Akik legények voltak a gáton...

Köszönetnyilvánítás az árvízi védekezési és helyreállítási munkálatokban közreműködő fogvatartottak részére

 

A mai napon a Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnoka, dr. Budai István bv. ezredes bv. főtanácsos Úr egy csoportos foglalkozás keretében köszönte meg annak a 38 fogvatartottnak a munkáját, akik 2013. június 04. és július 19. között, a tőlük elvárt hozzáállással, fegyelemmel, és kitartással részt vettek az árvízi helyreállítási munkálatokban. 

A személyi állomány tagjainak felügyelete mellett gyakran szélsőséges körülmények és időjárási viszonyok között tevékenykedő fogvatartottak a közvélemény, a feladatok ellátása során velük kapcsolatba kerülő civil lakosság előtt bizonyították, hogy ők is a társadalom részét képezik, rájuk is számítani lehet a természeti katasztrófák elleni védekezésben, illetve az azt követő további feladatok elvégzésében. 

A munkálatokban nem csak a balassagyarmati fogvatartottak vettek részt, hanem szinte valamennyi bv. intézet képviseltette magát a gátakon. A büntetés-végrehajtási intézetek személyi állományának és az elítélteknek a munkáját a katasztrófavédelmi, vízügyi és vasúti szakemberek, illetve az érintett települések polgármesterei egyaránt pozitívan értékelték, még ha mindez talán nem is kapott jelentős média visszhangot.        

Azt hiszem, hogy a háruló feladatokban közreműködő büntetés-végrehajtási dolgozókat és elítélteket egyaránt elismerés illeti meg példaértékű helytállásukért, munkavégzésükért!

A mi Dunánk - Európa kék szalagja,
Gerjedt nemrégiben féktelen haragra.
Tegnap még csendes, elbűvölő szépség,
Mára pedig már háromezer kilométernyi kétség.
Határokat nem ismerő hömpölygő, sebes folyam,
Melyet nem vehetünk sosem elég komolyan.
Medréből kilépve, gátakon át törve,
Vágyik otthonunkra, s még annál is többre.
Igényt tart arra, mit egyszer elvettünk tőle,
Így hát ellene megy most Európa ölre.

Mivel közös a cél: csak bírja a gát!
Ki eddig ellenség mára mind barát!
Mikor hazánk bajban és hősökért kiált,
Fiatal és idős a töltésre egyként kiáll.
Fejet nem szegve, térdre nem hullva,
Míg csak kell csizmába lépve újra és újra…
Mikor úgy hozza a sors, mind felébredünk,
S egyazon zsákot pakolja két kezünk.
Hatalmas tisztelet azoknak, kik a gátakon állnak,
Ők a mi hőseink, kik minden nap köztünk járnak.

(ismeretlen szerző...)