Összevarrta cellatársa száját egy rab a kaposvári börtönben
A Somogy Online tudósítása alapján osztok meg egy cikket, melynek eredeti elérhetősége a következő linken található:
"Az elmúlt héten vasárnap (január 22-én) a kaposvári börtönben egy fiatalkorú elítélt egy szintén fiatalkorú, előzetes letartóztatásban lévő fiatalember arcát és bordáját összeverte. Száját tűvel és cérnával, három öltéssel összevarrta, hátára pengével feliratot karcolt, bal lábát tollal összeszurkálta, jobb lábát összevagdosta. Az elítélt azzal fenyegette a fiatalkorút, hogy eszik a húsából.
Az ügyben az ügyészség különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés miatt indított eljárást az elítélttel szemben. A Somogy megyei büntetés-végrehajtási intézetben történtek miatt ugyanakkor a Somogy Megyei Főügyészség vizsgálatot rendelt el, amely mulasztásos törvénysértést tárt fel, mert elítélt és előzetes letartóztatásban lévő személy nem tartózkodhat egy cellában."
Háát... egyebek közt emiatt szoktam mindig azt mondani, hogy a börtönben nem feltétlenül és kizárólag a bezártság a legrosszabb dolog, hanem az, hogy kivel/kikkel kerül összezárásra az ember... A többféle elkülönítési szempont figyelembe vételével kijelölt zárkaközösség összetétele nagyban befolyásolhatja azt, hogy egy-egy fogvatartott milyen körülmények, megpróbáltatások közepette kénytelen letölteni a büntetését. Tény, hogy jelen esetben úgy tűnik, hogy valóban sérültek az alapvető elkülönítési szabályok, amire a zsúfoltság sem lehet egyértelmű mentség. Ezzel együtt az is biztos, hogy a bv. intézetek telítettsége, a fogva tartottak személyisége, a kialakításra kerülő több, különféle összetételű kényszerközösség számos olyan, a fent hivatkozott cikkben foglalt esemény bekövetkezéséhez vezethet, melyek megelőzése nagy odafigyeléssel ugyan, de talán megelőzhető lenne. Viszont a már bekövetkezett hasonló eseteket utólag rendkívül nehéz megmagyarázni...
Háát... egyebek közt emiatt szoktam mindig azt mondani, hogy a börtönben nem feltétlenül és kizárólag a bezártság a legrosszabb dolog, hanem az, hogy kivel/kikkel kerül összezárásra az ember... A többféle elkülönítési szempont figyelembe vételével kijelölt zárkaközösség összetétele nagyban befolyásolhatja azt, hogy egy-egy fogvatartott milyen körülmények, megpróbáltatások közepette kénytelen letölteni a büntetését. Tény, hogy jelen esetben úgy tűnik, hogy valóban sérültek az alapvető elkülönítési szabályok, amire a zsúfoltság sem lehet egyértelmű mentség. Ezzel együtt az is biztos, hogy a bv. intézetek telítettsége, a fogva tartottak személyisége, a kialakításra kerülő több, különféle összetételű kényszerközösség számos olyan, a fent hivatkozott cikkben foglalt esemény bekövetkezéséhez vezethet, melyek megelőzése nagy odafigyeléssel ugyan, de talán megelőzhető lenne. Viszont a már bekövetkezett hasonló eseteket utólag rendkívül nehéz megmagyarázni...
Vannak olyan dolgok a börtönben, amelyek "csak úgy" megtörténnek, nem nagyon lehet befolyásolni az események alakulását. Ilyen az is, ha mondjuk egy nevelőnő szerelmes lesz egy férfi rabba. Emberek vagyunk, hibázhatunk. Az eset szerintem arra is felhívja a figyelmet, hogy milyen nehéz a börtönőri hivatás.
VálaszTörlés