2012. október 9., kedd

Visszajelzések egy intézetlátogatás kapcsán...

Szeptember közepén a Foresee Kutatócsoport két munkatársa, Szegő Dóra és Benedek Gabriella két külföldi vendéggel járt intézetünkben, akik a napokban küldtek visszajelzést a látogatásuk tapasztalatairól.  
Katrin Kremmel, antropológus, a bécsi Jogszociológiai és Kriminológiai Intézet (IRKS) munkatársa, jelenleg egy, az Európai Bizottság 7. keretprogramja által támogatott projektben vesz részt. A projekt célja, hogy vizsgálja az interkulturális kapcsolatokon belüli konfliktusok megoldásának már működő gyakorlati módszereit, majd ezt követően az érintett személyek aktív bevonódása mellett megkezdje a mediációs technikák alkalmazását. Bécsben a hangsúly az ún. szociális lakótelepekre helyeződik. Katrin, amikor meglátogatta az intézetünket, mindenekelőtt a saját elképzeléseivel kellett hogy szembenézzen azzal összefüggésben, hogy véleménye szerint mit is jelent az, hogy “börtönben lenni”, úgy a fogvatartottak, mint a személyi állomány tagjai esetében. A látogatás során rájött, hogy mennyire korlátozott ismeretekkel és megértéssel rendelkezett ezt megelőzően, és vélhetően még most is. Továbbá úgy gondolja, hogy börtönben lenni egyfajta üzenetet is közvetít azzal kapcsolatosan, hogy mit jelent kint lenni. Ebből kifolyólag véleménye szerint sokat kell még megtanulnunk a társadalmunkból ahhoz, hogy megpróbáljuk megérteni a börtönön belüli életet. Visszatekintve az intézetünkben eltöltött időre, a látogatás számos új ismeretet adott számára.
Nelly (Petronella) Boonen a  São Pauloban található Emberi Jogi és Oktatási Központ munkatársa, ahol egy hétfős csapat tagjaként a helyreállító igazságszolgáltatás módszereinek és gyakorlatainak különböző csoportok esetében való alkalmazásán dolgozik. Kollégáival számos megkeresést kapnak a brazil büntetés-végrehajtási szervezettől, egyebek mellett több, mint 150 büntetés-végrehajtási szakembert képeztek a helyreállító igazságszolgáltatás alapjairól. Jelenleg pedig már a harmadik fogvatartotti osztály megbocsátással és helyreállító igazságszolgáltatással kapcsolatos oktatását fejezték be. Nelly úgy gondolja, hogy mindazon emberek részéről, akik valamilyen módon kapcsolatban vannak a börtönnel, nagy érdeklődés mutatkozik a tevékenységüket illetően.
Azt, hogy ellátogathatott egy szép, vidéki kisváros büntetés-végrehajtási intézetébe, egyfajta ajándéknak élte meg. Inspiráló volt számára megismerni azt a fajta szakmai elkötelezettséget és elhivatottságot, amit az intézetparancsnok és a büntetés-végrehajtási osztályvezető részéről tapasztalt, akik nyitottak a fogvatartottak számára új lehetőségeket megteremtő projektek keresésében és megvalósításában. Az idő rövidségére tekintettel nem volt igazán lehetősége arra, hogy egy mélyebb megismerést szerezzen a magyarországi büntetés-végrehajtás helyzetéről, de úgy tűnt számára, hogy az hasonló a brazil helyzethez. Különösen érdekesnek találta azt a projektet, melynek keretében mentorokat képeztek ki, akik a még szabadságvesztés büntetésüket töltő személyek szabadulásra történő felkészítését és majdani beilleszkedését segítik tanácsokkal és útmutatással. A projekt megítélése szerint minden bizonnyal jelentős idő-, pénz- és energiabefektetést igényel, ezzel együtt úgy tűnik, hogy egy lépést jelent egyfajta biztonságos kapcsolatért, amely lehetővé teszi a szabadságot, illetve a társadalmi integrációt, továbbá egy egyenlő alapokra helyezett törődést nyújt az érintettek számára. 

Hát... akkor most húzzuk ki magunkat, munkatársainkkal együtt, mert talán mégsem hiábavaló az a munka, amit az elítéltek szabadulásra történő felkészítése kapcsán a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben végzünk.       

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése