Miért nem szűrte ki a rendszer?

(Forrás: http://index.hu/belfold/2013/04/22/a_brutalis_eroszaktevo_ujra_tamadott/)

Brutálisan megverte, és meg akarta erőszakolni a pécsi polgármester 20 éves lányát Ny. Zoltán, majd egy hét bujkálás után feladta magát. Az előéletével kapcsolatos információk alapján összeférhetetlen, brutálisan agresszív férfi ugyan öt évet ült nemi erőszakért, de egy évvel a szabadulása után újra próbálkozott vele. Az elítéltek visszailleszkedését segítő programok csak akkor hatékonyak, ha az elkövető is elszánt a változásra. A bűnismétlés gyakran azért következik be, mert a börtönévek után az elkövető ugyanabba a bűnözői környezetbe kerül vissza.

A pécsi polgármester 20 éves lánya egy egyetemi rendezvényről tartott hazafelé, amikor Ny. Zoltán megtámadta, rendőrségi információk alapján azzal a szándékkal, hogy megerőszakolja. Nem hozták nyilvánosságra, hogy a szexuális erőszak megtörtént-e vagy sem, de a lánynak eltört az arc- és orrcsontja, teste több pontján is zúzódást szenvedett, a ruháit pedig szétszaggatták. Végül sikerült elmenekülnie, a támadás miatt kórházi kezelésre szorult.

A feltételezett elkövetőnek, a 23 éves Ny. Zoltánnak nem ez az első szexuális bűncselekménye: öt évet volt börtönben egy 15 éves lány megerőszakolásáért, de a Bors úgy tudja, hogy 2006-ban nem is egy, hanem két lányon követett el nemi erőszakot.

Már a börtönben is sok gond volt vele, verekedések, dühkitörések miatt börtönévei alatt csaknem harminc fegyelmi eljárás indult ellene. Körülbelül egy éve szabadult, egy darabig egy pécsi hajléktalanszállón lakott, amíg a Blikk szerint rendszeres balhék miatt ki nem tiltották. Annak a boltosnak is voltak konfliktusai vele, akitől kölcsönkért egy mobiltelefont, hogy feladhassa magát. A feltételezett elkövetőről a testvére a pecsma.hu-nak azt mondta, hogy a fiatalember nem szégyellte a szexuális erőszakot, sőt, barátai előtt kérkedett is vele. Egy másik megszólaló, Ny. ivócimborája viszont szintén a pécsma.hu-nak azt mondta, a férfi rendszerint csendes, visszahúzódó volt a kocsmában, azt hitték róla, lopásért ült.

 

Brutális visszaeső

A sajtóhírek vegyesek, de nagy részük szerint egy összeférhetetlen, agresszív férfiról van szó, akire az ötéves elzárás sem hatott jelentősen. Visszaesett: nem egészen egy évvel szabadulása után újra támadott. A kriminológiai szakirodalom szerint sok tényező hat arra, hogy egy bűnöző visszaesik-e vagy sem. Ilyen akár a neme, családi háttere, társadalmi-, gazdasági státusza, de az is, hogy vannak-e kriminális kapcsolatai, vagy használ-e valamilyen tudatmódosító szert.

A bűnismétlés megelőzésére szolgál például a pártfogói felügyelet, amely egyéni és csoportos találkozókkal, magatartási szabályok felállításával és betartatásával igyekszik megóvni a szabad lábon lévő bűnelkövetőt attól, hogy visszaessen. Ny. Zoltánnak nem volt pártfogója. "Szabadságvesztést követően kizárólag a feltételes szabadságra bocsátás esetén lehetséges pártfogó felügyelet elrendelése; mivel Ny. Zoltán büntetését kitöltve szabadult, így a bíróság nem határozhatott a pártfogó felügyelet elrendeléséről" - mondták a Pártfogói Felügyeletet fenntartó KIH sajtóosztályán. Évente 40 ezer pártfogói ügyük van, amivel enyhítenek a szélsőségesen telített börtönökön, azonban ez a kontroll csak azokat segíti, akiket jó magaviseletük miatt feltételesen szabadságra vagy próbára bocsátanak vagy enyhébb a büntetésük, például felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték őket.

Ha egy elítélt változtatni akar az életén, akkor már a büntetés-végrehajtási (bv.) intézetekben megvan rá lehetősége. A fogvatartottak dolgoznak börtönfalak között, de járnak iskolába és szakmát is tanulnak, sőt különféle – jellemzően EU-s pénzekből támogatott – életvezetési tréningeken is részt vehetnek. Szalai Tímea, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BvOP) Sajtóirodájának vezetője az Indexnek elmondta, a börtönökben a munkáltatáson és iskolai oktatáson túl életvezetési tréningeket is tartanak, amelyek a szabadulás utáni életet, a munkavállalás előkészítését segítik, például önéletrajzot tanulnak írni, kommunikációs készségeiket fejlesztik és okmányaik pótlásának módját sajátíthatják el.

Ny. Zoltán esetét tekintve ennél fontosabb, hogy egyes bv. intézményekben konfliktus- és agressziókezelési tréningeket is tartanak, de mivel személyes adatról van szó, Szalai Tímea nem mondhatta meg, hogy Ny. Zoltán részt vett-e ilyenen. Azt viszont tudjuk, hogy a volt elítélt folyamatos agresszív kitörései és fegyelmi ügyei miatt elbukta a feltételes próbára bocsátás lehetőségét, ezért nem rendeltek mellé pártfogói felügyelőt sem.

Dr. Borbíró Andrea, az ELTE Kriminológiai Tanszékének adjunktusa és Dr. Szabó Judit, az OKRI munkatársa  2011-ben a bv intézményekben vizsgálta a bűnismétlést megelőzésére irányuló programokat. Interjúkat is készítettek fogvatartottakkal, amelyek alapján kiderült, hogy az elítéltek a legjobb megelőzésnek a kiegyensúlyozott családi körülményeket tartják, ezek viszont gyakran megroppannak az elzárás időszaka alatt. Ny. Zoltán családi körülményeiről a pecsma.hu cikke alapján annyit lehet tudni, hogy állami gondozott volt, majd 16 évesen visszakerült a családjához.

A vizsgálat szerint a magyar börtönökben dolgozó pszichológusok és nevelők munkája az aktuális belső krízisekre és az öngyilkosság megelőzésére korlátozódik, a terápiás munkára fennmaradó csekély időben is többnyire a bűnismétlés megelőzése szempontjából hatástalannak bizonyult tanácsadást végeznek. „Ennek okai nyilvánvaló módon nem a szakma érdeklődésének vagy hajlandóságának hiányában, hanem sokkal inkább anyagi természetű és szervezeti tényezőkben valamint a nagyfokú leterheltségben keresendők” – fogalmaznak tanulmányukban.

 

Civilek a szabadulókért

A büntetés-végrehajtás szervezetének felelőssége a szabadulással megáll, viszont a szabadulók többsége ugyanabba a kriminogén környezetbe és helyzetbe kerül vissza, amelyből jött. Az ebből való kiszakadás támogatására azonban Magyarországon nincsen intézményrendszer, fogalmaznak a kutatók.

Civilek viszont vannak, akik a szabadulók visszailleszkedését segítik. Ilyen például a Váltó-Sáv Alapítvány, amely elsősorban uniós projektekből tartja fenn magát. Mészáros Mercédesz, az alapítvány vezetője elmondta, hogy 2012-ben több mint 18 ezer fogvatartott volt Magyarországon, közülük 900-al tudott foglalkozni az alapítvány. Elsősorban a „nagy ítéletesekre” koncentrálnak, akik legalább öt évet voltak elzárva, de klienseik között mindenfajta bűnelkövető előfordul. Gyakorlatilag bármilyen problémával fordulhatnak hozzájuk az elítéltek, még egy félutas lakást is üzemeltetnek, ahol szabadulás után egy évig lehet tartózkodni.

Az ideális helyzet az alapítvány vezetője szerint az, ha a szabadulás előtt már két évvel a bv intézményben megkezdődik a közös munka, majd szabadulást követően még két évig folytatódik. „Nem firtatjuk, mit követtek el, de tapasztalataink szerint csak azoknál hatékony az együttműködés, akik elkötelezettek a változás irányában. Nem tudjuk őket motiválni, amikor hozzánk jelentkeznek, akkor a döntés már megszületett a fejükben” – mondta Mészáros.

Az Index címlapján a mai nap folyamán megjelent cikk címe egy egyértelmű kérdést szögez nekünk: "miért nem szűrte ki a rendszer?" A választ megtalálni nem könnyű. Ahogy az Dr. Borbíró Andrea és Dr. Szabó Judit tanulmányából is kitűnik, a személyi állomány tagjai erősen túlterheltek. Az elítéltek részére felkínált programok hatékonyságára ez egyértelműen rányomja a bélyegét. A nevelők és a pszichológusok nem tudnak annyit foglalkozni valamennyi fogvatartottal, mint ahogy az indokolt lenne. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy teljes bizonyossággal nem feltétlenül lehet megállapítani, hogy mely fogvatartott esetében hatékony a kezelés, és mely fogvatartott válik ismételten elkövetővé. Nem egyszerű hivatás a miénk, nem egyszerű emberekkel foglalkozunk. Az őszinte megnyilvánulás, a belülről fakadó együttműködési hajlandóság, az érdekmentesség jóval kevesebb elítéltre jellemző, mint ahogy azt szeretnénk. Az, hogy kiben milyen mértékű változást sikerül elérni, sok mindentől függ. Hiábavaló azonban a büntetés-végrehajtási szakemberek munkája, amennyiben szabadulás után a volt fogvatartott visszakerül ugyanabba a bűnözői közegbe, amely hozzájárult az egykori börtönbe kerüléséhez. Vagy nem kap megfelelő segítséget azoktól az állami intézményektől vagy éppen civil szervezetektől, melyek a beilleszkedést lennének hivatottak segíteni. Az előzményeket, az okokat hosszú oldalakon keresztül lehetne taglalni, boncolgatni. De higgyék el: ha a rendszer a jelenleginél jobban, hatékonyabban, optimálisabban is működne, akkor sem lehetne egyértelműen kiszűrni azt, hogy kiből lesz visszaeső, és ki az, aki a jövőben nem válik ismételten bűnelkövetővé. Ezzel együtt fontos, hogy a körülményekhez és a lehetőségekhez képest mindent megtegyünk annak érdekében, hogy a bűnismétlés megelőzését célzó és szolgáló programokat minél szélesebb körben, minél nagyobb hatékonysággal valósítsuk meg. Hogy hasonló bűncselekmények egyre ritkábban borzolják a kedélyeket. Hogy hasonló, számon kérő kérdéseket egyre ritkábban tegyenek fel nekünk.