2012. szeptember 28., péntek

Gyilkosságról pszichológus szemmel - az FN24 írása alapján

FORRÁS: http://szeged.hir24.hu/szeged/2012/09/28/miert-kegyetlenebbek-a-noket-gyilkolok/



Néhány hete indult sorozatunkban nőkre támadó gyilkosok ügyeit idézzük fel. Mostani írásunkban egy börtönpszichológus véleményét is közzé tesszük.

Miért kegyetlenebbek a nőket gyilkolók?


"Három-négy évvel ezelőtt több brutális „féltékenységi gyilkosság” is megrázta a közvéleményt. Korábbi írásainkban már szóltunk néhányról, köztük egészen kegyetlen módon elkövetett bűncselekményekről is. De hogy középiskolás ölje meg 54 késszúrással a barátnőjét, talán még ebben a bűnsorban is kivételesen megrázó helyet foglal el.

Már pedig ez történt. Több tanulmányi versenyen is induló, a bűnnel korábban soha nem találkozó 17 éves fiú osztálytársát ölte meg. A gyilkos, P. Nándor és a még kiskorú áldozat, B. Erika egy kecskeméti gimnáziumban szerettek egymásba, és 2007. december 7-étől együtt jártak. A boldogság azonban nagyon hamar szertefoszlott, mert a lány számára egyre terhesebbé vált a mindenkire féltékeny fiú.

Ezért kapcsolatukat 2008. május végén megszakította, de a lány kezdeményezésére az év októberében újra összejöttek. Nándor furcsa szerelme azonban nem változott, és ezt már nem viselte el barátnője, aki érdeklődni kezdett egy másik fiú iránt, aki ugyancsak osztálytársuk volt. Erika egy évvel a nagy szerelem kezdete után, vagyis 2009. május 9-én elmondta ennek a barátjának: találkozni fog a Nándorral, és bejelenti, hogy szakítani akar. Nándor, ezt sejtve, május 10-én kérte apját, hogy másnap, tanítás után kettesben beszélhessen a sértettel.

Május 11-én a szülők elmentek otthonról. A tanítás után a fiataloké volt a lakás, ahol a lány közölte: részéről befejezettnek tekinti kapcsolatukat. A szerelem folytatásában reménykedő fiú ideges lett, fel-alá járkált a szobában, majd vitájuk közben kiment a konyhába, és a konyhaszekrény fiókjából magához vett egy konyhakést.

Amikor visszatért, a kanapén ülő lányra támadva 54(!) sebet ejtett az alig 40-45 kilós testen. A lány előbb ellenállt, védekezett, végül eszméletét elveszítve, a kanapé előtti szőnyegre került, és perceken belül meghalt. Nándor egy törülközővel és egy ágyterítővel letakarta a szétszabdalt testet, a fürdőszobában megmosakodott, másik pólót vett fel. Amikor az anyja hazaért, megpuszilták egymást, aztán a fiú leszaladt a lépcsőn, a városban kóborolt, majd feladta magát a rendőrségen.

Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében találta bűnösnek a bíróság Nándort, és 11 év, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte.


De vajon mitől vadultak meg ennyire a fiatalok a XXI. század első éveire?

"A féltékenységből elkövetett gyilkosságok mindig is gyakran előfordultak, bár az valóban megdöbbentő, hogy egy-két év alatt az Alföldön számos ilyen szörnyű tragédia következett be" – mondta el korábban, a Szegedi Fegyház és Börtön elítéltjeinek életét, hétköznapjait kutató munkám során Éles Éva alezredes, a Csillag börtön klinikai szakpszichológusa, a pszichológiai osztály vezetője.

"Ami a napjainkban történő „szerelmi bosszúkat” leginkább megkülönbözteti a korábbi esetektől, az éppen az elképesztő brutalitásuk. Erre csak részben magyarázat az, hogy maga a bűnözés is egyre kíméletlenebbé válik az emberekben megnőtt a szabadság, a „mindent megtehet” érzése, az uralkodási és birtoklási vágy, miközben csökkent a belső kontroll ereje."

A nők elleni támadások kegyetlensége mögött a női és férfi szerepek átértékelődése is meghúzódik. A férfiak egyre inkább csupán „élvezeti cikket” látnak a nőben, olyan személyt, aki vágyaik kielégítésére szolgál. A nő valaha a gondoskodás, az anyai szeretet, a védelmet biztosító személy képében jelent meg a férfiak túlnyomó többsége előtt, ám a klasszikus családmodell széthullásával ez megváltozott, a nő birtokolható tárgy lett sajnos sokak szemében. Amikor ez a „tárgy” életre kel, vagyis megfogalmazza saját vágyait, netán még szembe is mer szegülni a férfival, mondjuk úgy, hogy bejelenti: új társat keres, hirtelen robbanó indulatot vált ki.

Éles Éva úgy véli, a férfiak nagy része, éppen a férfias magatartást veszítette el. A családok nagyszámú széthullásával nincs követhető apamodelljük, egész életükben nők irányítják a sorsukat, anya, óvónéni, tanító néni, tanár néni, feleség formálja őket, így nőies lett a konfliktusokra adott válaszuk is. Korábban egy párkapcsolat lezárását sokkal nagyobb toleranciával viselték, vagy ha nem, egyetlen késszúrással, baltacsapással végeztek szerelmükkel.

"Az elmúlt években történt leszámolások ezerszer inkább hasonlítanak egy hisztérikus nő dühkitörésére, mint egy – bármennyire is borzalmas kimondani – de férfias mintát követő bosszúra. Áldozatuk teljes elpusztítására törekszenek, mivel többnyire rendkívül labilis idegzetű emberek, egyszerűen képtelenek leállítani az indulati cselekményüket. A férfiak önbecsülése alacsonyabb, mint az előző évtizedekben, a munkahelyvesztés esetén nehezebben találnak munkát, gyakran kevesebbet keresnek társuknál. Ezt jobban elviselik, bár ez is fájdalmas, azonban szexuális partnerük hűtlenségét, a „nekem nem vagy megfelelő”-t, azt nem." - mondja a szakember.

A fogvatartottak élettörténetei jól példázzák az anya szerepét a férfiak veszteségre adott viselkedésében. Találkoztam, olyan elítélttel, akit igen agresszív anya nevelt fel, és bár külsőleg férfias, erős, mégsem tudta magát megvédeni az anyai agresszióval szemben. Nőgyilkosságai az anya elleni, elfojtott haragból erednek, idegen nő ellen nincs ölésgátlás, bosszúját kiélheti, megélheti agresszióját. Ilyen esetekben általában az apa-anya kapcsolata is zavart szenved, az apa is uralom alatt van, de az apahiány is előfordul ezeknél.

"Egyébként ezek a brutális gyilkosok a börtönközösségben nem képesek önállóan megoldani gondjaikat, erőtlenek, legkisebb problémájukkal is őreikhez, nevelőtisztjükhöz fordulnak" – mondta el Éles Éva.

A pszichológusnő szerint a mind brutálisabbá váló elkövetéseket csak a jog, a büntetés nem képes megfékezni, a család szerepének ismételt felértékelésére lenne szükség. De leginkább olyan, egymásról gondoskodó családi közösségekre, ahol az emberek szóba állnak egymással, kibeszélik gondjaikat, hiszen ez a feszültségoldás legfontosabb eszköze, nem pedig családban, de elmagányosodva kínlódnak egy ezernyi stresszel támadó, felpörgetett hétköznapokból összerakott világban."


Csak azért osztom meg Bátyi Zoltán írását, mert annyira összecseng azzal, amiről magam is sokat fecsegek: a család szerepe, az egymásra való odafigyelés képessége és készsége annyira fontos dolog lenne életünkben, hogy azt nem lehet eléggé hangsúlyozni. És hiszem, hogy bűnmegelőzési szempontból is nagy jelentőséggel bírna az, ha a családok működése, a családon belüli kapcsolatok és kommunikáció minősége rendben lenne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése