Talán többen emlékeznek még az egykor a televízióban talán méltán népszerű, "Vers mindenkinek" c. műsorra. Ennek tisztelegve teszek közzé ma egy verset, amit egy fogvatartott írt. Az érintett fiatalember igen jó humorral megáldott, állítólag remek viccmesélő, afféle mókamestere a környezetének. De lehet, hogy mindez csak álca? A kérdés nyitott, a választ rábízom az olvasóra...
B. Sándor: A szeretet!
Számomra a szeretet? Egy megfoghatatlan álom,
Ha kaptam volna belőle? Nem lenne szeretethiányom.
Mert akik engem eldobtak, és el tudtak feledni,
Na azok miatt nem tudtam megtanulni szeretni!
Furcsa, hogy ezt mondom, de én mindig arra vártam,
és ahány ember, annyi szokás, én is szeretetre vágytam!
Mert ritka, mikor boldog vagyok, igaz én tehetek róla,
De a sors is közbe vágott, és ennek ő a hírmondója!
Bevallom most nektek, még ha szégyellve is mondom,
De akkor éreztem jól magam, ha engem a kábítószer rombolt!!
Mert ritka, mikor boldog vagyok, igaz én tehetek róla,
De a sors is közbe vágott, és ennek ő a hírmondója!
Bevallom most nektek, még ha szégyellve is mondom,
De akkor éreztem jól magam, ha engem a kábítószer rombolt!!
És van, aki most megért engem, de olyan is, aki rajtam átnéz,
De higgyétek el nekem, ez macska-egér játék!
De higgyétek el nekem, ez macska-egér játék!
Szívem minden bánatát, most leírom e versbe,
Hogy akik engem eldobtak, nem szerettek engem!
Hej szeretet-szeretet, ha tóba dobnának,
Én beugranék utánad és onnan felhoználak!
Én beugranék utánad és onnan felhoználak!
Felhoználak én, még ha kergetne is az Ördög,
Hogy minden ember boldog legyen ezen a földön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése