Reakció
A
következő levelet egy korábbi bejegyzésem kapcsán kaptam, úgy gondolom, hogy
illik rá válaszolni, hát meg is teszem…
„Szia! Új vagyok az oldaladon, de már
most elmentettem! Jók a témák, hasznos, használható dolgokat olvastam. Lenne
egy kérdése! Mi a véleményed a k. felügyelők és a nevelők munkakapcsolatáról?
Segíti a nevelők munkáját a felügyelő, vagy hátráltatja? Itt gondolok arra,
hogy a felügyelő belelát-e a nevelési munkába, vagy csak azt látja, hogy az
egész nap jár-kel szabadon, míg ő helyhez kötötten dolgozik! M.T.”
Mindenekelőtt
azonban hadd fussak egy tiszteletkört, melynek során meg szeretném köszönni
azt, hogy akadt valaki, aki az egyik írásom kapcsán kérdéssel fordul felém. Már
ezért sem volt hiábavaló, hogy gondolataimat igyekeztem megosztani másokkal.
Korántsem gondolom azt, hogy tévedhetetlen lennék, illetve minden úgy helyes,
ahogy azt leírom. Hangsúlyozni szeretném, hogy az általam monitorba vésett
gondolatok többnyire a saját tapasztalataimon alapulnak, és azok sem nem a
büntetés-végrehajtás hivatalos álláspontja szerint valók, sem nem jelentik azt,
hogy tévedhetetlen lennék.
Szóval,
a kérdésre válaszolva: megítélésem szerint kifejezetten fontos lenne, hogy egy
adott körletszinten az ott szolgálatot teljesítő biztonsági felügyelők vagy
körletfelügyelők (ez az egyes intézetekben nem feltétlenül egységes, mert van,
ahol az ún. belső felügyelet a Biztonsági Osztályhoz tartozik, de van ahol a
Büntetés-végrehajtási Osztályhoz). Ettől függetlenül – és ebben szerepet
játszik az, hogy jómagam is nevelőként kezdtem büntetés-végrehajtási pályafutásomat
– az a véleményem, hogy a felügyelet és a nevelő közötti megfelelő munkakapcsolat
és jó együttműködés a vezetői elvárások szerinti tevékenységük alapja is.
Feltétlenül pozitív lehet, ha egy nevelő elmondhatja azt, hogy a nevelési
csoportjához tartozó körletszinten, körletrészen többnyire állandóan ugyanazok
a felügyelők teljesítenek szolgálatot. Amennyiben ez így van, akkor a felügyelő
kollégák ismerik a nevelő munkastílusát, hozzáállását, nem utolsó sorban az ott
elhelyezett fogvatartottakat. Ez nagyban segíti az együttműködést, az egymás
közötti megfelelő információáramlás biztosítását, ami pedig kihatással van a büntetés-végrehajtási
célok és a biztonsági szempontok egységes érvényesítéséhez. Igaz ugyan, hogy
különböző végzettséget igénylő, különböző beosztásokba tartozó személyekről
beszélünk, akiknek eltérő a munkaköri leírásuk, szolgálati utasításuk, de a
célok alapvetően közösek kell, hogy legyenek.
Annak
idején én minden nap azzal kezdtem áldásos tevékenységemet, hogy amint beléptem
a körletszintre, egyeztettem az akkor szolgálatban lévő felügyelő kollégával.
Megkérdeztem tőle, hogy mi történt a szolgálata alatt, van –e olyan
információja, amiről adott esetben tudnom kell, szeretne –e javaslatot tenni
valamelyik fogvatartott jutalmazására, mit gondol az általános zárka- és
körletrendről, illetve számos más dolog szóba került. Tudni kell, hogy a
személyi állomány tagjai közül nem a nevelő, hanem a felügyelő tölt el több
időt a fogvatartottak között, így ő a nevelőhöz hasonlóan rengeteg hasznos
információval rendelkezik az elítéltekről. Igaz ugyan, hogy a beszerzés forrása
esetükben eltérő. Míg a nevelő a fogvatartottak levelezésének és
telefonálásának ellenőrzése, az egyéni és csoportos foglalkozások során
tapasztaltak és a társ osztályokhoz tartozó munkatársak által elmondottak
alapján szerzi be információi zömét, addig a felügyelő látja a fogvatartottak
egymás közötti viszonyait, ismeri az informális hálózatban elfoglalt helyüket,
nagyobb rálátással bír a zárkaközösségen belül elfoglalt helyére és ott
tanúsított magatartására. A fontos azonban az, hogy ezek a más forrásból
származó információk megfelelően áramoljanak egymás felé, mert ez egyértelműen segítheti
egymás munkáját, de ennek oda-vissza kellene működnie. Tudomásul kell venni
ugyanis, hogy a hierarchia és a rendfokozatokban való eltérés ellenére itt
mindenki egy része a fogaskeréknek, és a rendszer csak akkor működik jól, ha
ki-ki teszi a dolgát.
Folytatva
a következő kérdéseddel, jó esetben a felügyelő is látja a nevelő munkáját, és
ez fordítva is igaz. A lényeg a tervezettség és az összehangoltság. A
felügyelőnek fontos, hogy betartassa a napirendet, ami persze őt magát is köti.
Adott esetben, egy időben több dolgot is végre kell(ene) hajtania, és ilyenkor
nem feltétlenül okoz örömöt számára, ha nevelői meghallgatásra is elő kell
állítania néhány fogvatartottat. Viszont ha a nevelő erre tekintettel van, és
igazodik a felügyelőhöz, akkor jól fognak együtt dolgozni. És például a felügyelet
által kötelező jelleggel végrehajtandó napi biztonsági ellenőrzéseknél is jól
jöhet, ha ott a nevelő, aki mindeközben ellenőrizheti a zárkarendet. És akkor
így együtt járnak-kelnek, ha humoros akarok lenni. És rá is térek egy másik
megfogalmazásodra, bár azt nem tudom, hogy azt mire alapozod. mert ma már nem
feltétlenül igaz, hogy a nevelő sokat jár-kel, legalábbis személyes környezetemben
nem az, illetve nem mindenkire nézve az. Amennyiben egy nevelő teljesíteni
igyekszik az adminisztrációs elvárásokat (kérelmi lapok rögzítése, időszak-értékelések,
nevelői feljegyzések, egyéni és csoportos foglalkozások dokumentálása,
szabadulásra felkészítés, és még sorolhatnám…), akkor több időt kénytelen
eltölteni a számítógép előtt ülve, mint amennyit a fogvatartottakkal való foglalkozásra
tud szánni. Az az állítás már rég a múlté, miszerint a nevelőt onnan lehet
felismerni, hogy egy mappával a hóna alatt szaladgál egész nap, úgy tűnik, hogy
baromi sok dolga van, mégse csinál semmit… Ezzel együtt az sem igaz, hogy a felügyelő egész
nap csak ül, vagy helyhez van kötve, hiszen még normál szolgálatban sem tud túl
sok időt az íróasztalánál eltölteni…
Nos,
ennyit „röviden”, remélem, nem untattam senkit a válasszal… Ja, és még valami,
de ez már csak egy afféle álomkép: olyan boldog lennék, ha egyszer megélném azt
a pillanatot, amikor mindenki, beosztásától függetlenül csak arra koncentrálna
a személyi állomány tagjaiból, hogy a saját feladatára koncentráljon, azt
legjobb tudása és képessége szerint elvégezze. És a nevelők meg az adott nevelési
csoporthoz tartozó körleten többnyire állandóan szolgálatot teljesítő
felügyelők (és a szociális segédelőadók, ha van ilyen…) egyfajta team-et alkotnának,
és akként is működnének. Együtt, egymásért, a büntetés-végrehajtási célok
érvényesüléséért. És mindehhez még segítséget is nyújtana a szolgálatszervezés
is. Áááá, most kezdek felébredni:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése