A Zakeus-programban résztvevő fogvatartottak által lerajzolt életutak közül ezúttal egy újat mutatok be. A múltban, mint rossz ezen a képen megjelenik a kortárs csoport, a barátok társasága, akik az érintett fogvatartottat a bűnelkövetésre csábították egykor. Mint láthatjuk, különösebb jó nem volt jelen az életében, de egy biztos otthont magáénak tudhatott. Jelenleg a rossz annyiban jelenítődik meg, hogy az aktuális zárkatárs, mint a mostani kényszerközösség másik tagja számára nem teljesen megfelelő személy a rajzoló számára. Talán ez az oka, hogy rácsok mögötti életének jó momentumát nem is tudja megnevezni. Az viszont érdekes, de egyáltalán nem pozitív, hogy jövőjét tekintve semmilyen jövőképpel nem rendelkezik, sem pozitív, sem negatív töltetű változásokat nem tud maga előtt felvázolni. A majdani re-integrációra történő felkészülés, felkészítés jegyében úgy érzem, akad még bőven tennivaló...
"Rendszerint másoktól idézek, de neked most eredeti John Smith sorokat küldök. Nem valami költőiek, de igazak. Igen, a börtön érzéketlenné tesz, de rákényszerít, hogy észrevegyük, mi a legfontosabb. A család és a hűség. Mi elítéltek, tudjuk, hogy a börtönben egyik sem létezik. Tehát ne menekülj az elől, akivé váltál – elítélt. Fogadd el, fejlődj tőle és többé nem veszted szem elől az igazi értékeket." Részlet "Az elítélt" c. filmből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése