Ma folytatódik annak a fogvatartottnak a története, aki korábban már több alkalommal vállalkozott arra, hogy némi bepillantást enged a börtönélet mindennapjaiba. Abba, ahogyan ő maga éli meg a rácsok mögötti perceket, napokat, hónapokat. Az írását olvasva látszik, hogy jelenleg a szokásosnál is nehezebben viseli a benti létet, gondolatai és érzései őszinték, tanulságosak. Ajánlom figyelmébe a blog valamennyi olvasójának!
"Üdv, újra itt, és folytatom a meglátásaim és a börtönben megélt érzéseim bemutatását. Az előző fejezet végén jeleztem, hogy fogok írni az információról, mert ugye ez mozgatja az egész világot, és az emberek mindennapjait, de egyelőre maradjunk az én itteni életemnél...
Szóval, a benti élet merőben más, mint a kinti. Itt rendkívül kevés új inger éri az embereket, és mivel nincs nagyon téma, hát akkor sokan kreálnak, csak ennek általában sosincs jó vége. Bizonyos emberek bolhából csinálnak elefántot és ráadásul ehhez hozzáadják a már elferdült, félreértelmezett szövegüket, plusz ott van az irigység is. Ezek alkotnak egy halmazt, és máris kész a gond. Van rá jó néhány példa...
Mondjuk, ha beszélgetek valakivel valamiről, és ezt éppen meghallja egy bizonyos illető, aki sajnálatos módon csökkent értelemmel rendelkezik, és ezért ő máris másképpen adja tovább a hallottakat. Itt szinte éhesek az emberek a pletykára, és a hírverésre, amiről szó volt a TÁMOP-on is...
Remek példa még a munkahely is, ahol ha csinálok valamit, és az történetesen jobban sikerül, mint a másiknak, akkor máris ellenségként tekintenek az emberre. És elkezdődik a látott-hallott információ elferdítése, ugyanis, ha egy munkához nem volt anyag, akkor azt ugye nem lehetett befejezni, de a rosszakaró máris elkezdi híresztelni, persze szándékosan, hogy az ember nem ért hozzá és nem akarja befejezni a munkát, és ezt szétkürtöli, hogy a többiek is tudjanak rajta csámcsogni. Ennek láttán őt boldogság tölti el.
Sajnos, a börtön 80%-át ilyen emberek teszik ki, és akkor még enyhén fejeztem ki magam. Én nem értem őket, mert miért jó az valakinek, hogy ha valamiről nem győződött meg, akkor mégis állást foglaljon bizonyos témákról?! Egy átlagos embert, mint amilyen én is vagyok, az efféle dolgok nagyon megviselnek. Egyszerűen idegesít, ha valaki valótlan dolgot állít, és ez ráadásul még boldoggá is teszi őt.
A kinti életben is biztosan vannak ilyen emberek, de ott legalább el tudod őket kerülni. Na de idebent, mindez lehetetlen. Csak nyugtatni tudja magát az ember az ilyen és hasonló helyzetekben. Borzasztó a börtönélet, mindig minden ugyanaz, semmi sem változik, a monoton élet tönkreteszi az ép elmét, érezhetően leépül és megkeseredik az ember.
Mondjuk, nem mindenkinél jön ki ez az állapot, vannak olyanok is, akik itt érzik jól magukat, hiszen kint rosszabbul éltek, mint a börtönben, és itt ki tudják élni a rosszindulatúságukat. Van az az érzés, amikor az ember megfárad, most én is ilyen helyzetben vagyok, ilyenkor semmi életkedvem sincs, csak arra gondolok, hogy hány nap van még hátra, és hogy milyen szinten hiányzik egy kis boldogság vagy legalább kis örömérzet.
Az ember jól gondolja meg a civil életben, hogy kivel, hol, és mikor, mit csinál, mert ha egyszer ide bekerül, akkor szembesülni fog az élet legrosszabb oldalaival. A lelki gyötrelem minden fajtáját sikerül átélni, és rengeteg dologról lemarad az ember az így is rövid életében.
Most sajnos nem vagyok a topon az írás terén, sajnos hiányoznak a szeretteim, és most az agyam sem jár úgy, ahogy kellene. Fogok még írni, csak újra rá kell hangolódnom a témákra. Köszönöm, hogy elolvassák a soraimat, és hátha sikerül megértő, értő fülekre találni az írásaimnak.
A bajt el kell kerülni, nem pedig a következményeit átélni! További szép napot Önöknek!"
A történet folytatódik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése