Korábban már több alkalommal foglalkoztam azzal, hogy a büntetés töltése alatt az elítéltek számára felerősödik a családi kapcsolatok, illetve a közeli hozzátartozókkal való érzelmi kötelékek fontossága. A tapasztalataim szerint a fogvatartottak egy részének valóban erősen hiányzik a családtagok közelsége, vannak ugyanis olyanok, akik a civil életben is törődtek azzal, hogy elég időt töltsenek családi körben. Adott esetben bekapcsolódtak a ház körüli munkákba, foglalkoztak a gyermekükkel, és figyelmet fordítottak arra is, hogy valóban családfőhöz méltóan viselkedjenek szeretteikkel. Természetesen láttam már olyan elítéltet is, akinek a család jelentősége csak a börtönbe kerülését követően erősödik fel, ekkor is főképp amiatt, hogy legyen, aki csomagot küld neki a büntetés töltése alatt, illetve látogató fogadás alkalmával megvásárolja számára a szükséges dolgokat. A most következő két levél fogvatartottaktól származik, jó szokásomhoz hűen kisebb súlyú fegyelmi cselekmények kapcsán készíttettem el velük azokat, mivel egyrészt felelősségre vonásukat nem terveztem, másrészt úgy értékeltem a helyzetet, hogy mindenki számára több pozitívum származhat abból, ha a "szokásos" fenyítés helyett némi elgondolkodásra késztetem őket. Az, hogy a két
elítélt a levél írásakor mennyire volt őszinte, nem tudom... De hiszem, hogy legalább addig a néhány percig, amíg a feladat elvégzésére koncentráltak, tényleg apának érezték magukat, és amennyiben ezt az érzést a majdani szabadulásuk után is képesek lesznek felidézni, akkor abból a családjuk is profitálhat valamennyit...
Miért rossz a családomnak, hogy én börtönben vagyok...
"Azzal kezdeném, hogy tudom, hogy én nagyon nagyot hibáztam. Abban hogy a családomnak rosszat tettem azzal, hogy én beleestem egy bűnöző életmódba, de azt én már nagyon megbántam.
A családom engem nagyon szeret, és én is a családomat, és innen, ha szabadulok soha többet nem fogok ilyent csinálni, mert úgy érzem, hogy engem a börtön megtanított arra, hogy a családom az első és én a családomat nem fogom többet ilyen helyzetbe hozni. Tisztelt Alezredes Úr, én sokat segítettem az otthoni munkába, az mellett dolgoztam és a fizetésem felét mindig a családomnak adtam. A családomban, amióta én bent vagyok, sajnos 2 haláleset is volt és az is a szüleim terhe és az is, hogy én bent vagyok. De azon vagyok, hogy mielőbb szabadulhassak a családomhoz. Édesapám is sajnos lebetegedett és nagy szüksége lenne arra, hogy az otthoni munkákba segítsek édesapámnak. Tisztelt Alezredes Úr! Szeretnék a Balassagyarmati BV Intézetben mindent, a legjobb magatartásommal elkövetni, hogy minél előbb a családommal lehessek.
Tisztelettel: B. T. elítélt"
Milyen apa vagyok és milyen leszek szabadulásom után...
"Elsőként szeretném megjegyezni, hogy családcentrikus apa vagyok! Nehéz erről mesélnem nekem, mert sajnos nem túl sok időt töltöttem a családommal. A kislányomat 6 hónapos koráig neveltem, ami tudom, az életem legnagyobb hibája volt, hogy ilyen helyzetbe hoztam a családomat, az én felelőtlenségem miatt 7,5 évre el kell szakadnom a családomtól. Abban az időben, amikor a családommal töltöttem az időt, ezt a nagy hülyeséget leszámítva, amit elkövettem (követtünk) végig azon voltam, hogy a családomnak szebb meg jobb legyen. Már a kislányom születése előtt elrendeztem neki mindent, és a megfelelő körülmények között vártam a drága kislányom születését.
Amikor majd letöltöm a büntetésemet és újra a feleségemmel és a kislányommal lehetek, biztos, hogy többet nem fogok ilyen felelőtlenül gondolkodni, mert tudom, hogy ez már nem csak rólam szól, itt van nekem a kislányom, akit nagyon szeretek, és neki az egész életében számítania kell rám, hiszen én vagyok az édesapja.
Hálát adok az istennek, hogy ilyen helyzetben is szoros a kapcsolatom a családommal, és ha kint leszek ettől csak jobb lesz, mindig minden körülmények között. Nagyon szerencsés embernek tartom magam, hogy ilyen rögös úton is tudok haladni, de az a legszebb az egészben, hogy ezt az utat nem egyedül kell megtennem, nem mindenki mondhatja el ugyanezt, hogy ha kint leszek, azon leszek, hogy ez a kötelék minél szorosabb legyen. Olyan helyekre szeretném elvinni a családomat, ami feledhetetlen lenne mindannyiunk számára. Ez csak egy példa volt, és ezzel csak azt szeretném mondani, hogy nem csak egy egyszerű apa szeretnék lenni, hanem a legjobb férj és apa!
Tisztelettel: D. B. elítélt"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése