Szakmai továbbképzés

2012. október 02-án vette kezdetét a Bv. Szervezet Továbbképzési és Rehabilitációs Központjában, Pilisszentkereszten a büntetés-végrehajtási osztályvezetők éves továbbképzése. A kétnapos rendezvényt Benedek Ede bv. ezredes Úr nyitotta meg, majd első előadóként dr. Kozári József dékán-helyettes mutatta be a Szent István Egyetem szerkezetét, tevékenységi körét, valamint a BVOP és az Intézmény közötti együttműködési lehetőségeket. Amint előadásából megtudhattuk, a 200-ben négy felsőoktatási intézmény integrációjával létrejött Egyetem elsősorban a fogvatartottak oktatási és prevenciós programjait, valamint a re-szocializációjukat elősegítő programokban való együttműködés lehetőségét keresi. Az előbbiek mellett szakmai konferenciák és tapasztalatcserék szervezése, a személyi állományt is megcélzó előadások és tréningek megtartása, kutatási és tudományos együttműködés, publikációs lehetőségek biztosítása, valamint közös pályázati programok és források keresése is szerepel az elképzeléseik között.

A fogvatartottak részére jellemzően 3x8 órás tréningeket terveznének lebonyolítani, az alábbi témákban: életvezetés, pályaismeret, pályaorientáció, tanulási technikák, valamint eligazodás a hivatali ügyek intézésében.

Nagy jelentőségűnek tartom viszont azt, hogy az Egyetem a személyi állománnyal való foglalkozást is kiemelten fontosnak tartja, ezzel összefüggésben az alábbiakban felsorolásra kerülő programokat biztosítanák:

• burn-out tréning,
• szociális lehetőségek biztosítása a szabadultak támogatásában-tréning,
• pályázatírás technikái,
• konfliktuskezelési technikák-tréning,
• a serdülő- és ifjúkor pszichológiai jellemzői, devianciák és neveléslélektani ismeretek előadások,
• agressziókezelési tréning,
• mentális és viselkedési zavarokkal kapcsolatos alapismeretek-tréning,
• stresszkezelési és feszültségoldó technikák elsajátítását célzó tréning,
• szupervízió, szakmai személyiségfejlesztés,
• emberi erőforrásokkal gazdálkodás előadás-sorozat,
• munkaerő-piaci környezetünk c. tréning,
• kommunikáció és érveléstechnikai tréning,
• csapatépítési tréning,
• álláskeresési technikák-tréning,
• szociális készségeket fejlesztő tréning,
• vezetői készségeket fejlesztő tréning,
• speciális igényű fogvatartottakkal foglalkozást támogató tréning,
• nevelők által végzett re-szocializációs, oktatói, prevenciós és utógondozói feladatok c. tréning.

Ahogy a dékán-helyettes Úr elmondta, adott esetben úgy is megoldhatónak tartják a tréningek folytatását, hogy három-négy intézet összevontan jelentkezne a részvételre, de akár intézetenként is vállalják a foglakozások biztosítását. A lényeg véleményem szerint az, hogy a jövőbeni pályázati tevékenységeknél figyelembe lehet venni, hogy van egy újabb olyan intézmény, amely együttműködne a büntetés-végrehajtási intézetekkel, akkreditált képzések lebonyolításában, ami feltétlenül pozitívumként értékelendő.    

A következő előadásban Dr. Amberg Eszter, a Könyvtári Intézet főkönyvtárosa számolt be a fogvatartottak olvasási és könyvtárhasználati szokásairól, két kutatás eredményeit ismertetve, kiemelve azt is, hogy a börtökönyvtáraknak milyen jelentős szerepe van az oktatási, kulturális, nevelési és rekreációs programok támogatásában, ami a reintegrációs célokkal is összhangban áll. Az előadó kulcsfontosságúnak tartotta a bv. intézeti könyvtárak egymással és más könyvtárakkal való szorosabb együttműködését, illetve javasolta, hogy be kellene kapcsolódni a könyvtárközi kölcsönzésbe is, ami bővítené a dokumentumokhoz való hozzájutás lehetőségét.     

A Legfőbb Ügyészség, Büntetés-végrehajtási Törvényességi, Felügyeleti és Jogvédelmi Önálló Főosztálya részéről dr. Szűcs András osztályvezető ügyész a büntetés-végrehajtási fogva tartási munka aktuális jogi vonatzkozásait és a törvényességi ellenőrzések tapasztalatait mutatta be előadásában. Az ügyész úr elmondta, hogy véleménye szerint a nevelők már csak nevükben nevelők, jobbára adminisztratív feladatokat végeznek, amit nem jó hallani. A bv. valóban nagy gondokkal küzd, mind személyi, mind anyagi téren, emelte ki az előadó, majd azzal folytatta, hogy a nevelés megítélése szerint nemcsak célzott programokból álló tevékenység, hanem a fogvatartottakkal való foglalkozások és a velük való bánásmód is a részét képezi, mely eszközök hatással vannak a szabadulásukra is. A törvényes bánásmód ezért szerves, fontos része és hasznos eszköze a szabadításra történő felkészítésnek is.   

Az ügyész úr hangsúlyozta, hogy a bánásmóddal kapcsolatosan előterjesztett fogvatartotti panaszok száma egyfajta jelzőszámnak tekinthető. Az elmúlt évekhez viszonyítva 2011-ben a bv. vonatkozásában ezen a téren csökkenés mutatható ki, ami pozitívumnak tekinthető. Mint tudjuk, az előterjesztett fogvatartotti panaszok leggyakrabban az egészségügyi és/vagy anyagi ellátással, a velük szemben alkalmazott hangnemmel, a lefolytatásra kerülő fegyelmi eljárások törvényességével, illetve az elhelyezési körülményekkel, leginkább a túlzsúfoltságból adódó kényelmetlenségekkel vannak összefüggésben.   

Balogh Attila ny. bv. ezredes úr, a BVOP központi koordinátora beszámolt a TÁMOP 5.6.2 kiemelt pályázati program aktuális állásáról, illetve a tervezett TÁMOP 5.6.3 projektről.

Dr. Palló József bv. ezredes bv. főtanácsos úr, a Titkársági és Jogi Főosztály főosztályvezetője aktuális jogszabályi változásokról, illetve az azokkal összefüggésben a büntetés-végrehajtásra háruló feladatokról számolt be, valamint előadásában strasbourgi döntéseket ismertetett a hallgatósággal.

Dr. Bogotyán Róbert bv. ezredes úr, a Központi Szállítási és nyilvántartási Főosztály vezetője a heti körszállításokkal és a telítettség kiegyensúlyozását célzó központi programmal kapcsolatos tudnivalókat osztott meg a jelenlévőkkel, hangsúlyozva, hogy mennyire fontosnak tartja, hogy az egyes bv. intézetek az előbbiekkel összefüggő előkészítési és végrehajtási feladatokat a legnagyobb körültekintéssel, ezzel együtt az egymással való együttműködés és kommunikáció jövőbeni további erősítésével hajtsák végre.

Az első nap végén Széles Gábor bv. ezredes bv. főtanácsos úr, a Fogvatartási Ügyek Főosztályának vezetője közérdekű kérdésekről tájékoztatta a jelen lévő osztályvezetőket, elvárásokat fogalmazott meg a jövőre irányulva, hangsúlyozva a személyi és fogvatartotti állománnyal való kommunikáció és a tájékoztatásuk fontosságát.

A második napon Dr. Grezsa Ferenc, a Nemzeti Drogmegelőzési Iroda képviseletében számolt be az elmúlt évek drogstratégiájáról, az ezzel kapcsolatos előzményekről, valamint az aktuális és tervezett jogi szabályozásról és helyzetképet vázolt fel, kiemelve az új trendeket. Mint mondta, az élet-prevalencia értékek újra emelkednek, az első kipróbálás egyre fiatalabb életkorban történik, és 2010-ben megjelentek az ún. designer-drogok, amik nem könnyítik meg a probléma kezelését.

2012-2020 között a kábítószer-probléma kezelésére egy új Nemzeti Stratégia került kimunkálásra, melynek gyújtópontja a tiszta tudat. Lényeges az, hogy egyfajta egészség-promóciós megközelítéssel éljünk a probléma kezelésére, valamint egy felépülés-központú szemléletmódot alkalmazzunk. Fontos továbbá a közösségre irányult kezelés, melynek fő célterületei a családok, iskolai közösségek. A stratégia a Kárpát-medence területére irányuló feladatokat határoz meg, illetve kiemeli egy külön fogalomtár elkészítésének és összeállításának szükségességét, a közérthetőség érdekében.

Az aktuális Nemzeti Stratégia többfajta üzenetet fogalmaz meg, amit az alábbiak szerint vázolhatunk fel:

a közösségek felé - "Mindenki felelős!"

a nem szerhasználók felé - "Jó úton járnak!"

a kipróbálók felé - "Kockázatot vállalnak!"

a függők felé - "Reménykedjenek, hogy van kiút!"

szakemberek felé - "Szükség van Önökre!"

 A probléma hatékony kezelése érdekében egyebek mellett fontos cél lehet a szermentes személyek megerősítése, a családok felé irányuló prevenció, a kipróbálás arányának csökkentése, a gyermek- és fiatalkorúak ellátórendszerének javítása, az ellátórendszer lefedettségének növelése és a kezeléseket önként vállaló szerhasználók arányának növelése.

Következő előadóként Törzsök Helga bv. főhadnagy úrnő, a Szegedi Fegyház és Börtön nevelője, aki korábban a Drogambulancia munkatársa volt, szintén az aktuális kábítószer-helyzetről és a bv. intézeti keretek közötti kínálat- és keresletcsökkentés fontosságáról számolt be, ismertetve azokat a prevenciós lehetőségeket, melyeket zárt intézeti keretek között fontosnak ítél meg. Ezek röviden az alábbiak szerint vázolhatók fel:

• drogfelismerés oktatása,
• kínálatcsökkentés,
• kereslet- és ártalomcsökkentő programok,
• ismeretterjesztő előadások,
• szabad interakciós csoportfoglalkozások,
• egyéni foglalkozások,
• a drog-probléma kezelését célzó egyéb szabadidős programok,
• szakmai szervezetek által tartott tájékoztatás, segítségnyújtás.

A szakmai találkozó ezt követő részében Volford Róbert bv. őrnagy úr, a Szegedi Fegyház és Börtön büntetés-végrehajtási osztályvezetője bemutatta az Intézet objektumait, azok működését, különös figyelmet fordítva az ún. HSR-körlet tevékenységére.

Schuckertné Szabó Csilla bv. alezredes úrnő, a BVOP Stratégiai Elemzési és Tervezési Főosztály képviseletében bemutatta a büntetés-végrehajtási intézetek pályázati tevékenységét, a TÁMOP 5.6.1 programban résztvevő intézetek projektjeit, kiemelve, hogy a jövőre nézve mennyire fontosnak ítéli meg, hogy minél több intézet, minél aktívabban kapcsolódjon be a pályázati életbe. Ezt követően három intézet (a Kalocsai Fegyház és Börtön, a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézet és a Budapesti Fegyház és Börtön képviselői ismertették a TÁMOP 5.6.1 projekt keretében megvalósítás alatt álló programjaikat. 

A rendezvény záró akkordjaként Csóti András bv. vezérőrnagy bv. főtanácsos úr, a Büntetés-végrehajtási Szervezet megbízott országos parancsnoka értékelte a két nap programját, hangsúlyozva, hogy milyen kiemelt fontosságúnak tartja az intézeti szakterületek vezetői számára szervezett továbbképzést és az érintettek közötti szakmai eszmecserét. A büntetés-végrehajtás esetében a jog- és szakszerű, biztonságos munkavégzés és szolgálatellátás alapfeladat. Ennek során a rendszer akkor áll össze egy működőképes komplett egésszé, ha mindenki koncentráltan végzi a saját feladatát, a belső ellátás biztosított, az intézetek a lehetőségekhez mérten kapcsolódnak a közfoglalkoztatáshoz, és a fogvatartottak munkáltatása minél szélesebb körre terjed ki. Lényeges továbbá a pályázati munka még intenzívebb folytatása, ennek során olyan programok lebonyolítása, amely nemcsak az elítéltek oktatását és képzését célozza meg, hanem a képzések utáni foglalkoztatást is biztosítja, ami javítja az érintettek majdani beilleszkedési esélyeit, ezzel az eredményes re-szocializációt.