A ma délután már közzétett bejegyzéshez hasonlóan most is egy amerikai bűnmegelőzési programot mutatok be az alábbi film segítségével. A helyszín ezúttal a Maryland Correctional Institution, ahol szintén fogvatartottak közreműködésével próbálják meg a normakövető magatartásra rávezetni a magatartási zavarokkal küzdő, problémás, bűnözői életmódra lépő fiatalokat.
Sajnálom, hogy eddig nem láttam ezeket a filmeket, de most végre új inspirációt kaptam arra, hogy egy új, eddig hazai büntetés-végrehajtási intézetben nem próbált programot kíséreljünk meg a napi gyakorlatban is kipróbálni. Az ötlet már adott, az alapok szintén, már csak a megvalósítás mikéntjét kell kitalálnom, összeraknom. Gyerünk!!!
Óva inteném attól, hogy két-három-négy videó megtekintése után belevágjon a Scared Straight projektbe. Ezek az epizódok nem dokumentumfilmek, inkább tekinthetőek népszerűsítő reklámfilmeknek. A szakirodalom koránt sem mutat ilyen jó képet ezeknek a kezdeményezéseknek a hatásosságáról, sőt, még ronthatnak is a helyzeten.
VálaszTörlésSzemély szerint engem felháborít, hogy azt hiszik, hogy ha lelkileg traumatizálnak egy 9 éves kisfiút, akkor örök időre felhagy a bűnözéssel. Ez egyáltalán nem humánus és pláne nem ilyen egyszerű...
Kérem, alaposabban fontolja meg, és legyen körültekintőbb! Beszéljen erről kriminológusokkal, (gyerek)pszichológusokkal, olyan szakemberekkel, akik érintettek!
Köszönöm a visszajelzést és a megjegyzést, természetesen nem a kilencévesek korosztálya vonatkozásában tervezném kipróbálni a filmben látott dolgokat, sőt.
TörlésAz Ön által használt "lelki traumatizálás" kifejezést értem, és nem is ez lenne a cél... Néhány évvel ezelőtt már elkezdtünk egy olyan gyakorlatot, melynek során az ún. bűnmegelőzési célú intézetlátogatások kapcsán bevontunk fogvatartottakat. Olyan, az átlagos elítélt populáció tagjaihoz viszonyítva értelmesebb személyeket, akik saját példájukon, félresiklott életútjukon, civil életben és a börtönben szerzett tapasztalataikon keresztül talán alkalmasak voltak arra, hogy felnyissák a fiatalok szemét arra, hogy amennyiben nem tanúsítanak normakövető magatartást, nem figyelnek oda a döntéseikre, azok fontosságára, akkor könnyen olyasvalamit követhetnek el, ami egy bűncselekményhez, ezzel együtt börtönhöz vezethet.
Vannak olyanok, akik azt tartják, hogy egy börtönben megejtett bűnmegelőzési célú osztályfőnöki óra nem más, mint egyfajta "börtönturizmus". Én azt gondolom, hogy amennyiben mindez megfelelő, jogilag és szakmailag is egyaránt megalapozott tartalommal kerül megvalósításra, akkor igenis van értelme és létjogosultsága a dolognak, és ez esetben már nem tekinthető "állatkerti sétának". Fontos azonban tudni, hogy nem minden esetben, nem minden fiatal esetében hatásos önállóan az, ha kizárólag a büntetés-végrehajtási szakemberek foglalkoznak velük, vannak olyan gyerekek, akiknél eredményes és visszatartó erejű lehet, ha hús-vér elítéltekkel találkoznak, akik a saját példájuk alapján próbálják megértetni velük, hogy a börtön az nem egy jó hely, az nem egy elismerésre méltó közeg.
Abban az esetben, ha olyan fiatalok kerülnének be ebbe a programba, akik mögött egy alapvetően normális működésű és gondolkodású család áll, ennek ellenére az érintett mégis beilleszkedési, magatartási problémákkal küzd, adott esetben kisebb-nagyobb mértékű szabálysértéseket követ el, akkor egy fogvatartottak bevonásával megtartott célirányos foglalkozás, amelyet aztán adott esetben már az elítéltek nélkül, családi döntéshozó csoportkonferencia módszerrel kombinálunk, eredményeket érhetünk el nemcsak a család működésében, de elgondolkodtathatjuk a fiatalokat, és adott esetben megelőzhetjük egy bűncselekmény elkövetését is.
Természetesen a megvalósítás előtt ki kell dolgozni a megfelelő tematikát, ki kell választani a megfelelő fogvatartottakat, fiatalokat, illetve a végrehajtásba bevonható szakembereket, valamint konzultálni kell mindazon szakemberekkel, akiket Ön is említett.
Dióhéjban ez az, amit én szeretnék, még ha talán nem is derült ki pontosan a bevezetőből. Aki ismer, az talán tudja, hogy én eddig sem a népszerűsítést és a reklámozást tekintettem elsődlegesnek, hanem a munkát. És az elmúlt évek alatt kollégáimmal már több olyan dolgot megvalósítottunk, ami talán túlmutat egy börtön alapfeladatain. De a hátam mögött álló éveknek és a kudarcoknak köszönhetően már kezdek fáradni, és ebből a szempontból tett jót, hogy most egy újszerű feladatot tudok magam elé állítani.
Mindenesetre őszintén köszönöm, hogy reagált a bejegyzésre, néha jó, ha az ember visszajelzéseket kap. Ilyenkor azt érzem, hogy nem teljesen hiábavaló, amit ezzel a bloggal szeretnék tenni, elérni. Nem tudom, hogy a válaszom elfogadható -e így, ha további észrevétele van, azt természetesen szívesen veszem!
Örülök, hogy ezt írta, mert különben félreértettem volna. :) Szívesen bekapcsolódnék egy ilyen együttgondolkodásba, hátha hozzáadok valami használhatót.
TörlésA kisfilmekben és az Ön által leírtakból az szűrtem le, hogy nem csupán a (gyermek- és) fiatalkorú bűnelkövetés megelőzését, hanem a bűnismétlés megelőzését is el kívánná érni. Azt javasolnám, hogy gondolkozzon nagyban. Bármilyen bűnmegelőzési projekt önmagában édeskevés hatást gyakorol a bűnelkövetési hajlandóságra (ez egy személyes, kvázi szakmai meggyőződés). Egy bűnmegelőzési program viszont, amely számos egymással szorosan összefüggő projektből épül fel, viszont már felmutathat valamit. Mire gondolok?
Önmagában egy ilyen projekt, olyan mintha egy regény csak tárgyalásból állna: se bevezetés, se befejezés. Eljönnek, és aztán jól elrettennek a börtönélettől. Szerintem ez csodavárás lenne. Amikor azt írtam, hogy gondolkodjon nagyban, akkor annak a meggyőződésemnek akartam hangot adni, hogy a bűnmegelőzésnek a bv-intézet csupán csak egy szereplője a sok közül. Érdemes lenne egy (megyei) bűnmegelőzési rendszerben gondolkozni, ahol a prevencióban érintett szervek összedugják a fejüket és kitalálnak egy bevezetést és egy befejezést is ennek a regénynek. Magyarán projektek helyett programban gondolkodjon/gondolkodjanak. Aztán ez a regény sorozattá, azaz stratégiává is válhatna, de most ebbe ne menjünk bele.
Szűken viszont a scared straight-nél maradva, lehet, hogy érdemes lenne próbálkozni ezzel. Viszont csak akkor tartanám jó ötletnek, ha (csak példálózó jelleggel) az egyes látogatók hasonló hátterű fogvatartottakkal ülnének le négyszemközti beszélgetésre, vagy – akár a pártfogó-felügyelet, akár a BM/KIM bevonásával – nyomon követnék ezeknek a fiataloknak a (kriminális) életútját akár évtizedeken keresztül.