Egy fogvatartottak szabadulás utáni beilleszkedését segítő pályázat margójára...

A TÁMOP 5.3.1 „Első lépés” – alacsony foglakoztatási eséllyel rendelkezők képessé tevő és önálló életvitelt elősegítő programjai c. pályázat megvalósítása

A Balassagyarmati Fegyház és Börtön mellett működő Társadalmi Visszailleszkedést Segítő Egyesület 2009. utolsó negyedévében egy olyan komplex program megvalósítását kezdte meg uniós támogatással az intézet falai között, amelynek legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a programban résztvevők számára egy olyan szolgáltatási rendszer kerüljön kidolgozásra, amely az érintetteket egyéni, vezetett folyamaton keresztül felkészíti a szabadulás utáni beilleszkedésre. Arra, hogy képesek legyenek a büntetés-végrehajtáson kívüli foglalkoztatási feltételrendszerhez magatartásukban, önérvényesítő képességükben, pszichológiai állóképességükben, tanulási és re-szocializációs képességükben alkalmazkodni.

A program során az öngondoskodási képesség és a kulcskompetenciák fejlesztése lett megcélozva az önkéntes jelentkezés alapján kiválasztott, szabadulás előtt álló fogvatartottak esetében annak érdekében, hogy az érintettek képessé váljanak új szakmai ismeretek befogadására és korábban megszerzett szakmai ismereteik elmélyítésére, továbbá eligazodjanak a munkaerő-piaci feltételrendszerben és képessé váljanak a foglalkoztatási normarendszer keretei közötti önérvényesítésre, valamint sikerrel vegyenek részt a munkahelyi szocializációban, és a munkahely megtartásának esélye növekedjen. Az érintettekkel folytatott egyéni fejlesztési és rehabilitációs foglalkozások célja az volt, hogy elősegítse az inaktív célcsoport munkaerő-piaci visszailleszkedését.

A programba bekapcsolódó fogvatartottak kiválasztása oly módon kezdődött meg, hogy a részvételi lehetőség azon személyek részére lett felkínálva, akik kellő motiváltság esetén vállalni tudták azt, hogy a szabadulásukat megelőző utolsó hónapban részt vesznek egy szokatlanul intenzív, 20 napos tréningen, melynek kezdeti szakaszában esetmenedzserek  (gyógypedagógus, viselkedéselemző, szociális munkás és addiktológus szakemberek), illetve pszichológusok kezdtek el foglalkozni velük, akik az érintettekkel közösen felállították az egyénre szabott fejlesztési tervet, majd kezdetét vette a program során felkínált szolgáltatásokba való bevonás.

 Az írásos szándéknyilatkozat és jelentkezési lap alapján bevont fogvatartottakkal együttműködési megállapodás aláírására és felnőttképzési szerződés megkötésére került sor, majd ezt követően a budapesti székhelyű Tranzit F&S Fókuszolási és Szupervíziós Felnőttképzési Központ szakemberei, munkatársai a jelentkezők várható szabadulási idejének figyelembe vételével elkezdték a többszakaszos szakmai tevékenységet, melynek során az alábbi szolgáltatás csoportok lettek összeállítva és felkínálva:

Egyénre szabott fejlesztési és szolgáltatási terv készítése

• Egyéni diagnosztikai eljárások (pszichológus és szociális szakértők bevonásával)

 

Kognitív kompetenciák fejlesztése, tanulástechnika tréning

• A döntési helyzet felismerése, döntési szabadság átélése (helyzetgyakorlatok)
• Tanulástechnika
• Tanult tehetetlenség kezelése

 

Önmenedzselés tréning

• Személyes motivációs rendszer tudatosítása és fejlesztése (egyszerű példákkal, tanmesékkel, helyzetgyakorlatokkal)

• A reális énkép kialakítása
• Konfliktuskezelés: egyszerű kommunikációval a konfliktushelyzetek kezelése érdekében (az EMK modell), a konfliktus elkerülése
• Személyes megküzdési technikák fejlesztése (coping), személyes frusztráció és (ön)agresszió kezelési technikák fejlesztése, stressz-menedzsment, kiégés
• Jelen-, múlt- és jövőorientáció tudatosítása helyzetgyakorlatokkal, jövőorientáció megerősítése, az apró lépések technikája
• Rendelkezésre álló erőforrások feltérképezése

 

Munkaerő-piaci alapismeretek tréning

• Intézményrendszer bemutatása
• Munkába állás feltételrendszere
• Bérek és juttatások
• Álláskeresési eljárások

 

Álláskeresési technikák tréning

• Kiválasztás folyamata célcsoport-specifikus munkakörökben
• Személyes munkaerő-piaci erősségek felismerése és kommunikációja: a komparatív előnyök felismerése és kommunikációja
• Modern kommunikációs eszközök kontrollált körülmények közötti bemutatása
• Beilleszkedés és szervezeti szocializáció – elvárt viselkedésrepertoár tudatosítása
• A munkahely megtartása: teljesítmény, megbízhatóság, konfliktushelyzetek megoldása
• Találkozás releváns külső személyekkel (munkaügyi szakember, munkaerőpiacon sikeres volt elítélt stb.)

 

Közösségfejlesztés, az önsegítő csoportként működés alaptechnikái tréning

• Közösségszervezés alaptechnikái
• A támogató csoport funkciója, működése, vezetése, részvétel a támogató csoportban
• Társadalmi érdekérvényesítés, társadalmi ügyek PR marketingje (nonprofit szervezet létrehozása, támogatás megszervezése)
• A „változás követeinek” megtalálása
• Csoportos szupervízió

 

Anti-diszkriminációs tréning

• A megkülönböztetés, kirekesztés és a félelem lélektana (tények kimondása, egyszerű összefüggések megfogalmazása, helyzetgyakorlatok)
• Egyszerű kommunikáció a kirekesztés ellen: az Asszertív kommunikációs modell (helyzetgyakorlatok)
• Kommunikációs helyzetek tudatosítása: a játszma fogalma, releváns alapjátszmák és kivédésük technikája.

 

A pályázat megvalósításában közreműködtek továbbá a Nógrád Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata Pártfogó Felügyelői Szolgálatának munkatársai, pártfogó felügyelői, tekintettel arra, hogy a bevonásra kerülő célszemélyek között a projekt megvalósítási időszakában olyanok is voltak, akik szabadultak a büntetés-végrehajtási intézetből, és a projekt hátralévő ideje alatt pártfogói felügyelet alatt álltak/állnak. Valamennyi résztvevő fogvatartott megkapta a „Munkavállalás és vállalkozás” című kézikönyvet, illetve az érintettek képzési naponként 2000 HUF, azaz kettőezer forint összegű támogatásban is részesültek.

Az eredeti előzetes célkitűzések alapján a projekt teljes tartama alatt 80 fő olyan fogvatartott bevonása volt a cél, akik esetében egyéni fejlesztési terv is készül, és azt szerettük volna elérni, hogy közülük 64 fő sikeresen megvalósítsa az abban foglaltakat. Ehhez képest 83 fő esetében készült egyéni fejlesztési terv, és mindösszesen 1 fő volt az, aki egyéb okok miatt lemorzsolódott a programból, tehát azt lehet mondani, hogy a vállalásokat túlteljesítve végrehajtottuk a projektet.    

A szabaduló elítéltek részére egy utánkövetést szolgáló visszahívást ütemeztünk be a projekt eredményeinek visszajelzése, illetve a szabadulás utáni beilleszkedésük eredményességének, milyenségének a megismerése céljából, a következő időpontokban és helyszíneken:

2010. október 09. Nógrád Megyei Igazságügyi Hivatal Balassagyarmati Területi Iroda

2010. november 27. Fővárosi Igazságügyi Hivatal Jóvá Tett Hely Közösségi Foglalkoztató

2011. február 26. Nógrád Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata Balassagyarmati Iroda 

 

Amennyiben áttekintjük annak a 82 főnek az utánkövetési eredményét, aki a programot teljesítette, és ennek elismeréseképpen megkapta a Tanúsítványt is, akkor az alábbi megállapításokat tehetjük:

A szabaduló fogvatartottak 26,8 %-a, azaz 22 fő rendelkezik hivatalosan bejelentett munkahellyel. Akad köztük olyan, aki büszkén jelentette ki, hogy a szabadulását követő harmadik munkanapon már volt munkahelye, ahol azóta is folyamatosan dolgozik, munkáltatói és munkatársai megbecsülését élvezve. Volt olyan személy, aki egy vállalkozó mellett dolgozik, hegesztőként, de a szabadulása óta eltelt időszakban munkája színvonala, a hozzáállása és magatartása alapján kiérdemelte, hogy egyfajta középvezetőnek számít a vállalkozásban, egyebek mellett ő szállítja az alkalmazottak egy részét, a visszarendelésről is munkába indult. Szintén említésre méltó annak a volt fogvatartottnak a története, aki a NOKIA-gyárban dolgozik, ahová pártfogója segítségével sikerült elhelyezkednie, de aktuális tervei között szerepel, hogy jelentkezik egy rovar- és rágcsáló-írtó tanfolyamra, mert bűncselekménye azzal függ össze, hogy képesítés nélkül végzett ilyen jellegű munkákat.    

A résztvevők 4,8 %-a, azaz 4 fő az utánkövetés alkalmával úgy nyilatkozott, hogy aktualitás szerint fekete munkásnak minősül, de ígéretet kapott arra, hogy a következő hónapban hivatalosan is bejelentik, mert elégedettek a munkájával. Két személy Budapesten, építkezéseken dolgozik, és a főnöke állítólag ígéretet tett arra, hogy jövő hónaptól bejelenti. A harmadik személy gépkocsivezető, szintén a következő hónaptól lesz bejelentve a munkahelyére, ahol beilleszkedését sikeresnek értékeli, habár a kinti élet elmondása szerint nem könnyű. A negyedik ilyen személy egy gyógynövénytermesztéssel foglalkozó családi vállalkozásban tevékenykedik, szintén a következő hónapban fogják őt bejelenteni. Számukra csak annyit kívánok, hogy az ígéretek váljanak valóra, és a jövőben hivatalból egyikükkel se találkozzak újra…

Az utánkövetések alkalmával a megjelentek 21,9 %-a, azaz 18 fő nyilatkozott úgy, hogy alkalmi munkákat végez. Mindez nagyrészt építkezéseken való segédmunkát, ritkább esetben szakmunkát jelent, de többen vannak olyanok, akik állandó lakhelyükön, magánházaknál keresnek maguknak valamilyen munkalehetőséget (mint például árokásás, favágás). Egy szobafestő-mázoló szakképzettséggel rendelkező fiatalember Budapesten vállal alkalmi munkákat, a szakmájában, állítása szerint jelenleg annyi megrendelése van, hogy hetekre előre biztos az elfoglaltsága, így talán a későbbiekben vállalkozásba is fogna, de jelen pillanatban teljesen elégedett a helyzetével. Megjelenése, öltözete, fellépése és megnyilvánulásai, megnyilatkozásai alapján 2-3 főről feltételezhető, hogy nem szakítottak a korábbi bűnözői életvitellel, és jelenleg sem legális tevékenységekből igyekeznek megélni.     

A munkahellyel egyáltalán nem rendelkezők aránya 20,7 %, azaz 17 fő, közülük többen meséltek arról, hogy hiába próbáltak segítséget kérni a pártfogó felügyelőtől, a Munkaügyi Központ munkatársaitól vagy szabaduló személyek beilleszkedését segítő civil szervezettől, alapítványtól, ennek ellenére sem találtak munkát, még alkalmi munkalehetőségük sincs. Van, aki az élettársa jövedelméből és a családi pótlékból próbál megélni, valljuk meg őszintén - ez nem sokra lehet elég. Egy olyan férfi volt, aki azt is elmesélte, hogy szégyen, nem szégyen, de esetenként ara is rákényszerül, hogy kukázzon. Néhányan azt is elismerték, hogy nem tartják kizártnak azt, hogy ismételten bűncselekményt követnek majd el, mert a helyzetük rákényszerítheti őket…   

Sajnálatos módon a résztvevők 4,8 %-a, azaz 4 fő jelenleg is börtönben tartózkodik, van köztük olyan, aki jogerős szabadságvesztés büntetést tölt, míg a többiek előzetes letartóztatásban vannak (egyikük állítólag a szabadulása után egy héttel követte el az újabb, erőszakos jellegű bűncselekményt, rablást megvalósítva. Ők azok a személyek, akik megerősítik bennünk, hogy a büntetés-végrehajtási hivatás nem egy sikerorientált szakma, és intenzív odafigyelés ide, célirányos foglalkozás oda, a szakmai tevékenységünk eredményessége nem minden esetben tapasztalható meg. Habár azt is tegyük hozzá, hogy megítélésem szerint akkor mindenki boldog lenne, ha csak ilyen százalékban mutathatnánk fel a visszaesőket…  

A visszarendelésről szóló többszöri kiértesítés ellenére egyelőre a programba bekapcsolódott személyek 20,7 %-a, azaz 17 fő nem jelent meg egyik helyszínen sem, így róluk érdemi információval nem rendelkezünk, de az elkövetkező néhány héten belül egy utolsó kísérletet teszünk arra, hogy kapcsolatba léphessünk velük. Meg nem erősített információ szerint az ebbe a körbe tartozó személyek közül egy fő közlekedési balesetben életét vesztette.

A pályázat záró beszámolója 2011. április hónapjában készül el, természetesen az bővebb tartalommal fog szolgálni a projektről, mint amit e helyütt közzétettem, de mindezt csak étvágygerjesztőnek és talán kicsit gondolatébresztőnek szántam. Abban az esetben, ha megvannak a források, és azok egy alacsony költségvetéssel működő büntetés-végrehajtási intézet számára is elérhetőek, akkor talán van lehetőség arra, hogy  a szabadulás előtt álló elítéltek a szokásosnál egy kicsit intenzívebb felkészítésben részesüljenek. Ha ebben civil  szakemberek  közreműködését  is igénybe lehet venni, akkor az jelentős mértékben tehermentesítheti az intézetek személyi állományának egyébként erre illetékes, de rendkívül túlterhelt tagjait, tehát valahol mindenki jól jár. A lényeg, hogy mindezek érdekében előfordulhat, hogy a szabadidő terhére is be kell vállalni némi plusz tevékenységet  (pályázatok figyelése, keresése, projekt összeállítása, megírása, közreműködés a  pályázat végrehajtásában). De akarjuk -e mindezt? A kérdésre a számára legmegfelelőbb  választ ki-ki keresse meg... 

Én annyit azért még hozzátennék, hogy mindenképpen pozitívnak lehet értékelni, hogy a szabadulókkal szemben megfigyelhető és tapasztalható - sokszor nem is megalapozatlan - előítéletek ellenére ilyen magas azon személyek aránya, akik esetében megállapíthatjuk, hogy munkaerő-piaci elhelyezkedésük teljes mértékben sikeresnek értékelhető.