A tegnapi napot a Fővárosi Büntetés-végrehajtási
Intézet III. objektumában töltöttem, a TÁMOP-5.6.1./A-11/4-2011-0009 számú „A Közép-dunántúli Országos
Büntetés-végrehajtási Intézet elítéltjeinek visszavezetése a társadalomba”
című pályázati program keretében megrendezésre kerülő műhelymunkán, melynek
témáját az elítéltek szabadulás utáni foglalkoztatásának lehetőségei képezték.
A rendezvény szervezője Katona Csilla, a Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós
Alapítvány elnöke volt, így nem bántam, hogy egyéb jellegű elfoglaltságai miatt
a parancsnok úr úgy döntött, hogy én képviseljem az intézetet. A szakmai
tapasztalatcserére meghívottak névsorát áttekintve először egy kicsit furcsán
éreztem magam, nem teljesen értettem, hogy ki miért lesz jelen a konzultáción.
Aztán a bemutatkozásokat és a beszélgetéseket követően már tudtam, hogy mi
motiválta Katona Csillát, amikor ebben a körben tervezte meg a programot…
Mohács Város Önkormányzat Pándy Kálmán Otthonának
vezetője, Kolutácz Györgyné a kezdetektől napjainkig mutatta be az általa
irányított intézmény mindennapjait. A pszichiátriai betegek és fogyatékosak
bentlakásos ellátást nyújtó intézmény az ország egész területéről vesz fel
lakókat, célkitűzésük, hogy a lakók mindennapjait megpróbálják megfelelően
szervezni, emberhez méltó körülményeket biztosítva számukra. Az egykor zárt
részeket és ketreceket is magukban foglaló kórtermeket felszámolták,
lakószobákká alakították, illetve ma már négy négyfős lakás, egy tizenkét fős
lakóotthon értelmileg akadályozott lakóknak, illetve két tizenkét személyes
lakóotthon pszichiátriai betegeknek is rendelkezésre áll. A 133 lakóból 40 főt
látogatnak a hozzátartozók, illetve 18 fő közülük néha haza is visznek. Habár a
család rendkívül fontos a lakók számára, sajnálatos módon közülük sokaknak sosem
volt családja. A mindennapokban kiemelten hangsúlyosan kezelik a fejlesztést, a
szabadidő hasznos eltöltését. Közösségi helyiséget, foglalkoztatót,
zeneterápiás helyiséget, fényterápiás szobát, kreatív műhelyt, konyhát
alakítottak ki a lakók számára, továbbá énekkart, tánckart és két zenekart is
működtetnek. A mozgásos foglalkozásokra nagy hangsúlyt fektetnek, tornaszoba
található az intézmény területén, a focicsapat már Németországban is járt egy
focigálán, illetve nemzetközi váltófutásba is bekapcsolódtak. Azt tartják, hogy
a felnőtt léthez hozzátartozik a munka, az olyan tevékenység, ami értelmes
tartalmat ad az életnek, ezért hosszú évek óta keresik – szerencsére sikerrel –
a munkalehetőségeket, melyeknek köszönhetően a lakók akár dolgozni is tudnak. Együttműködnek
egy csömöri ipari egyesülettel, a Fővárosi Kefeipari Vállalattal, de kerámia
műhelyet, betonüzemet és kézműves műhelyet is üzemeltetnek, illetve néhány lakó
a nyílt munkaerő-piacon is jelen van. Lehetőség szerint képzéseket is szerveznek
(parkgondozó, népi kismesterségek, mézeskalács-készítő), illetve fejlesztik a
kulcskompetenciákat. Amint az otthon vezetője elmondta, korábban sok esetben
leszoktatták az önállóságról a lakókat, de ma már a nagyobb önállóságra nevelés
a cél. Mint mondta, a lakók egykor a fal
mellett jártak, de mostanra megtanultak a járda közepén menni.
Az oroszlányi Önkormányzati Szociális Szolgálat
vezetője, Mátics Katalin arról számolt be, hogy a négy telephellyel rendelkező
integrált intézmény a mindennapokban igyekszik valamennyi probléma csoportot
lefedni, a szükségletekre reagálva. Fontosnak tartja a kompetenciafejlesztést,
minden kliens csoport vonatkozásában. Annak érdekében, hogy terveiket meg
tudják valósítani, ők is keresik a pályázati lehetőségeket, az egyébként szűkös
erőforrások kiegészítésére, azonban a pályázatok fenntarthatóságát nehezíti az
anyagiak hiánya. Ebből kifolyólag úgy látja, hogy a kivezető út egy szociális
szövetkezet megalapítása lehetne, amivel aztán kertészeti jellegű tevékenységet
(üvegház, fóliasátor) folytatnának, illetve kerámiaüzemet működtetnének. A
kliensekkel való foglalkozás során céljuk a munkához juttatás, mindenkinél
személyesen, egyénre szabottan kell megfogalmazni, hogy ez milyen módon
sikerülhet. Egyénre szabott programokban gondolkodnak, az ismert egyéni
kompetenciákra épülve. A munkaerő-piacon, a munka világában mindenkit a
képességeihez mérten igyekeznek elhelyezni, ami rendkívül nehéz feladat,
ráadásul sok esetben gondot okoz az erkölcsi bizonyítvány hiánya, ami szintén a
szociális szövetkezet létrehozásának a gondolatát erősíti. Fontos az együttműködés,
az összefogás, az összetartás, és a kliensekkel való foglalkozás során meg kell
találni azt, hogy ki mivel motiválható. A munkaerő-piacra juttatásban problémát
jelent számukra a kliensek esetében a munkaviszony, a munkatapasztalat és az
erkölcsi bizonyítvány hiánya.
A fenti bemutatkozásokat tekintve elsőre még mindig
furcsa lehet, hogy miképpen is függ össze a büntetés-végrehajtás és a két civil
intézmény egymással. A helyzet azonban máris nyilvánvalóvá válik, amint
elárulom, hogy a mohácsi otthon több olyan lakóval rendelkezik, aki az IMEI-ből
szabadult, és az oroszlányi intézmény kliensei között szintén több volt
fogvatartott található (egyikük részmunkaidős foglalkoztatásban az intézmény
területén végez takarítói munkát). A klientúra tehát ha nem is teljesen, de
némileg közös. Egy biztos, mindannyian olyan emberekkel foglalkozunk, akikről a
társadalom némileg lemondott. A gondok, a problémák, a nehézségek közösek, és
az a fajta szakmai elhivatottság, tenni akarás, amit érezni lehet a két
intézményvezető hölgy részéről. Ez a fajta szemlélet az, amit magamra és a
Balassagyarmati Fegyház és Börtönre nézve is igaznak érzek. Az eszközeink
végesek, és a költségvetésünk is szűkös, ezért mindannyian folyamatosan
keressük a pályázati forrásokat. És teljesen mindegy, hogy pszichiátriai
betegekkel, munkanélküliekkel, hajléktalanokkal, vagy éppen fogvatartottakkal
foglalkozunk, fontos az egyéni képességek, készségek felmérése, az egyénre
szabott foglalkozás, az egyéni erőforrások felmérése, és a motiválás. A munkánk
nem az a tipikusan sikerorientált tevékenység, de a mindennapok apró sikerei új
erőt adnak, hogy érdemes dolgozni, érdemes folytatni a megkezdett munkát.
A megbeszélés végén valaki megfogalmazta, hogy
kezdetben nem tudta, hogy mi fog történni, illetve a tervezett idő nagyon
hosszúnak tűnt. Amivel magam is valahogy így voltam. Aztán rá kellett jönnünk,
hogy amikor kezdtünk volna belemelegedni a beszélgetésbe, a tapasztalatcserébe,
már vége is lett a programnak. Azt hiszem, hogy a jövőben még fogunk
találkozni, legalábbis személy szerint bízom benne, hogy lesz még folytatása a
történetnek. Katona Csillának ezúton is köszönöm, hogy jelen lehettem a szakmai
műhelymunkán, amit mindenképpen hasznosnak értékelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése