Ismét egy rejtekhely...

A nyári uborkaszezont egy újabb rejtekhely bemutatásával szakítom meg... 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon-nagyon huncut fogvatartott, akinek a meg nem erősített információk szerint a környezetében szinte mindig megtalálható volt egy-két mobiltelefon-készülék. A személyi állomány tagjai viszonylag hosszabb időn keresztül, adott esetben naponta több alkalommal is biztonsági ellenőrzést hajtottak végre az érintett börtön fokozatú elítélt zárkájában, azt hiszem mondanom sem kell, hogy napszaktól függetlenül eredménytelenül. Egy szép napon ismét egy információ kelt napvilágra, amely szerint nevezett a házi-műhelyben dolgozó fogvatartottaktól próbált meg faljavításhoz használatos anyagot (gipsz, mész, stb.) beszerezni, egy rejtekhely fedése céljából. Ebből természetesen arra lehetett következtetni, hogy a tiltott tárgyakat nevezett a falban, a padozatban kialakított helyen rejtegeti. A következő ellenőrzések során ebből következően erre is kiemelt figyelmet fordítottak a kollégák, felszedésre került a wc-csésze is, a mosdókagyló is lekerült a falról, de eredmény semmi. Az elítélt persze nehezen fogadta az őt érő folyamatos zaklatásokat, és kérelmet is benyújtott annak érdekében, hogy mindez szűnjön meg, mert nincs nála semmi tiltott tárgy. Nevezett egyéb okok miatt is, de végül átszállításra került intézetünkből, és néhány nap elteltével a titokra fény derült, egy újabb információ felfedte a telefon rejtésére kialakított helyet, ami a zárkában rendszeresített tükör üveglapja mögött került kivitelezésre. Íme:         

Mi ebből a tanulság? A "rejtekhely" kifejezés eléggé megtévesztő, elhisszük miatta, hogy a keresett tiltott tárgy (a börtönnél maradva) valóban el van rejtve, a szó szoros értelmében, És keressük azokat a legkisebb zugokat, sarkokat, ahol majd előtalálhatjuk a tiltott tárgyat. Holott az, amit keresünk, valamilyen szinten folyamatosan a szemünk előtt van, szinte kiszúrja azt, mégsem tűnik fel, annyira hétköznapi, egyáltalán nem gyanús hely. Mint egy tükör. Ami elvileg alkalmatlan ilyesmire, de mégis ott van benne az, amit annyira keresünk. 

Ne hagyjuk hát, hogy megtévesszen bennünket az egyszerűség, ne higgyünk mindig a szemünknek, a mostani példa alapján még akkor se mindig, ha éppen tükörbe nézünk...