MEREPS záró konferencia, I. nap, plenáris ülés

„Felelősségvállalás, Kapcsolat és Helyreállítás” című MEREPS Záró konferencia

2012. január 17-19.

A pályázat megvalósításában közreműködő szakemberek már érzik, tudják egy ideje, hogy a vége felé közeledik a MEREPS-project. Ennek apropóján került megrendezésre a 2009-ben indult pályázati program nemzetközi záró konferenciája, melynek a Bíróképző Akadémia adott otthont. 

A MEREPS betűszó az angol „Mediation and Restorative Justice in Prison Settings”  rövidítése (aminek a jelentése szabad fordításban:  „Mediáció és Helyreállító Igazságszolgáltatás Büntetés-végrehajtásban”). A Foresee Kutatócsoport által irányított nemzetközi konzorcium által végrehajtott pályázati projekt az Európai Bizottság „Criminal Justice 2008” programjának pénzügyi támogatásával került megvalósításra. A projekt a mediáció és a többi resztoratív eljárás szerepét és lehetőségét vizsgálta, speciálisnak tekinthető börtönkörnyezetben, súlyos bűncselekmények elkövetőit és áldozatait fókuszba állítva.

A projekt a végrehajtásba bekapcsolódott országok kutatói, szakemberei, jogalkotói, bűnügyi jogászai bevonásával interszektorális, interkulturális, interdiszciplináris párbeszédet és közös munkát igyekezett létrehozni. A projekt egyaránt magában foglalt elméleti és gyakorlati kutatást, valamint helyszíni vizsgálatokat, fő célja volt feltérképezni a mediáció és a resztoratív gyakorlatok büntetés-végrehajtási intézeten belüli alkalmazásának lehetőségét.

A további célok között szerepelt még annak vizsgálata, hogy a projekt során vizsgált eljárások hozzájárulnak-e az áldozatok segítéséhez, az elkövetők felelősségvállalásához, a bv. személyzet és az elítéltek konfliktusainak hatékonyabb feloldásához, és az elítéltek szabadulásuk utáni társadalmi reintegrációjához.

A legutóbbi két évtizedben a resztoratív igazságszolgáltatás és intézményei széles körben kerültek befogadásra az európai jogrendszerekben, és számos projekt vizsgálta hatásukat az áldozatokra, elkövetőkre, és közösségekre. Azonban ezeknek a projekteknek a döntő többsége a resztoratív igazságszolgáltatás ítélethozatal előtti szerepére koncentrált, mint lehetséges elterelő módszerre a kevésbé súlyos bűncselekmények esetében, annak ellenére, hogy kutatások bizonyították, hogy a resztoratív intézmények a súlyos bűncselekmények esetében képesek leginkább pozitív hatásukat kifejteni és látványos eredményt elérni.

A MEREPS Konzorciumban négy európai ország hat kutatószervezete működik együtt, a Konzorcium vezetője a Foresee Kutatócsoport, szakmai vezetője az Országos Kriminológiai Intézet volt.

A három napos záró konferencia első napján a külföldi résztvevők megérkezésére került sor, illetve ezen a napon vettek részt az érdeklődők a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben szervezett intézetlátogatáson.

A második napon vette kezdetét a konferecia lényegi része: a szakemberek előadásai, plenáris ülések, workshop-ok és kerekasztal-beszélgetések keretében.

Megnyitójában Dr. Fellegi Borbála, a Foresee Kutatócsoport vezetője röviden bemutatta a MEREPS-project előzményeit és a Foresee tevékenységét, ismertette a pályázati program főbb elemeit és állomásait, hangsúlyozva, hogy a pályázat megvalósításával elsődleges céljuk volt annak vizsgálata, hogy milyen formában lehet beilleszteni a mediációt a büntetés-végrehajtási intézetek gyakorlatába. Mindez egyáltalán nem tekinthető könnyű feladatnak, hiszen valami olyasféle dolgot kell elképzelni, mint amikor egy háromszög alapú figurát akarunk beilleszteni egy kör alakú alapba. A nehézségek ellenére azonban fontos, hogy ne adjuk fel, mert az alakzatok gyúrásával, alakításával elérhetjük, hogy egyszercsak illeszkedjenek.   

Az első plenáris ülés megnyitójában Csóti András bv. vezérőrnagy bv. főtanácsos Úr, a Büntetés-végrehajtási Szervezet megbízott Országos Parancsnoka egy személyes élmény megosztásával vezette be a resztoratív módszerek alkalmazásának szükségességét. Elmondta, hogy 1982-ben, amikor még más beosztásban az egyik vidéki büntetés-végrehajtási intézetben dolgozott, kiégett az ott ruharaktérként használt börtönkápolna. Felmerült a kérdés, hogy mi legyen a helyiség további sorsa. Az akkori parancsnok úgy rendelkezett, hogy fessék ki fehérre, tegyenek rá lakatot, mert előbb-utóbb újra templom lesz ott. És jó pár évvel később, a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, pályázati forrásból helyreállították az ottani börtönkápolnát, amit a vezérőrnagy Úr úgy értékelt, hogy valahol visszatérünk a gyökerekhez. Megköszönve dr. Budai István bv. ezredes bv. főtanácsos Úr balassagyarmati munkáját a megbízott országos parancsnok elismerte, hogy a háromszög és a kör egymásba illesztése valóban nehéz feladat, de ha kihívásokkal együtt is, mégis felkészültek vagyunk annak teljesítésére.

Rövid történeti betekintést engedve az elmúlt évek tevékenységeire elhangzott, hogy 2004-ben felerősödtek a büntetés-végrehajtás külső kapcsolatai, ekkoriban kezdődtek meg a reintegrációt szolgáló OBmB-pályázatok, a közösség érdekében végzett munkálatok, melyeknek köszönhetően városaink nagy része fontos, társadalmi célokat szolgáló közintézményként tekint a börtönökre. Azokra a helyekre, melyek veszélyes, konfliktusokkal teli üzemeknek számítanak, ebből kifolyólag kiemelten fontos, hogy inkább mi csináljunk programot a fogvatartottaknak, mint ők nekünk. És ezekbe a programokba beletartozhat a mediáció és a családi döntéshozó csoport is, mely alternatív technikák alkalmazása egyelőre jogszabályi felhatalmazás nélkül történik ugyan, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy minden sikeres, eredményes módszer alkalmazása jó lehet.

Elgondolkodtató és tanulságos ars poeticaként a vezérőrnagy Úr egy amerikai serifftől hallott tanmesét mondott el megnyitója végén, amely valahogy így hangzott: a tengerparton egy ott sétáló fiatalember észrevesz egy öregembert, aki a vízparton állva egy szemmel láthatóan monoton munkát végez. Lehajol, felvesz valamit a homokból, majd bedobja azt a tengerbe. A fiatal férfi odalép hozzá, és látván, hogy az öreg medúzákat dobál a vízbe, így szól hozzá: Uram, Ön felesleges munkát végez, hiszen az apály és dagály váltakozása a természet rendje, és előbb-utóbb ezek úgyis meghalnak, vagy itt a parton, vagy visszakerülve a vízbe. Az öreg erre azt felelte: a természet törvényeit megváltoztatni nem tudom, de ennek a néhánynak legalább esélyt adok az életre.           

Ezt követően Dr. Bánhegyi Gergely, a Magyar Bíróképző Akadémia igazgatója kapott szót, hogy vendéglátóként köszöntse a konferencia résztvevőit és gratuláljon a project eredményeihez.

Első előadóként Alison Liebling, a Cambridge-i Egyetem professzora mondott köszönetet a meghívásért, egyben elmondta, hogy nagy élménynek tartja, hogy itt lehet. Mint kihangsúlyozta, nem tartja magát a resztoratív szemlélet szakértőjének, de az elveit rendkívül fontosnak tartja, és nemcsak hogy foglalkozott is a resztoratív módszerekkel, de azok lelkes követője is. Skóciában, nehezen kezelhető fogvatartottak körében egy kutatócsoporttal vizsgálta a konfliktuskezelés módszereit. Mint mondta, a fogvatartottak ki vannak zárva a társadalomból, a börtönökön belüli rendszerek különböznek a társadalomtól, azonban a börtönök hatása nagyon fontos. A megtorló és resztoratív jellegű igazságszolgáltatás különbségei, az eltérő viszonyrendszerek eltérő hatást fejtenek ki a fogvatartottakra. A börtönökben különösen fontos a gyógyító, közvetítő módszerek alkalmazása. Kutatóként az előadó vizsgálta a börtönökön belül elkövetett öngyilkosságokat. Megállapításai szerint ezekben szerepet játszott a megalázás, a méltánytalanság, a kiszolgáltatottság. Az emberi érzések tiszteletben tartása erősíti a személyiséget.  

 A Csóti vezérőrnagy Úr által előadott tanmeséhez visszacsatolva Liebling professzor a medúzák tengerbe történő visszadobálásával kapcsolatban elmondta, hogy véleménye szerint kétféle tenger létezik: túlélhető és cápákkal teli. A börtönök között is kell léteznie egy túlélhető börtönnek, amely lehetővé teszi a személyiségfejlődést. Ezzel összefüggésben ismertette egy többdimenziós, fogvatartottakra és a személyzet tagjaira egyaránt kiterjesztett kutatás eredményeit, melyek alapján felállításra kerültek az ún. Börtön Minőségi Dimenziók, azaz mindazon dolgok, melyek számítanak a börtönben. Ezek az alábbiak szerint csoportosíthatók:

Kapcsolatok:

tisztelet, humánusság, bizalom, támogatás.

Szociális struktúra:

erő, szociális kapcsolatok.

Rezsim:

rend, biztonság, családi kapcsolatok, jólét, tisztesség, méltányosság.

Egyéb:

életminőség.

   

Amennyiben a fogvatartottakkal szemben nem megfelelő bánásmód kerül alkalmazásra, akkor az megváltoztatja az egyént, negatív irányba. A felmérés során arra az állításra, hogy „a tapasztalataim a börtönben fájdalmasak” az ún. kapcsolati börtönökben az ott elhelyezett fogvatartottaknak csak mindössze 15%-a válaszolt igennel.

Az igazságos bánásmód összefügg a renddel. Ha csökken, akkor csökken a börtönön belül uralkodó rend mértéke is. Ezzel együtt a fogvatartottak és a személyi állomány tagjai közötti túlzott bizalom is problémákat okozhat, adott esetben szökéshez vezethet, ezért mindenképpen át kell gondolni a morális klímát. Nagy a jelentősége annak, hogy a fogvatartottaknak valahol meg kell békülniük a börtön világával, mert a személyiségük csak ezt követően fejlődhet. A börtönön belül kialakított megfelelő körülmények és a biztonság egyaránt fontos. A fogvatartottak és a rendszer sebezhetősége, az emocionális káosz igényli a gyógyító folyamatok alkalmazását. További tapasztalatai közül a professzor asszony elmondta, hogy fontosnak tartja a határozott idejű büntetést, mert a határozatlan időtartamból adódó bizonytalanság káros az egyénre. És megfontolandó az is, hogy a személyzet – habár tagjai alapvetően nem bíznak meg a fogvatartottakban – milyen kommunikációs kapcsolatba kerül, milyen kommunikációt alakít ki a fogvatartottakkal.

Prof. Alison Liebling teljes előadásának vázlata megtalálható lesz a Foresee Kutatócsoport honlapján (hasonlóan a konferencián elhangzott többi előadáshoz).