Csokit vagy csalok... - gondolatok november 01. előtt

Holnap érkezik el hozzánk a mindenszentek napja (latinul Festum Omnium Sanctorum), amely azon üdvözültek ünnepe, akiknek nincs külön emléknapjuk.

A 2000-től hazánkban munkaszüneti napnak minősülő ünnep a kelta kultúra november 01-jére eső Samhain ünnepéből ered. A kelták úgy hitték, hogy ezen az éjszakán az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják a még élők életét, mivel a lelkek a hiedelmük szerint ezen az éjjelen vándoroltak át a holtak birodalmába. Az angolszász országokban a mai nap, azaz a mindenszentek napját megelőző este a halloween ünnep (angolul All Hallows' Evening, vagyis "minden szent estéje"), melynek hazánkban is egyre nagyobb hagyománya van. 

Sok európai országban - így Magyarországon is - szokás, hogy az emberek meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, illetve az azt követő napon, a halottak napján. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a "temetők nagy keresztjénél", a "mindenki keresztjénél" elimádkozzák a mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket, illetve egyes vidékeken régebben harangoztattak is a család halottaiért. A sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése hazánkban a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra. 

A büntetés-végrehajtási intézetekben az ünnep kiemelt jelentőségű, hiszen a fogvatartottaknak is számos halottjuk van, akikről a lehetőségekhez mérten ők is megemlékeznek. A gyertyagyújtás a zárkákban jellemzően elmarad, biztonsági és tűzvédelmi okok miatt, ezzel együtt úgy a mindenszentek napja, mint a halottak napja alkalmából több olyan program (közös megemlékezés és gyertyagyújtás, lelki gondozások, ünnepi kvízkérdések stb.) lesz biztosítva a fogvatartottak számára, melyek segítségével, ha csak szimbolikusan is, de ők is törődhetnek egy kicsit elhunyt szeretteikkel. Ez az időszak egyébként fokozott figyelmet igényel a személyi állomány szolgálatban lévő tagjai részéről is, ugyanis ilyenkor  jellemzően előfordulnak a különféle önkárosító megnyilvánulások és szuicid kísérletek a fogvatartottak körében, melyek megelőzését hangsúlyosan kell kezelni.

  

És ha már az ünnep kelta gyökerei kapcsán szóba került a holt lelkek vándorlása is, következzen egy gyöngyszem a fogvatartotti kérelmek sorából, melyen az érintett elítélt kéri az illetékes nevelőt, hogy "reinkarnációs foglalkozásra beíratni szíveskedjen..."

 

De komolyra fordítva a szót, a következő versel emlékezzünk az ünnep kapcsán:

Sima István  Mindenszentek napján

Mindenszentek hajnalán beszökött a tél,
Megmutatta kemény arcát, rideg volt, s fehér
Dermesztő, vad hidegre ébredt minden ami él,
S a kerteken már megmaradt a dér.

A fa ágán még kapaszkodik egy megsárgult levél,
Megfeszítve erejét a végsőkig remél,
Bár tudja, már csak néhány percig él,
S mint a többi, Ő is földet ér.

A temetőkert fagyos útján fázós emberek,
A fejfákhoz igyekeznek, hol halottaik felett
Emlékező, könnyes szemmel kulcsolnak kezet,
S ma minden síron gyúlnak mécsesek.