Ahogy az Intézet szlogenje is mondja: "Adj esélyt, hogy jóvátegyem!". A közelmúltban befejeződött Zakeus-program záró foglalkozásán az egyik fogvatartott is ezt a címet adta alkotásának. Az általa összeválogatott képekből kiderül, hogy a bűnözői múlt, a szabadságvesztés büntetés letöltése után még remény lehet az újrakezdésre, a világ felfedezésére és egy felelősségteljes életre. Talán sikerül, ha nem is lesz egyszerű a visszailleszkedése. És tény, hogy a szabaduló elítéltek nagy része talán nem fogja megállni a helyét a civil életben. Ezzel együtt nekünk, büntetés-végrehajtási szakembereknek mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy minél több fogvatartott számára teremtsük meg az eredményes re-integráció esélyét. Ezért szükségesek a különféle fogvatartotti programok, szabadidős, kulturális, oktatási-képzési lehetőségek, amik hozzájárulhatnak törekvéseink megvalósításához. Sokszor lehet ugyan hallani, hogy "Ezeknek? Minek?" Azért, mert egyebek mellett az a feladatunk és a társadalom érdeke is azt kívánja, hogy minél több volt fogvatartott sikeresen visszailleszkedjen a civil életbe, és ne kövessen el újabb bűncselekményt. Ehhez pedig esélyt kell adni. Bent is, de kint is...
"Rendszerint másoktól idézek, de neked most eredeti John Smith sorokat küldök. Nem valami költőiek, de igazak. Igen, a börtön érzéketlenné tesz, de rákényszerít, hogy észrevegyük, mi a legfontosabb. A család és a hűség. Mi elítéltek, tudjuk, hogy a börtönben egyik sem létezik. Tehát ne menekülj az elől, akivé váltál – elítélt. Fogadd el, fejlődj tőle és többé nem veszted szem elől az igazi értékeket." Részlet "Az elítélt" c. filmből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése