(Forrás: http://www.hir24.hu/baleset-bunugy/2012/10/29/letoltendo-borton-a-metros-tolvajnak/,
http://index.hu/belfold/2012/10/29/letoltendo_borton_a_metros_telefontolvajnak/,
http://www.origo.hu/techbazis/20121027-igy-lopnak-mobiltelefont-a-metron.html,
http://www.youtube.com/watch?v=f-nUxexMejg&feature=related)
A múlt héten került feltöltésre a Youtube videomegosztó oldalára az a felvétel, amely bemutatja, amint Budapesten, a 3-as metró Klinikák állomásánál egy férfi, az ajtózáródás pillanatában kikapta a mellette ülő lány kezéből a telefon-készüléket, majd még az ajtó bezáródása előtt az ily módon eltulajdonított mobiltelefonnal a kezében leugrik a szerelvényről. Az esetet egy
utas vette fel, a hírekből megismerhető információk alapján azért, mert gyanús lett neki a szerinte lopásra készülő férfi. (Ebben azért nem teljes mértékben vagyok biztos, figyelembe véve a 45 mp-es felvétel mintegy negyede után jól kivehető vihogást, ami nem annyira a bűncselekmény elkövetésének lehetősége miatti izgalomra utal, hanem inkább arra, hogy a készítő jól szórakozott a furcsa arckifejezésű, talán valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt is álló férfin...)
A felvételt tízezernél is többször megosztották a Facebook nevű közösségi oldalon is, ami arra utal, hogy a téma sokakat érdekel, talán sokakat már áldozatként is érintett korábban hasonló eset, de az sem kizárt, hogy ilyesmi a jövőben is bármikor bárkivel megtörténhet. A közzétett felvétel tanúsága
szerint egyértelműen megállapítható és vélelmezhető, hogy a tömegközlekedési eszközök ajtó mellett lévő szélső ülésein ülők értéktárgyai (nemcsak mobiltelefonra, de táskára, ékszerre, kamerára, fényképezőgépre, vagy bármi más kézzel fogható dologra lehet gondolni) vannak
a legnagyobb veszélyben, ami azért bűnelkövetői szempontból áttekintve a dolgot, logikusnak is tűnik: egy gyors mozdulat, jó időzítés, és máris bottal üthetik a nyomát...
A felvétel tanúsága szerint jelen esetben a tolvaj egészen addig várt a készülék
elragadásával, míg az ajtó zárását jelző hang meg nem szólal (ez volt a tökéletes időzítés...), majd ezzel együtt még
időben megszökik a szerelvényből, az eltulajdonított telefon tulajdonosa pedig a már bezárt ajtón
keresztül nézheti tehetetlenül, ahogy a tolvaj elsétál a készülékkel.
A felvétel alapján a rendőrök felismerték és elfogták a tolvajt, aki addigra a
mintegy 90 ezer forint értékű telefont már eladta, a hírek szerint 25 ezer forint összegért.
A férfit a VIII. kerületi ügyészség gyorsított eljárással állította
bíróság elé, ahol a gyanúsított azzal védekezett, hogy "beteg édesanyja gyógykezelésére
kellett a pénz". A tárgyalás során a bíróság súlyosbító körülményként figyelembe
vette, hogy a férfi már 15(!) alkalommal volt büntetve, és augusztusban
került feltételes szabadságra bocsátásra valamelyik bv. intézetből, ezért mint különös visszaesőt
egy év négy hónap börtönbüntetésre, és két év közügyektől eltiltásra
ítélte.
Az ítélethirdetés után a bíróság elrendelte a vádlott előzetes
letartóztatását. A mobiltelefon ellopása miatt most elítélt férfinek az
első fokon kiszabott egy év négy hónap börtön mellett le kell töltenie
a korábbi büntetéséből elengedett négy hónapot is, így mindösszesen húsz
hónapot kell majd börtönben töltenie.
Tanulságok, kérdések, gondolatok, csak úgy összevissza...:
A hírek alatt hozzáfűzött kommentekből kiderül, hogy sokan a kis értékű lopások büntetési tételének szigorítását szeretnék elérni, ami ilyenkor talán még érthető is. Arra azért megkérek mindenkit, hogy ne feledkezzen meg arról, hogy ez egy különleges, speciális eset, abból a szempontból legalábbis mindenképpen, hogy ekkora közfigyelmet és nyilvánosságot kapott. De hány olyan betörésről, lopásról lehet hallani a környezetünkben, melyek kapcsán nem készült felvétel, nem volt szemtanú, és az elkövető személye sem vált ilyen gyorsan beazonosíthatóvá, sőt erre talán sosem kerül sor. Nem biztos továbbá, hogy minden egyes bűnelkövetővel szemben azonnal a legszigorúbb fellépés lenne egyedül indokolt. És itt természetesen nem feltétlenül kell azt hinni, hogy a sokadik alkalommal bűncselekményt elkövetőkre gondolok. Mert munkám során azért találkoztam már olyanokkal is, akik valóban első bűntényesnek számítanak, korábban semmiféle összeütközésbe nem kerültek a törvénnyel. Esetükben ezért talán tényleg megfontolható lenne a szigorú büntetési szankció helyett a mediáció vagy valamilyen jóvátételi program alkalmazása, amivel talán az áldozat számára is jót tehetünk.
Érdekes dolog ez... Sokan, mindenféle különösebb személyes tapasztalat vagy szakmailag legalább egy kicsit alátámasztottnak tekinthető vélemény nélkül foglalkoznak a témával, osztják az észt. Hogy a fogvatartottaknak milyen jó dolguk van a börtönben, meg hogy minél hosszabb időre varrjanak be valakit, hogy ne jelentsen több veszélyt a társadalomra. Közben meg megy a téma arról is, hogy az adófizetők pénzéből naponta mekkora összeget költünk egy-egy fogvatartott tartására. Akkor hogy is van ez?! Nem tudom, mi lenne a megoldás, ötletelni persze lehet a dolgon, sőt kell is foglalkozni a kérdéssel. De néhány emberrel ellentétben nem gondolom azt, hogy adott esetben egy 90 ezer forint értékű tárgy eltulajdonítása miatt mondjuk tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést kellene kiszabni. Mert az nem lenne arányos. Szerencsére a megoldást nem nekem kell megtalálnom, hisz magam csak a büntetés-végrehajtás egy láncszeme vagyok...
A dologgal összefüggésben viszont fontosnak érzem azt, hogy az emberek egészséges félelemérzete legyen egy kicsit erősebb. Hát nem nézünk Híradót? Mostanában ugyanis számomra kicsit olyan leülni egy-egy híradó elé, mint amikor annak idején, gyerekkoromban a Kék Fény adását néztem. És ezért nem értem, hogy miért nem óvatosabbak az emberek, illetve miért nem vigyáznak jobban az értékeikre. A tömegközlekedési eszközök világa egy kifejezetten jó terep a bűnözőknek: hömpölygő tömeg, nyüzsgés, hangzavar, arctalan sokaság, rengeteg óvatlan, figyelmetlen vagy éppen hivalkodó ember. Egy gyors mozdulat, és máris bele lehet olvadni ebbe az emberi masszába, sok esetben tanúk nélkül. Egyrészt mert az emberek egy része jellemzően nem figyel másokra, konkrétan leszarja, hogy mi történik másokkal. Aztán vannak olyanok, akik inkább távol maradnak az eseményektől, nem akarnak semmibe sem belekeveredni, még tanúként sem. Mások jó magyar szokás szerint akár még képesek is örülni más bajának. és még sorolhatnám... Előbbiek miatt tehát kifejezetten fontosnak érzem azt, hogy legyünk óvatosak, vigyázzunk értékeinkre, járjunk nyitott szemmel - a baj még így is megtörténhet, de legalább többet tettünk a megelőzése érdekében. És ne feledjük, hogy az agymenést esetemben beindító képfelvételen látható magányos elkövetővel ellentétben a gyakorlatban sokszor fordul elő, hogy hasonló cselekmény elkövetésére egy egész csapat (megfigyelő, végrehajtó, elterelő, rásegítő stb.) szerveződött, akik adott esetben az erőszaktól sem riadnak vissza (fülből kegyetlen módon kitépett, ezzel vérző sérülést okozó fülbevaló, vállról letépett táska miatt bekövetkező ficam vagy rándulás, áldozat vagy a segítségére siető más személy megütése, megverése stb.). Hős senki ne akarjon lenni, de próbáljunk meg jobban figyelni saját magunkra és másokra, embertársainkra is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése