Bizalom...

"Oda figyelj, kiben bízol, nem tudhatod.

Van, akinek a becsületénél többet ér egy cigi!"

A fenti képen látható és olvasható üzenet szintén bv. intézetekben jártamban-keltemben került megörökítésre, a szöveg egy abban a pillanatban üresen álló fogvatartotti ágy ún. ágybetétjére volt felírva, így futott velem szembe... 

A bizalom alapvetően nagy úr a rácsok mögött, minden szempontból kényes téma. Azt hiszem, a fogvatartottak döntő többsége úgy istenigazából senkiben sem bízik meg. Sem a személyi állomány tagjaiban, sem a számára kijelölt kényszerközösség több elítéltjében. És e tekintetben nem feltétlenül arra a buta viccekből ismerős sztereotípiára kell gondolni, hogy például a közös zuhanyzóban a földre esett szappanért másoknak hátat fordítva célszerű -e lehajolni vagy sem... Azt hiszem, hogy a felügyelettel és a börtönszemélyzet más tagjaival szembeni bizalmatlanságot nem kell magyarázni. Sportnyelven és pongyolán fogalmazva azt lehet mondani, hogy a fogvatartottak nem egy csapatban fociznak a bv. személyzettel, tiszta sor, hogy nem feltétlenül bíznak egymásban. Ez persze oda-vissza igaz. Ahogy a kezdő fegyőrök számára az öreg smasszerek tanítják: a három lépés távolságot minden esetben meg kell tartani a fogvatartottakkal, mutassák azok bármily szép arcukat, tanúsítsanak bármekkora együttműködési hajlandóságot is. Egymás között valahol hasonló a helyzet: igazi börtönbarátságok véleményem és tapasztalataim szerint nem nagyon léteznek, sokkal inkább az érdekek diktálnak az egymás közötti kapcsolatok alakulásában, semmint a valós, igazi érzelmek. Visszaemlékezve a rácsok számomra szebbik oldalán eltöltött húszéves pályafutásomra, felidézve az ebbéli emlékeimet, nem sok olyan esetre emlékszem, amikor azt tapasztaltam volna, hogy fogvatartottak érdek nélküli, valódi bizalomra épülő kapcsolatot alakítottak volna ki egymás között. Persze az is lehet, hogy én tévedek, mindenesetre most így érzek...

Azt pedig szintén nem tudom cáfolni, hogy a cigaretta, a dohány értéke sok fogvatartott számára mindennél nagyobb. A káros szenvedélynek hódolók számára a kávé mellett ez a talán legnagyobb érték a börtönélet során, ahogy azt már nálamnál sokkal okosabb és nagyobb tudással bíró szakemberek is számtalanszor megfogalmazták, a cigaretta nem más, mint egyfajta börtönvaluta. Akiknek van, azok sok mindent elérhetnek általa, akiknek nincs, azok pedig sok mindenre képesek érte. De az élet már csak ilyen... 

A fent bemutatott tanácsban rejlő üzenet előbbi agymenésemtől függetlenül mindenképpen hasznosnak, a benti életben való eligazodást segítőnek értékelhető, így közzététele talán nem haszontalan...  


 

    

Rácsos Mikulás...

A Mikulás immáron tradicionális jelleggel ellátogatott a Balassagyarmati Fegyház és Börtönbe, és ha már arra járt, akkor vendégeket is hívott magához. Mint tudjuk, a rácsok mögött többnyire rosszfiúk élik mindennapjaikat, és szegény Mikulásnak egy nagyobb erdőt kellett volna kivágnia ahhoz, hogy valamennyi börtönlakónak jusson a virgácsból. Épp ezért olyan gyermekeket hívott meg a börtönbe, akik mindenképpen megérdemlik, hogy törődést, szeretetet, figyelmet kapjanak. A Reménysugár Gyermekotthon kis lakói és a velük foglalkozó nevelők már nem először jártak a zord börtönfalak között, és egészen biztos vagyok abban, hogy lesz még alkalom, amikor a fogvatartottak egy-egy műsorral kedveskedhetnek a gyerekeknek. Ezúttal a Szent Dávid Kórus adott elő alkalomhoz illő dalokat, énekeket és verseket, de természetesen a nagy szakállú Télapó is jelen volt azon a programon, melynek keretén belül a kis vendégek átvehették ajándékaikat, igazi mikulás csomagok formájában.

Mert lehet, hogy a fogvatartottak egyszer ráléptek a bűn ösvényére, de a szívük mélyén azért sokuknak ott lakozik a jóság, a jóra való hajlandóság.              

Szuhanics Albert

Kérdések a Mikuláshoz

Mondd Mikulás bácsi, mért nagy a puttonyod?
Hát azért kisfiam, sok csomagot hozok!
Fiúknak, lányoknak, rengeteg gyereknek,
hisz ha nem kapnának, akkor pityeregnek.

Mondd Mikulás bácsi, mért van nagy szakállad,
és miért oly fehér, mint a meszelt házak?
Hát kislányom azért, mert ha én megrázom,
méteres hó hullik szerte, hét határon...

Óh, Mikulás bácsi, áruld még el nekem,
nyugodtan hajthatom párnára a fejem?
Megtalálod cipőm az ablakban éjjel,
mikor ajándékod osztogatod széjjel?

Ne aggódj te ezért egy percig se` kincsem,
éles a látásom, szemüvegem sincsen.
Ám ha kimaradnál, Lappföldön van házam,
ha panasszal élnél, jelentkezzél nálam!

Debrecen, 2012. december 6.

Zakeus-program - ezúttal egy résztvevő elítélt szemével

Egy olyan fogvatartott írását teszem most közre, aki részt vett az intézetünkben felkínált Zakeus-programban, és úgy gondolta, hogy tapasztalatait, érzéseit megosztaná a társaival, illetve a blog hűséges vagy csak éppen erre tévedő olvasóival is. Tapasztalataim és a fogvatartotti visszajelzések szerint a program valóban eredményes és hasznos, egyfajta szemléletmódosító, gondolkodást formáló hatással lehet a résztvevőkre, amennyiben az önkéntesség mellett valóban sikerül olyan elítélteket bevonnunk a megvalósításba, akik valóban változtatni szeretnének életükön. Az írásban hivatkozott pártfogó-mediátor hölgy egyébként Katona Csilla volt, aki az MBBA képviseletében megvalósította a programot.      

„Élt valaha, a bibliai időkben egy Zakeus nevű fővámszedő. Lukács Evangéliumának 19. fejezete írja le az ő történetét. Ebből megtudjuk, hogy Jerikóban élt, feltehetően jómódban, és termetre igencsak picike ember volt. Amikor Jézus körútja során erre járt, a város apraja-nagyja kíváncsi volt rá, egytől egyig látni és hallani akarta őt. Zakeust is magával ragadta a hév, és feltett szándéka volt, hogy ő is megnézi Jézust. Csakhogy a tömegtől semmit nem látott, ezért hirtelen ötlettől vezérelve felmászott egy eper-füge fára, és itt figyelt fel rá Jézus. Szólította őt és jelezte neki, hogy nála óhajt megszállni. Ez a kijelentés mélységesen felháborította Jerikó lakosságát, hiszen Zakeus eddigi életvitelével nem szolgált rá erre a kitüntetésre. Zakeus azonban a kegytől felbuzdulva kijelentette, hogy felhagy a további kizsákmányolással, és vagyonának felét szétosztja a rászorulók között, illetve akiktől „patvarkodással” vette el a pénzét, értékeit, annak négyszer annyit fizet vissza. Jézus erre úgy reagált, hogy ezen a szent napon üdvössége lett ennek a háznak, mert azért jött el, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Szép történet a bűnbocsánatról és a jóvátételről.

Zakeusról kapta a nevét az a program, ami a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben már többször lezajlott. A legutóbbi lehetőséggel élve nekem is volt szerencsém részt venni ezen a pár napos „együtt gondolkodás”-on, melynek során megfigyelhettem magamat, társaimat, hogyan éljük meg a szembesülést tetteinkkel, és hogyan látjuk az elmúltat a jelenben. Külön élmény volt annak a pártfogó/mediátor hölgynek az embersége a program - és azzal együtt a mi vezetésünk alatt, aki a programot irányította.

A megtorló igazságszolgáltatással – vagyis azzal, hogy börtönbe zárták az elkövetőt – együtt kell működnie a helyreállító igazságszolgáltatásnak is. De nem elég az, hogy az ember csinált valami rosszat, lecsukták, leüli és kész. Fel kell nézni – vagy inkább: fel kellene nézni –, hogy igazából mit is követett el, és azzal kiket bántott meg. Meglepő lesz az eredmény, mert konkrét bűntett nem kizárólag két érdekelt fél között történik: olyanok is részesei, akiknek senki nem akart ártani! Persze leginkább a sértett, aki károsul, de mi van az elkövető hozzátartozóival, családjával, akiknek – optimális esetben – a szégyen mellett a büntetését letöltő delikvens hiányát kell pótolniuk, mert például a börtön miatt nem tud pénzt keresni, gyereket nevelni? Tudom, hülyén hangzik elsőre, de mi van a társadalommal, a közösség tagjaival? Ha valaki mondjuk egy bűncselekmény helyszínéhez közel lakik és félni kezdett? Milyen jogon avatkozik így valaki más életébe? Azt gondolom, ha az elítélt ezen felismerések nélkül vág neki a szabadulása utáni civil életnek, akkor rövidesen ismét börtönben fog kikötni. Fogvatartott szemmel úgy látom, hogy sok emberben, elítélt társamban már nincs meg a büntetéstől való félelem, hiszen úgy vannak vele, hogy egyszer (2x, 3x …) már kibírtam, most is ki fogom.

Most, a programra visszagondolva, úgy gondolom, hogy meg lehet előzni a visszaesést! Minél több fogvatartott jusson el ilyen Zakeus-program féle kezdeményezésre, hogy élje meg a tettét a sértettek szemszögéből. Merjen bocsánatot kérni, ha kell, akkor szemtől szemben, és önmagában is megnyugvást fog találni.”

Visszajelzések egy intézetlátogatás kapcsán...

Szeptember közepén a Foresee Kutatócsoport két munkatársa, Szegő Dóra és Benedek Gabriella két külföldi vendéggel járt intézetünkben, akik a napokban küldtek visszajelzést a látogatásuk tapasztalatairól.  

Katrin Kremmel, antropológus, a bécsi Jogszociológiai és Kriminológiai Intézet (IRKS) munkatársa, jelenleg egy, az Európai Bizottság 7. keretprogramja által támogatott projektben vesz részt. A projekt célja, hogy vizsgálja az interkulturális kapcsolatokon belüli konfliktusok megoldásának már működő gyakorlati módszereit, majd ezt követően az érintett személyek aktív bevonódása mellett megkezdje a mediációs technikák alkalmazását. Bécsben a hangsúly az ún. szociális lakótelepekre helyeződik. Katrin, amikor meglátogatta az intézetünket, mindenekelőtt a saját elképzeléseivel kellett hogy szembenézzen azzal összefüggésben, hogy véleménye szerint mit is jelent az, hogy “börtönben lenni”, úgy a fogvatartottak, mint a személyi állomány tagjai esetében. A látogatás során rájött, hogy mennyire korlátozott ismeretekkel és megértéssel rendelkezett ezt megelőzően, és vélhetően még most is. Továbbá úgy gondolja, hogy börtönben lenni egyfajta üzenetet is közvetít azzal kapcsolatosan, hogy mit jelent kint lenni. Ebből kifolyólag véleménye szerint sokat kell még megtanulnunk a társadalmunkból ahhoz, hogy megpróbáljuk megérteni a börtönön belüli életet. Visszatekintve az intézetünkben eltöltött időre, a látogatás számos új ismeretet adott számára.

Nelly (Petronella) Boonen a  São Pauloban található Emberi Jogi és Oktatási Központ munkatársa, ahol egy hétfős csapat tagjaként a helyreállító igazságszolgáltatás módszereinek és gyakorlatainak különböző csoportok esetében való alkalmazásán dolgozik. Kollégáival számos megkeresést kapnak a brazil büntetés-végrehajtási szervezettől, egyebek mellett több, mint 150 büntetés-végrehajtási szakembert képeztek a helyreállító igazságszolgáltatás alapjairól. Jelenleg pedig már a harmadik fogvatartotti osztály megbocsátással és helyreállító igazságszolgáltatással kapcsolatos oktatását fejezték be. Nelly úgy gondolja, hogy mindazon emberek részéről, akik valamilyen módon kapcsolatban vannak a börtönnel, nagy érdeklődés mutatkozik a tevékenységüket illetően.

Azt, hogy ellátogathatott egy szép, vidéki kisváros büntetés-végrehajtási intézetébe, egyfajta ajándéknak élte meg. Inspiráló volt számára megismerni azt a fajta szakmai elkötelezettséget és elhivatottságot, amit az intézetparancsnok és a büntetés-végrehajtási osztályvezető részéről tapasztalt, akik nyitottak a fogvatartottak számára új lehetőségeket megteremtő projektek keresésében és megvalósításában. Az idő rövidségére tekintettel nem volt igazán lehetősége arra, hogy egy mélyebb megismerést szerezzen a magyarországi büntetés-végrehajtás helyzetéről, de úgy tűnt számára, hogy az hasonló a brazil helyzethez. Különösen érdekesnek találta azt a projektet, melynek keretében mentorokat képeztek ki, akik a még szabadságvesztés büntetésüket töltő személyek szabadulásra történő felkészítését és majdani beilleszkedését segítik tanácsokkal és útmutatással. A projekt megítélése szerint minden bizonnyal jelentős idő-, pénz- és energiabefektetést igényel, ezzel együtt úgy tűnik, hogy egy lépést jelent egyfajta biztonságos kapcsolatért, amely lehetővé teszi a szabadságot, illetve a társadalmi integrációt, továbbá egy egyenlő alapokra helyezett törődést nyújt az érintettek számára. 

Hát... akkor most húzzuk ki magunkat, munkatársainkkal együtt, mert talán mégsem hiábavaló az a munka, amit az elítéltek szabadulásra történő felkészítése kapcsán a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben végzünk.       

Egészségnevelési előadás

Dr. Enyedi Judit hepatológus előadása

Néhány nappal ezelőtt járt intézetünkben Dr. Enyedi Judit hepatológus, aki mintegy 20 éve foglalkozik a májbetegséggel. Előadásában az érdeklődő fogvatartottak számára bemutatta a HCV-fertőzés tüneteit (mint például a láz és az influenza), de hangsúlyozta, hogy a fertőzéssel érintett személyek akár 10-20 évig is tünetmentesek lehet. A májbetegségeket bemutató megrázó fényképek segítségével a doktornő bemutatta azt, ahogy kialakulnak a tág vénák a hasfalon, hogyan néz ki a májzsugor, illetve a megváltozott hormontermelés következtében hogyan néz ki férfiak esetében az a nőies alkat, ami 10-15 év alatt alakul ki a fertőzés miatt. Az előadás során bemutatásra kerültek az idült májgyulladás, a májzsugor és a májrák tünetei és jellemzői, illetve kiemelten foglalkozott a doktornő a fertőzés terjedésével. Mint az érdeklődők megtudták, már 20 éve vizsgálják a véradók vérét hepatitis C-re. A leginkább veszélyeztetettek a kábítószer-fogyasztók, mivel a drog-használat során fertőzött tűtől, eszköztől gyakori a fertőzés. Szintén gyakori az előfordulás esélye abban az esetben, amikor nem megfelelő körülmények között készítenek tetoválást valakinek, ami divatos, de ezzel együtt könnyen terjed a fertőzés is. További veszélyforrás az akupunktúra, a testékszer és a piercing (különösen ezek egymás közötti cseréje), a kozmetikusok, pedikűrösök és manikűrösök által használt olló, a közösen használt borotva vagy fogkefe, de a szexuális átvitel sem kizárt.

Megoldást jelenthet a korai felismerés és a szűrésen való részvétel, mert a fertőzés kezelhető. 

A doktornő által hivatkozott közzétett adatok alapján a HCV előfordulás legjellemzőbben az intravénás drog-használókat, valamint a fogvatartottakat sújtja. Az EU tagállamokban például a HCV fertőzöttek 60-90%-a intravénás drog-használó, míg a fogvatartottak 20-40%-a HCV fertőzött (WHO, 2005).

A HCV-fertőzöttek kezelése heti 1x-i injekcióval és gyógyszerrel lehetséges, az ily módon lefolytatott kezelést követően 1 év múlva nem mutatható ki a fertőzés, de mindez nem jelenti azt, hogy 5 év múlva már nem fertőz az érintett, mert akár egyetlen megmaradt vírus következtében újra kifejlődik a betegség. Az állandó felülvizsgálat mindenképpen fontos. Az egyéves kezelés költségei mintegy 6-7 millió forintos összeget tesznek ki => az OEP elkülönített egy külön keretet, ebből lehet ingyenesen kezelni a TB-vel rendelkező betegeket.

Az önkéntesen jelentkező fogvatartottak részére pár nap múlva ingyenes szűrővizsgálat kerül megtartásra intézetünkben.

Sziget...

A büntetés-végrehajtási osztályvezetők éves továbbképzésén - mely eseményről nemrég számoltam be - szóba került, hogy a megbízott országos parancsnok úr mennyire fontosnak tartja a személyes példamutatást, illetve a környezetünkre történő odafigyelést.  Magam is azon a véleményen vagyok, és a fogvatartottak felé is jellemzően azt szoktam kommunikálni, hogy a rendezett környezet, az ápolt külső megjelenés nem feltétlenül pénzkérdés. Az, ha valaki odafigyel ezekre a dolgokra, az egyrészt egyfajta igényességnek értékelhető önmaga és környezete felé, másrészt a tisztelet jele is.

A Balassagyarmati Fegyház és Börtön mellett működő Ipoly Cipőgyár Kft a közelmúltban átadott egy új üzemrészt, amely egy jelentős pályázati beruházás eredménye. Ezzel egy időben kezdődött meg az egyes üzemegységek által övezett udvar aszfaltozása, ami lényegesen rendezettebb külsőt kölcsönöz a területnek. Az udvar közepén a Kft vezetése kialakított egy kis szigetet, vagy ahogy a korábban hivatkozott továbbképzésen Csóti vezérőrnagy úr kérdésére válaszolva fogalmaztam, egy kis "parkocskát". De úgy gondolom, hogy nem is a méret a fontos, hanem a szándék, amit képvisel. A fogvatartottak közreműködésével kialakított miniatűr zöldövezet felülről nézve olyan, mint egy méhsejt. Ami adott esetben azt is szimbolizálhatja, hogy ezen a helyen szorgalmas emberek dolgoznak, teszik a dolgukat. És nemcsak a személyi állomány tagjaira nézve lehet igaz ez az állítás, hanem a munkáltatásban érintett elítéltekre is, akik szemmel láthatóan fokozott figyelmet fordítanak a közreműködésükkel kialakított zöld sziget környezetének rendben tartására, megóvására. Remélem, hogy ebből a szabadulás utáni időszakra is sikerül átmenteniük valamit.         

Életpajzs 2

A Zakeus-programban résztvevő fogvatartottak által lerajzolt életutak közül ezúttal egy újat mutatok be. A múltban, mint rossz ezen a képen megjelenik a kortárs csoport, a barátok társasága, akik az érintett fogvatartottat a bűnelkövetésre csábították egykor. Mint láthatjuk, különösebb jó nem volt jelen az életében, de egy biztos otthont magáénak tudhatott. Jelenleg a rossz annyiban jelenítődik meg, hogy az aktuális zárkatárs, mint a mostani kényszerközösség másik tagja számára nem teljesen megfelelő személy a rajzoló számára. Talán ez az oka, hogy rácsok mögötti életének jó momentumát nem is tudja megnevezni. Az viszont érdekes, de egyáltalán nem pozitív, hogy jövőjét tekintve semmilyen jövőképpel nem rendelkezik, sem pozitív, sem negatív töltetű változásokat nem tud maga előtt felvázolni. A majdani re-integrációra történő felkészülés, felkészítés jegyében úgy érzem, akad még bőven tennivaló...  

Életpajzs

Ahogy arról korábban már beszámoltam, a Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós Alapítvány által az egyik futó TÁMOP-pályázatunk keretén belül megrendezésre került a fogvatartottak részére egy Zakeus-program. Az MBBA vezetője, Katona Csilla által tartott resztoratív szemléletű program záró foglalkozásán a részt vevő elítéltek részére feladat volt, hogy készítsenek egy rajzot, melyből kitűnik, hogy a múltjuk, a jelenük és a jövőjük vonatkozásában mik azok a számukra leglényegesebb dolgok, melyek jónak vagy rossznak számítanak. Mivel a rajzok kerete engem egy címerpajzsra emlékeztet, az így elkészült fogvatartotti alkotásoknak az emlékpajzs nevet adtam, nem tudom, helyesen -e. de nem is az elnevezés számít, sokkal inkább a tartalom. 

Az alábbi rajz alkotója, ahogy az kitűnik, múltjának legjobb részének a gyors autót tartotta, ami a fogvatartottak esetében egy általános státusz szimbólumnak számít a civil életben. Ezzel együtt a rajzoló felvállalja a túlzott alkoholfogyasztását, ami adott esetben szerepet játszott a bűncselekmény elkövetésében és a börtönbe kerülésben. A jelen pozitívuma, hogy a börtönben olyan előadásokat is hallhat, melyek számára pozitív tartalommal bírnak, ezzel együtt természetes, hogy a rácsok mögötti életet egy rossz dolognak éli meg. A jövője vonatkozásában nem sok pozitívumot vázol fel önmaga előtt a rajz készítője, számára olyan dolgok fogják a jót jelenteni, amelyek egy könnyű, léha élet velejárói: pucér nő(k), cigaretta (talán némi hangulatjavító anyaggal kiegészítve...), és főhős melletti asztalon lévő zsetonok és pénzkötegek a szerencsejátékkal való kapcsolatot feltételezik. Mindezek nem a bűnismétlés megelőzését elősegítő dolgok, épp ezért nem is meglepő, hogy az alkotó jövője rossz momentumának a bilincs kattanását és a rendőrségi őrizetbe vételt vizionálja...           

Azért remélem, hogy addig még lesz egy-két olyan foglalkozás, melyeknek köszönhetően az érintett tervei, törekvései változnak, és értékrendjében is változások állnak be...

   

Mother

Az utolsó darab a mostanság bemutatott fogvatartotti rajzokból...

Jézus

Komment nélkül

Egy női alak

Képregényes eszközökkel kivitelezett rajz, a csíkos zoknis hölgy színrelépése...

Női arc

A képzőművészeti, művészetterápiás szakkör tagjai közé jelentkező fogvatartott munkája. Érdekesség az, hogy a készítő mintegy vezetőként használt kockás lapra skiccelte fel alkotását, melynek címe akár "Tágra nyílt szemek" is lehetne...  

 

Adj esélyt...

Ahogy az Intézet szlogenje is mondja: "Adj esélyt, hogy jóvátegyem!". A közelmúltban befejeződött Zakeus-program záró foglalkozásán az egyik fogvatartott is ezt a címet adta alkotásának. Az általa összeválogatott képekből kiderül, hogy a bűnözői múlt, a szabadságvesztés büntetés letöltése után még remény lehet az újrakezdésre, a világ felfedezésére és egy felelősségteljes életre. Talán sikerül, ha nem is lesz egyszerű a visszailleszkedése. És tény, hogy a szabaduló elítéltek nagy része talán nem fogja megállni a helyét a civil életben. Ezzel együtt nekünk, büntetés-végrehajtási szakembereknek mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy minél több fogvatartott számára teremtsük meg az eredményes re-integráció esélyét. Ezért szükségesek a különféle fogvatartotti programok, szabadidős, kulturális, oktatási-képzési lehetőségek, amik hozzájárulhatnak törekvéseink megvalósításához. Sokszor lehet ugyan hallani, hogy "Ezeknek? Minek?" Azért, mert egyebek mellett az a feladatunk és a társadalom érdeke is azt kívánja, hogy minél több volt fogvatartott sikeresen visszailleszkedjen a civil életbe, és ne kövessen el újabb bűncselekményt. Ehhez pedig esélyt kell adni. Bent is, de kint is...       

Az igazság tesz szabaddá...

Egy fogvatartotti képöszeállítás a Zakeus-program záró foglalkozása kapcsán.

Tanévnyitó

A tegnapi napon kezdetét vette a 2012/2013-as tanév a Balassagyarmati Fegyház és Börtön falai között is. Ezúttal általános iskola felső tagozatában (5-8. osztály), középiskolában (9-10. osztály), illetve érettségi vizsgára felkészítő képzésben vehetnek részt a beiskolázásukat kérő fogvatartottak, valamint folytatódik a tavaly megkezdett fazekas szakképzés.

Az új tanévre való felkészülés jegyében a művészetterápiás csoport tagjai falfestményekkel díszítették fel az Oktatási Blokk folyosói részét, ami mind a beiskolázott fogvatartottak, mind a bejáró pedagógusok számára egy kellemes meglepetésnek minősült.          

Íme néhány fotó a folyosóról:

Kálnay Adél: Köszöntő 

A nyár, a nyár , az elrepült,
a villanydrótra fecske ült,
készül már lassan messzire,
talán a világ végire.
Szállnak a napok, mint a szél,
kerengve hull már pár levél,
nekem is mindjárt menni kell,
nem cserélnék most senkivel!
Táskámban könyvek, füzetek,
vár rám egy pad és sok gyerek,
számok, betűk és dallamok...
Szervusz! Iskola! Itt vagyok!

Zakeus-program

A közelmúltban az egyik - konkrétan a TÁMOP – 5.6.1.A-11/4-2011-0001 kódjelű - pályázati programunk kapcsán ismét egy Zakeus-program került megvalósításra a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, ezúttal is a Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós Alapítvány és vezetője, Katona Csilla közreműködése és szakmai irányítása mellett. A börtönviszonyok között folytatott resztoratív gyakorlatok jelentőségét továbbra is fontosnak értékelem, azt hiszem, hogy azok a programok, melyek során a fogvatartottak megismerik az olyan fogalmak, mint például a "felelősségvállalás", a "bocsánatkérés" és a "jóvátétel" jelentését, fontosságát, egyértelműen létjogosultsággal bírnak, illetve összhangban állnak a mai modern büntetés-végrehajtás céljaival.

Élet a rácsok mögött...

A ma délután már közzétett bejegyzéshez hasonlóan most is egy amerikai bűnmegelőzési programot mutatok be az alábbi film segítségével. A helyszín ezúttal a Maryland Correctional Institution, ahol szintén fogvatartottak közreműködésével próbálják meg a normakövető magatartásra rávezetni a magatartási zavarokkal küzdő, problémás, bűnözői életmódra lépő fiatalokat. 

Sajnálom, hogy eddig nem láttam ezeket a filmeket, de most végre új inspirációt kaptam arra, hogy egy új, eddig hazai büntetés-végrehajtási intézetben nem próbált programot kíséreljünk meg a napi gyakorlatban is kipróbálni. Az ötlet már adott, az alapok szintén, már csak a megvalósítás mikéntjét kell kitalálnom, összeraknom. Gyerünk!!!    

 

Bűnmegelőzési program

Egy bűnmegelőzési program a Corcoran State Prison (CA) falai között. Érdekes, megfontolandó... A címe: "Belső változás". Azt hiszem, hogy némi körüljárást követően érdemes lenne kipróbálni itthon is, csak a megfelelő embereket kell megtalálni és bevonni... Rendkívül tanulságos film, legalábbis számomra..

Egészségnap a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben

Augusztus 30-án egészségnap került megrendezésre a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, melynek keretében az immár második alkalommal az intézetünkben járó Dr. Prezenszki Zsuzsanna pszichiáter, pszichoterapeuta, klinikai farmakológus délelőtt 10.30 órától a személyi állomány tagjai részére tartott előadást. 

Témája ezúttal az önmagunkra történő odafigyelés, a test karbantartása, állapotának javítása a lélek állapotának javítása felől volt. Az előadás során Stern Kata vezetésével lehetőség nyílt egyszerűbb, akár napközben is végezhető gyakorlatok elsajátítására.

A közel kétórás előadás délután 14.45 órai kezdettel a fogvatartottak részére is megrendezésre került, amelyen 34 fő fogvatartott vett részt.

"A lelket kell meggyógyítani ahhoz, hogy a sejtek egészségesek legyenek."

Wass Albert

Ismét egy rejtekhely...

A nyári uborkaszezont egy újabb rejtekhely bemutatásával szakítom meg... 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon-nagyon huncut fogvatartott, akinek a meg nem erősített információk szerint a környezetében szinte mindig megtalálható volt egy-két mobiltelefon-készülék. A személyi állomány tagjai viszonylag hosszabb időn keresztül, adott esetben naponta több alkalommal is biztonsági ellenőrzést hajtottak végre az érintett börtön fokozatú elítélt zárkájában, azt hiszem mondanom sem kell, hogy napszaktól függetlenül eredménytelenül. Egy szép napon ismét egy információ kelt napvilágra, amely szerint nevezett a házi-műhelyben dolgozó fogvatartottaktól próbált meg faljavításhoz használatos anyagot (gipsz, mész, stb.) beszerezni, egy rejtekhely fedése céljából. Ebből természetesen arra lehetett következtetni, hogy a tiltott tárgyakat nevezett a falban, a padozatban kialakított helyen rejtegeti. A következő ellenőrzések során ebből következően erre is kiemelt figyelmet fordítottak a kollégák, felszedésre került a wc-csésze is, a mosdókagyló is lekerült a falról, de eredmény semmi. Az elítélt persze nehezen fogadta az őt érő folyamatos zaklatásokat, és kérelmet is benyújtott annak érdekében, hogy mindez szűnjön meg, mert nincs nála semmi tiltott tárgy. Nevezett egyéb okok miatt is, de végül átszállításra került intézetünkből, és néhány nap elteltével a titokra fény derült, egy újabb információ felfedte a telefon rejtésére kialakított helyet, ami a zárkában rendszeresített tükör üveglapja mögött került kivitelezésre. Íme:         

Mi ebből a tanulság? A "rejtekhely" kifejezés eléggé megtévesztő, elhisszük miatta, hogy a keresett tiltott tárgy (a börtönnél maradva) valóban el van rejtve, a szó szoros értelmében, És keressük azokat a legkisebb zugokat, sarkokat, ahol majd előtalálhatjuk a tiltott tárgyat. Holott az, amit keresünk, valamilyen szinten folyamatosan a szemünk előtt van, szinte kiszúrja azt, mégsem tűnik fel, annyira hétköznapi, egyáltalán nem gyanús hely. Mint egy tükör. Ami elvileg alkalmatlan ilyesmire, de mégis ott van benne az, amit annyira keresünk. 

Ne hagyjuk hát, hogy megtévesszen bennünket az egyszerűség, ne higgyünk mindig a szemünknek, a mostani példa alapján még akkor se mindig, ha éppen tükörbe nézünk...