Meditáció a börtönben

Meditáció a börtönben volt a címe annak a filmnek, melyet a közelmúltban mutatott be a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Szent Mihály Kápolnájának falai között összegyűlt fogvatartottak előtt Száday Rezső. A film egy tíznapos elvonulást mutatott be, amely az előadó vendég számára döbbenetes változásokat generált a résztvevőkben. A Vipassana nevű módszerről Az élet művészete címmel könyv is jelent meg, tudtuk meg.

A Vipássana India egyik legősibb meditációs technikája. A szó jelentése: belátás, úgy látni a dolgokat, ahogy azok valójában vannak - ez a tudat-tisztítás önvizsgálat útján megvalósuló módszere. Tudatunk összpontosításához az első lépés, amit gyakorolnunk kell, a légzésünk figyelése. Majd a lecsendesített és az összpontosított tudat segítségével testünk és tudatunk változó természetét szemléljük és megtapasztaljuk az állandótlanság, a szenvedés és az ego-nélküliség univerzális igazságát. Az igazság közvetlen megtapasztalás útján történő felismerése maga a tisztulási folyamat. Az egész ösvény (Dhamma) az univerzális problémákra való univerzális gyógyír. Bárki szabadon gyakorolhatja ezt a módszert.

A Vipássana nem egy vak hitre alapozott szertartás vagy rituálé, nem filozófiai tevékenység, nem gyógykúra, nem üdülés, és nem is társas összejövetel. A meditációs technikát tíznapos bentlakásos tanfolyamon tanítják, amelynek során a résztvevők a Viselkedési Szabályzat előírásait követve megtanulják a módszer alapjait és elég gyakorlatot végeznek ahhoz, hogy megtapasztalhassák a hasznos eredményeket. A tanfolyamon résztvevő tanítványoknak „nemes csendet” kell tartaniuk, azaz a test, a beszéd és a tudat csendjét. Elfogadják, hogy tartózkodnak a meditáló társakkal folytatott kommunikációtól. Mindazonáltal a tanítványok beszélhetnek a segítőkkel fizikai igényeikkel kapcsolatban, valamint a tanítóval. A csendet be kell tartani az első kilenc teljes napon. A tizedik napon a beszéd újra kezdhető, mintegy a normál életvitelhez való visszatérésként. Ezen a tanfolyamon a siker titka a gyakorlás folyamatossága, a csend a folyamatosság fenntartásának lényeges összetevője. A Vipássana célja sohasem csupán egy adott fizikai betegség gyógyítása, bár a tudat tisztulásának melléktermékeként számos pszichoszomatikus probléma enyhül. Valójában a Vipássana a boldogtalanság három okát semmisíti meg: a sóvárgást, az elutasítást és a tudatlanságot. Folyamatos gyakorlással elérhető, hogy a meditáció feloldja a mindennapi életünk során felhalmozódott feszültségeket, és megsemmisítse azokat a gócokat, melyeket a kellemes és kellemetlen helyzetekre történő kiegyensúlyozatlan, rögzült szokásaink szerinti reakcióinkkal hoztunk létre. 

Ahogy a levetített filmből megismerhettük, Indiában még a börtönökben, a fogvatartottak számára is tartanak Vipassana tanfolyamokat, méghozzá nagy sikerrel és csodálatos eredményekkel. A tanfolyam kemény, komoly munkát igényel. Az első lépésben a tanítványok megfogadják, hogy a tanfolyam időtartama alatt tartózkodnak az öléstől, lopástól, szexuális tevékenységtől, hamis beszédtől és az olyan testet mérgező anyagoktól, mint az alkohol, a nikotin és a tudatmódosító szerek. Ez az egyszerű erkölcsi törvény a tudat lecsendesítését szolgálja, amely másként túl nyugtalan lenne és meghiúsítaná az önmegfigyelést. A következő lépésben a tudat feletti uralom kifejlesztésére van szükség. Ehhez meg kell tanulni a figyelem rögzítését a lélegzet állandóan változó természetes valóságára, amint a levegő az orrcimpán keresztül ki- és beáramlik. A negyedik napra a tudat nyugodtabbá és fókuszáltabbá válik, jobban meg tudja valósítani magát a Vipássana gyakorlását: azaz a testen mindenfelé megjelenő érzetek megfigyelését, meg tudja érteni azok természetét és ki tudja fejleszteni az egykedvűséget, amennyiben megtanulják, hogy ne reagáljanak az érzetekre. Végül az utolsó napon a tanítványok megtanulják a szerető kedvesség vagy minden lény iránti jóakarat meditációt, amelyben a tanfolyam során kifejlesztett tisztaságot megosztják az összes lénnyel.

Külön érdekesség, hogy az indiai börtönprogramban a fogvatartottak mellett az ottani személyi állomány tagjai is részt vettek a meditációs gyakorlatokban. Mindez nem kis előkészítést, nyitottságot igényelt, illetve egy a miénktől eléggé eltérő gondolkodásmódot és szemléletet, mert valljuk be, magyar bv. intézetben elég nehéz lenne elképzelni azt a szituációt, amikor a fogvatartottak és a személyzet tagjai közös lelki gyakorlatot folytatnak, több napon keresztül egymással összezárva. Bár igaz, hogy az összezártság nálunk is adott, de ez a jellemzően túlzsúfolt börtönökben jellemzően a szolgálati feladatok elvégzésére korlátozódik, és abban az esetben, ha ez idő alatt semmi rendkívüli nem történik, akkor a szolgálat után az összezártság megszűnik, és a személyzet tagjai hazamennek szeretteikhez...  

 

Balassagyarmaton egyébként korábban több olyan programot kínáltunk fel az elítélteknek, melyek valahol a lelki folyamatokra is koncentráltak (mint például Agykontroll-tréning, tai csi és jóga oktatás), melyek kapcsán azt figyelhettük meg, hogy az ezekbe a programokba bekapcsolódott fogvatartottak együttműködő készsége javult, fegyelmi cselekményekben viszonylag kis számban váltak érintetté elkövetőként, illetve kevés probléma merült fel a velük való foglalkozás során. Talán érdemes lenne több hasonló lehetőséget teremteni a fogvatartottak számára, más intézetekben is kipróbálva azokat, vizsgálva hatásaikat...