A helyreállító igazságszolgáltatás eszközeinek alkalmazási lehetőségei büntetés-végrehajtási keretek között

A helyreállító igazságszolgáltatás fogalma

A helyreállító vagy resztoratív igazságszolgáltatás (angolul „restorative justice”) egy olyan, hazánkban sajnálatos módon még mindig kevéssé ismert alternatív igazságszolgáltatási módszer, amely elsősorban a bűncselekmény következtében az egyén, a kapcsolatok és a közösség által elszenvedett károk helyreállítását célozza. Amennyiben a fogalmat az előbbieknél konkrétabban szeretnénk körülírni, akkor többféle definícióra bukkanhatunk a szakirodalomban, következzék ezek közül néhány:

„A helyreállító igazságszolgáltatás azon folyamat, amely során egy konkrét bűncselekmény érintettjei együtt állapodnak meg arról, hogyan kezeljék a bűncselekmény következményeit és annak jövőre vonatkozó hatásait.” (Marshall, T. 1996.)

„A helyreállító szemléletű beavatkozás az érintett közösségre nézve konstruktív módon kíván választ adni a szabályszegésre, és a szükséges minimumra kívánja csökkenteni a kényszerítő eljárásokat. E megközelítés alapjában kérdőjelezi meg a formális büntetőrendszerek, így a büntetés létjogosultságát az igazságtétel tekintetében.” (McCold, P. 2000.)

„… a helyreállító igazságszolgáltatás a bűncselekmény által okozott sérelemre összpontosít, célja a sérelmet elszenvedő felé történő jóvátétel és a sérelemokozás esélyének csökkentése a jövőben. Feltétele, hogy az elkövető felelősséget vállaljon cselekedeteiért, és az okozott kárért. Az eljárás célja, hogy az elkövető jóvátételt nyújtson az áldozat számára, valamint elősegítse mind a sértett, mind a sérelmet okozó személy közösségeikbe történő re-integrációját. Mindez az érintett közösségek és az állami intézmények együttműködésével valósul meg” (Van Ness, D. - Strang, H. 2002.)

A helyreállító igazságszolgáltatás tehát egy folyamat, melynek elsődleges célja a szabályszegés vagy bűncselekmény elkövetése következtében kialakult kár helyreállítása. A folyamat során kiemelt hangsúly van azon, hogy a bűncselekmény által érintett személyek és közösségek tagjai közvetlenül is részt vegyenek a káreseményre adott válaszok, szankciók kidolgozásában. A konfliktusmegoldás során az érintettek (áldozatok, elkövetők, közösségek) anyagi és érzelmi szükségletei egyaránt tükröződhetnek. 

A büntető és helyreállító megközelítés közötti különbségek

(ráklikkelve megnagyobbítható)

A resztoratív szemléletű eljárások jellemző alkotóelemei

• A résztvevők önként vállalják a részvételt,
• —A döntésüket átfogó tájékoztatás előzi meg a kimeneteli lehetőségekről,
• —Elsődleges szempont, hogy az áldozat ne váljon ismételten áldozattá,
• —Az elkövető képes valamilyen szintű felelősséget vállalni a tettéért,
• —A folyamatot pártatlan, képzett semleges facilitátor/ mediátor/ koordinátor vezeti,
• —A folyamat bizalmas természetű.
• —Azonos hangsúly kerül az áldozatok, az elkövetők és az érintett közösség(ek) szükségleteire,
• —Az érintett személyek közvetlenül vesznek részt a folyamatban,
• —Feltárásra kerülnek az eset körülményei, az elkövetéshez vezető okok, a cselekmény másokra gyakorolt hatása, a felmerülő szükségletek, a helyreállítás lehetőségei, és a jövőbeni konfliktus/elkövetés megelőzésének módjai,
• —Lehetőség van az elkövető önkéntes felajánlására az okozott kár jóvátétele érdekében,
• —A hangsúly az elkövető aktív felelősségvállalására épül. 
• —Lehetőség nyílik az érintetteket támogató személyek bevonására.

A resztoratív eljárás előnyei az áldozatok és az elkövetők számára

(ráklikkelve megnagyobbítható)

A büntetés-végrehajtásban alkalmazott helyreállító gyakorlatok

A büntetés mellett vagy büntetésként alkalmazott helyreállító gyakorlatoknál nem minden esetben jelentkeznek a helyreállító megközelítés egyes jellemzői (mint például az elkövető és az áldozat önkéntes részvétele), illetve egyes gyakorlatok az eredményük (mint például a közösségnek nyújtott jóvátétel, a közösségi kapcsolatok helyreállítása, a re-integráció stb.) miatt vonhatóak a helyreállító igazságszolgáltatás körébe.

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottság R (2000) 22 sz. Ajánlása a közösségi büntetések és intézkedések európai szabályainak fejlesztéséről felsorolja a közösségi szankciók típusait és alkalmazási lehetőségeit a büntetőeljárásban, ide sorolva például az áldozat-elkövető mediációt is. 

Az elkövetkező részben a büntetés-végrehajtással összefüggő resztoratív gyakorlatokat vázolom fel, a későbbiekben, új bejegyzések kapcsán némelyikről bővebben fogok értekezni…  

Áldozat-elkövető közötti mediáció

A folyamat során egy pártatlan, harmadik fél közvetlenül vagy közvetve segíti az áldozat(ok) és az elkövető(k) közötti kommunikációt. A mediáció segít, hogy a felek jobban megértsék egymás helyzetét és szempontjait, és lehetőség szerint megállapodjanak a jóvátétel módjairól.

Mindez nem befolyásolja a kiszabott büntetést, és többnyire a károk sem tehetők jóvá. De: a folyamat elemei (megértés, megismerés, megbánás, megbocsátás stb.) pozitív hatással lehetnek mind az áldozatra, mind az elkövetőre

A MEREPS-projekt

A „Mediation and Restorative Justice in Prison Settings” – azaz ”Mediáció és helyreállító igazságszolgáltatás büntetés-végrehajtásban” az Európai Bizottság Criminal Justice programja által támogatott pályázati projekt, amely az Országos Kriminológiai Intézet és a Foresee Kutatócsoport együttműködésében valósul meg.

 

A projekt a mediáció és más resztoratív megoldások szerepét és lehetőségét vizsgálja börtönkörnyezetben, súlyos bűncselekmények elkövetőit és áldozatait fókuszba állítva. A megvalósítás során folytatott kutatás vizsgálja továbbá, hogy az eljárások hozzájárulnak-e az áldozatok segítéséhez, az elkövetők felelősségvállalásához, a bv. személyzet és az elítéltek konfliktusainak hatékonyabb feloldásához, és az elítéltek társadalmi re-integrációjához.

A Projekt

A magyar vezetés (Foresee Kutatócsoport) alatt álló nemzetközi konzorcium által végrehajtott európai projekt a mediáció és a többi resztoratív eljárás szerepét és lehetőségét vizsgálja, azonban nem a büntetés kiszabása előtt, hanem börtönkörnyezetben, a súlyos bűncselekmények elkövetőit és áldozatait fókuszba állítva.

A legutóbbi két évtizedben a resztoratív igazságszolgáltatás és intézményei széles körben kerültek befogadásra az európai jogrendszerekben, és számos projekt vizsgálta hatásukat az áldozatokra, elkövetőkre, és közösségekre. Azonban ezen projektek többsége a resztoratív igazságszolgáltatás ítélethozatal előtti szerepére koncentrált, mint lehetséges elterelő módszerre a kevésbé súlyos bűncselekmények esetében, annak ellenére, hogy kutatások bizonyították, hogy a resztoratív intézmények a súlyos bűncselekmények esetében képesek leginkább pozitív hatásukat kifejteni és látványos eredményt elérni.

A projekt az érintett országok kutatói, szakemberei, jogalkotói, bűnügyi jogászai bevonásával interszektorális, interkulturális, interdiszciplináris párbeszédet és közös munkát igyekszik létrehozni. A projekt egyaránt magában foglal elméleti és gyakorlati kutatást, valamint helyszíni vizsgálatokat.

Mint az a fentiekben is kifejtésre került, a projekt fő célja feltérképezni a mediáció és a resztoratív gyakorlatok börtönökön belüli alkalmazásának lehetőségét.

A további célok között szerepel annak vizsgálata, hogy ezek az eljárások hozzájárulnak-e az áldozatok segítéséhez, az elkövetők felelősségvállalásához, a bv. személyzet és az elítéltek konfliktusainak hatékonyabb feloldásához, és az elítéltek társadalmi re-integrációjához szabadulásuk után.

A helyreállító igazságszolgáltatás eszközeinek börtönkörnyezetben történő tesztelése lehetőséget nyújt hatékonyságuk vizsgálatára a legsúlyosabb bűncselekmények esetében is.

A Projekt célja:

Empirikus kutatással és kísérleti programmal hazai és nemzetközi szinten:

• megvizsgálni a helyreállító igazságszolgáltatási eszközök alkalmazhatóságát a büntetés-végrehajtási rendszerben;
• feltérképezni a bv. személyzet, az elítéltek és a lakosság ezzel kapcsolatos attitűdjeit;
• képzést nyújtani az igazságügyi és bv. személyzet számára az alkalmazható börtön-mediációs szolgáltatásokról
• kidolgozni a működő technikákat (mediáció, facilitáció, körök, egyéb resztoratív technikák stb.), a jó gyakorlatokat és a sztenderdizálható eljárásokat, valamint
• elősegíteni az érintett szakemberek közötti tapasztalat- és információcserét, valamint a jövőbeni együttműködéseket.

Megközelítés és metodológia

A projekt keretén belül folytatott kutatás három alapon nyugszik, az interjú alapú felmérésen, csoporttalálkozókon és helyszíni vizsgálatokon. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a szakemberek egyaránt információt szerezzenek a projekt elméleti és gyakorlati jellemzőiről, és kialakításra kerüljön egy megfelelő gyakorlat. A három módszer egyensúlyban tartásával mindegyik módszer a maga erősségével segíti a börtönbeli resztoratív folyamatok lehetőségeinek felmérését, és a háttérfolyamatokat. 

A nemzetközi konzorcium tagjai:

A MEREPS Konzorciumban négy európai ország hat kutatószervezete működik együtt:

·         Konzorciumvezető: Foresee Kutatócsoport

·         Szakmai vezető: Országos Kriminológiai Intézet

Külföldi partnerek:

• European Forum for Restorative Justice
• Independent Academic Research Studies (Egyesült Királyság)
• Hochschule Für Öffentliche Verwaltung Bremen (Németország)
• Brémai Mediációs Szolgálat (Németország)

A tervezett magyarországi kutatás és kísérleti program céljai:

• empirikus kutatással és kísérleti programmal hazai és nemzetközi szinten megvizsgálni a helyreállító igazságszolgáltatási eszközök alkalmazhatóságát a büntetés-végrehajtási rendszerben;
• feltérképezni a bv. állomány, valamint az elítéltek ezzel kapcsolatos attitűdjeit;
• képzést nyújtani az igazságügyi és bv. állomány számára az alkalmazható börtön-mediációs szolgáltatásokról;
• kidolgozni a működő technikákat (mediáció, facilitáció, és egyéb resztoratív technikák), a jó gyakorlatokat, és a sztenderdizálható eljárásokat;
• elősegíteni az érintett szakemberek közötti tapasztalat- és információ-cserét, valamint a jövőbeni együttműködéseket.

A magyarországi empirikus kutatás helyszínei:

• a Balassagyarmati Fegyház és Börtön
• a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete (Tököl)

Módszerek:

• kérdőíves vizsgálat és mélyinterjúk a fiatal- és felnőtt korú elkövetőkkel, valamint a büntetés-végrehajtási intézetek dolgozóival,
• az intézeti dolgozók megismertetése a resztoratív lehetőségekkel emelt szintű képzés keretében (a resztoratív technikák börtönbeli használata)
• pilot projekt keretében a resztoratív eljárások felkínálása a bv. intézményeken belüli különféle viták, konfliktusok feloldására, valamint a sértettek és fogvatartottak közötti kommunikáció/jóvátétel elősegítésére.

Előnyök:
A projekt kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a témában nagyobb tapasztalattal rendelkező országok kiértékeljék gyakorlatukat, és meghatározzák a jövőbeli fejlődés irányát, ugyanakkor segíthet Magyarországnak egy minőségi pilot projekt kivitelezésében, és bizonyítékokkal alátámasztott ajánlások útján hozzájárulhat a resztoratív igazságszolgáltatás börtönkörnyezetben történő alkalmazásának bevezetéséhez (jogi és intézményi szempontból egyaránt.

Ezen felül a különböző országokból származó adatok együttes feldolgozása komoly előnyökkel járhat. Többek között ilyen előny annak bebizonyítása, hogy nem csak a „keleti” országok tanulhatnak a „nyugatiaktól”, hanem a kölcsönös tanulási folyamatok, és a legjobb gyakorlatok megosztása egymással mindkét régiónak segítségére lehet resztoratív eljárásokat illető politikáik fejlesztésében.

MEREPS weboldal

www.mereps.foresee.hu

 

Büntetés-végrehajtási intézeten belüli mediáció

A mediáció több, börtönviszonyok között kialakuló fogvatartotti konfliktus esetében jól használható, mivel a mediáció egyenrangú felek konfliktusának a rendezése, így az alá-fölérendeltségi viszonyban egymással nem álló fogvatartottak között kialakuló vita, konfliktus rendezésére mindenképpen jól alkalmazható. Ezzel szemben - habár a MEREPS-kutatás eredményei még okozhatnak meglepetést - a fogvatartottak és a személyzet tagjai közötti mediációra jelenleg nem sok esélyt látok. Ennek oka részben az érintettek között meglévő alá-fölérendeltségi viszony, részben a személyzet ellenállása. Igaz ugyan, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet személyi állományának tagjaira egyébként is jellemző egyfajta minden újtól való óvakodás, de ne rugaszkodjunk el annyira a tárgytól. Annyit azért megemlítenék, hogy február 09-én, a TÁMOP 5.6.2-10/1-2010-0001 kiemelt projekt kapcsán Debrecenben megtartásra került egy ún. workshop.  A rendezvényen a bv. intézeteken belüli resztoratív, mediációs technikák alkalmazásáról volt szerencsém beszélni, és az előadás végén a hallgatóság soraiból egyebek mellett egy olyan kérdés is elhangzott, aminek az volt a lényege, hogy milyen alapon csinálunk mi ilyesmit a gyakorlatban, hiszen nincs meg a jogszabályi háttere. Valóban, ezzel együtt úgy gondolom, hogy az sem tilos, hogy kísérleti jelleggel kipróbáljuk a gyakorlatban való alkalmazásban rejlő lehetőségeket, azok hatásait a fogvatartottakra, majd ezt követően, már amennyiben pozitív tapasztalatokról számolhatunk be - határozottan úgy vélem, hogy igen -, akkor jöhet a jogalkotói tevékenységre való ráhatás.     

Visszakanyarodva a kiindulóponthoz, a fogvatartottak közötti mediáció esetében egy pártatlan, harmadik fél közreműködik a konfliktus rendezésében és egy megállapodás kidolgozásában. A megállapodás feltételeit nem a mediátor, hanem a felek határozzák meg – a speciális helyzetre tekintettel a bv. Intézet rendjét nem sértő módon. Az eddigi gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a folyamatra pozitívan hat, amennyiben a mediátor nem feltétlenül a személyi állomány tagja, de semmiképpen sem az érintett fogvatartottak illetékes nevelője, mert az olyan szerepkonfliktust eredményez a nevelő esetében, amely megnehezíti a mediációt.    

Büntetés-végrehajtási keretek közötti konkrét mediációs esetek, egyelőre mindösszesen a példa kedvéért, de később bővebben ismertetésre kerülnek az esetek:

2010. november 12. - zárkán belüli konfliktus

Egy hatszemélyes zárkából az egyik fogvatartott jelentette a nevelőnek, hogy az egyik zárkatársa feléje irányuló magatartása kifejezetten zavarja őt, mivel az érintett a saját neméhez vonzódik, és közeledése mögött ezzel összefüggő szándékot lehet vélelmezni…  

Résztvevők: 2 facilitátor, 2 érintett fogvatartott, 2 megfigyelő, 1 zárkatárs

Megállapodás: további magatartás, testi érintés kerülése, zárkamegbízott jelzéseinek elfogadása, újabb probléma esetén a nevelő ismételt megkeresése.

2011. január 17. – zárkán belüli verekedés

Megegyező zárkában elhelyezett két fogvatartott között kialakuló konfliktushelyzet során tettlegességre került sor (valljuk meg őszintén, a fogvatartottak között kialakuló konfliktusok kezelésének általában alkalmazott eszközeit ismerők számára ez azért annyira nem ismeretlen szituáció…)  

Résztvevők: 2 facilitátor, 2 megfigyelő, 2 érintett elítélt,

Megállapodás: tanácsok megfogadása, istentiszteleten való részvétel, játékos ütögetés-viccelődés kerülése, egymás meghallgatása

A közérdekű munka, mint a közösségnek nyújtott jóvátétel

A közérdekű munka-büntetés a közösségnek nyújtott szimbolikus jóvátételi jellegű szankciónak tekinthető, melynek lényege olyan közérdeket szolgáló tevékenység elvégzése, amire az adott állami, önkormányzati intézménynek nem lenne fedezete. Mindez természetesen speciális re-integrációs lehetőséget is jelent, hiszen alacsony munkakultúrájú, munkavégzéshez nem szokott emberek juthatnak vissza valamilyen szinten a munkaerő-piacra, amiben a későbbi továbbfoglalkoztatás esélye is benne van. Járulékos pozitívuma a tevékenységnek, hogy a lakosság tagjaiban csökkenhet az általános félelemérzet, erősödhet a bizalom. 

A közösségnek nyújtott jóvátétel

Leszögezhetjük, hogy egy büntetés-végrehajtási intézet esetében fontos a jó kapcsolat a helyi közösséggel, amiben benne rejlik a börtön és a közösség egyfajta integrációja is.

Fontos tényezők lehetnek:

• Megfelelő kommunikáció, motiváció,
• A börtönszemélyzet és a közösség aktív részvétele,
• Valódi lehetőség a fogvatartottak részére a jóvátételre,
• A jóvátétellel a fogvatartottak javíthatják a közösség életminőségét, egyúttal fejlesztik saját önbecsülésüket, önbizalmukat,
• A jóvátétel a helyi közösség egészének hasznos.

 

A Balassagyarmati Fegyház és Börtön közösségnek nyújtott jóvátételi esetei:

Az intézet által megvalósított bűnmegelőzési pályázatok:

2007. „Adj esélyt, hogy jóvátegyem!”

2008. „Együtt, közösen a Palóc liget természeti környezetének megóvásáért”

A közösség felé végzett egyéb munkák:

Városi sportcsarnok felújításában közreműködés,

Városi temető kerítésének felújítása,

Reménysugár Gyermekotthon támogatása, együttműködés keretén belül,

Képzőművészeti tevékenységek…

 Más büntetés-végrehajtási intézetek által a közösségnek nyújtott jóvátétel esetei:

„Börtönlakók a városlakókért” - a Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet elítéltjei illegális hulladék-lerakóhely felszámolásában, valamint út menti területek megtisztításában vettek részt.

„Börtön a városért” –a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet fogvatartottjai a város több pontját tisztították meg, tették rendbe. 

„Megbántuk, jóvátennénk!”- A győri Xantus János Állatkertben hat fogvatartott a társadalmi jóvátételi program keretében önkéntes, ingyenes munkát végzett.

A Közép-Dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet baracskai objektumának 15 fős fogvatartotti csoportja a börtönlelkész vezetésével helyreállította a kápolnásnyéki zsidótemetőt.

A re-integrációt segítő programok

AVP-módszer (Alternatives to Violence Project, azaz Alternatívák az Erőszakkal Szemben): a Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet a helyreállító szemléletet az AVP-módszer önismereti és konfliktuskezelő tréningjeivel vezette be a fogvatartottak, javítóintézeti fiatalok és a velük foglalkozó szakemberek körében.

 

A Zákeus-program

A Magyar Testvéri Börtöntársaság és a Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós Alapítvány programja. 

A Zákeus-program, célja az elkövető és áldozat közötti kapcsolat rendezése. Ennek keretében hat héten keresztül 12 elkövető és 12 áldozat (önkéntes alapon) börtönben tartandó közös foglalkozáson vesz részt heti egyszer két órában, ahol nagy hangsúlyt helyezünk a jóvátétel kérdésére és a lelki egyensúly, békesség helyreállítására. Ez a program a világon számos országban jó eredménnyel működik.

Alapvető célok:

• Áldozatok iránti együttérzés,
• Felelősségvállalás,
• Következményekkel való szembesülés,
• Szükségletek felismerése,
• Az elkövetés közösségre gyakorolt hatása,
• Megbánás és jóvátétel,
• Megbékélés és megbocsátás.

A családi döntéshozó konferencia

A családi döntéshozó konferencia új-zélandi gyökerei

A családi csoport-konferencia az 1989. évi gyermek-, ifjúság- és családvédelmi törvény részeként látott napvilágot Új-Zélandon. A törvény a maori őslakosok koncepcióját vette kölcsön, melynek lényege a fiatal elkövetők tágabb családi körének bevonása a normakövető magatartás szankcióinak megállapítását célzó döntési folyamatba. A maori hagyomány szerint az egyén családja és a közösség is részt vesz a normaszegés elbírálásában.   

 A családi döntéshozó konferencia ausztrál gyökerei

Terry O’ Connell ausztrál rendőrtiszt ösztöndíjat kapott az ún. „családi csoport-konferencia” módszerének kifejlesztéséért, ami a fiatalkori bűnözés és az iskolai viselkedészavarok egy újfajta megközelítése volt.

O’ Connell átvette a maorik szemléletét, megtartotta a családi csoportkonferencia elnevezést, de átformálta a koncepciót: szociális munkás helyett rendőrtiszt vezeti le a konferenciát.

A családi döntéshozó konferencia fogalma:

A fogvatartottak társadalmi re-integrációját segítő program, melynek során az elkövető által meghívott és a büntetés-végrehajtási intézet vezetése által jóváhagyott családtagok, barátok, közösen fogalmazzák meg a szabadulás utáni sikeres re-integráció szempontjából legfontosabb kérdéseket.

Alkalmazási lehetőségek:

• A büntetés-végrehajtási intézet elhagyásával együtt járó ideiglenes eltávozás előkészítése
• Adott fogvatartott szabadulásának előkészítése.

A konferencia kezdeményezése:

• Személyi állomány tagja részéről (nevelő, pszichológus, lelkész)
• Fogvatartott részéről.

 Az előkészítés folyamata:

• Személyi állomány tájékoztatása, bevonása, megnyerése,
• Fogvatartott tájékoztatása, motivációi és igényei felmérése,
• Facilitátor felkeresése, tájékoztatása,
• Adatgyűjtés, elítélt kapcsolatainak feltérképezése, segítők felmérése,
• Feladatok feltárása, megbeszélése,
• Érintettek felkeresése, tájékoztatása, meghívása.  
• Egyéb személy részéről (jogi képviselő, pártfogó felügyelő, civil szakember)
• A családtagok, rokonok és barátok mellett a résztvevők körébe tartozhatnak önkormányzatok, segítő szervezetek képviselői, pártfogó felügyelők, akik tájékoztatást adhatnak az általuk nyújtott szolgáltatásokról.
• A tájékoztatás után a család részletes tervet állít össze, miként kívánja megoldani a szabadulás pillanatában felmerülő legfontosabb kérdéseket, és ebben a családtagok, rokonok, barátok milyen szerepet tudnak vállalni, illetve a család milyen segítséget igényel a segítő szervezetektől.

A családi döntéshozó konferencia menete:

• Az előkészítés során feltárt problémák megvitatása, a facilitátor vezetésével, aki semleges, pártatlan szereplő.
• Az információ megosztása - tudatni kell a csoporttal, hogy milyen okból vált szükségessé a konferencia összehívása.
• A jelenlévők reagálhatnak, és újabb problémákat fogalmazhatnak meg.
• Az információcserét követően összeáll a megoldandó problémák listája.
• Az információcsere során a családnak azzal is tisztában kell lennie, hogy milyen erőforrásokra támaszkodhatnak, milyen külső segítséget kaphatnak.
• A szakemberek ismertetik a fennálló problémák következményeit és tájékoztatják a családot az elérhető megoldási lehetőségekről.
• Ha a problémákat illetően egyetértés alakult ki, következik a családi tervkidolgozás, melynek szakasza a saját vagy privát idő, ami alatt a családnak egyedül kell kidolgoznia a megoldásra vonatkozó konkrét tervet, aminek pontos határidőket, vállalásokat, felelősségi köröket kell tartalmaznia.
• Ezután a család ismerteti a tervét, amelyet a résztvevők mindegyikének el kell fogadnia.
• A tervet írásba foglalják, és azt minden résztvevő aláírja. A terv megvalósítását megbeszélés szerinti személy ellenőrzi.
• A család és a szakemberek megegyezhetnek arról is, hogy az eredmények megvitatása céljából legközelebb mikor jönnek össze.
• Ha a terv végrehajtása akadályokba ütközik, vagy megvalósítása veszélybe kerül, újabb konferencia hívható össze, amelyen lehetséges a terv módosítása.
• A családi terv végrehajtását követően, fél-egy év elteltével érdemes az eset után követését elvégezni, megvizsgálni, mi történt a családdal a konferencia, illetve a családi terv végrehajtása óta, sikerült-e fenntartani az eredményeket.

Pozitívumok:

• A családtagokkal való személyes kontaktus egy átláthatóbb, tisztább képet nyújthat a személyközi kapcsolataikról,
• A család életkörülményeinek megismerése a pártfogó felügyelői környezettanulmánynál több információt szolgáltat,
• A fogvatartottat befogadó család és annak működésének a megismerése segít a döntés előkészítésében, megmutatja a család meglévő erősségeit,
• Feltételes szabadságra bocsátás, intézet elhagyásával együtt járó ideiglenes távollét elbírálása során a CsDCs megkönnyíti a döntéshozatalt,
• A CsDCs csökkentheti a befogadó közösség félelemérzetét és előítéleteit,
• A CsDCs fokozza a társadalmi érzékenységet, formálhatja az érintett szakemberek attitűdjeit,
• A CsDCs jól szolgálhatja a társadalmi visszailleszkedést, illetve a biztosítható forrásokhoz való hozzájutást.
• A szakmaközi együttműködések erősítése is említésre méltó. 

Ajánlott irodalom:

Barabás A. T. (2004): Börtön helyett egyezség? - Mediáció és más alternatív szankciók Európában. KJK Kerszöv, Budapest

Fellegi B. (2009): Út a megbékéléshez. A helyreállító igazságszolgáltatás intézményesülése Magyarországon. Napvilág Kiadó, Budapest

Konferenciakötet (2010): A helyreállító igazságszolgáltatás európai jó gyakorlatai a büntetőeljárásban. Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, Budapest

Konfliktuskezelés elítéltekkel (2010): Kézikönyv a mediáció és helyreállító igazságszolgáltatás alkalmazhatóságáról a büntetés-végrehajtásban. P-T Műhely az OKRI megbízásából, Budapest

Wachtel, T. (1997): Real Justice – Hogyan forradalmasíthatjuk a normasértéshez való viszonyulásunkat? The Piper’s Kiadó, Pipersville, Pennsylvania