A most bemutatásra kerülő vers szerintem egy igazi börtöntörténeti kuriózum, nézzék csak meg az alatta lévő dátumot: 1945. Külön érdekessége, hogy egy olyan elítélt juttatta el hozzám a verset, aki jelenleg is szabadságvesztés büntetését tölti. A "Köszöntő" című versnek számára különleges jelentősége van, hiszen a szerző nem más, mint a fogvatartott nagyapja, aki annak idején a Markó utcában nyert elhelyezést.
Köszöntő
Az
évek röpülnek, az évek múlnak,
Életünk
termési dús osztagba hullnak.
Bőkezű
a Halál, arat a rút rontás.
(A
csalfa szerencse mellette: a kontrás.)
Kelepelt
a gólya házunknak tájékán,
Isten
jó volt hozzánk, nem maradtunk árván.
Nem
fáj már többé az életnek pofonja,
Szerelmes
szíved kárpótlását ontja.
Ott
dobog jóságod, minden tetteidbe,
Benned
erősödöm: gondolatba, hitbe.
Feléd
száll a lelkem születésed napján,
Szépségeddel
tele, bús, magányos zárkám.
,,Együtt”
így ünneplünk a Markó uccába,
Lényedet
csodálva, ezerszer megáldva.
Kicsi
gyermekünket szorítsd kebledre,
Tanítsad
jóságra, igaz szeretetre.
Tartson
meg egymásnak sokáig az Isten,
Gondolunk
egymásra. Te ott kint, én itt bent.
/
: Markó uccai: 1945: /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése