Falcolás



A tegnapi napon közzétett bejegyzésemben egy kevéssé hiteles fotóval illusztráltam a fogvatartottak egyik jellemzőnek értékelhető feszültséglevezetési módszerét, a falcolást.    

A cselekményt valamennyi büntetés-végrehajtási területen dolgozó szakember, kolléga jól ismeri, de természetesen minden fogvatartott hasonlóan tájékozott ezzel összefüggésben.

Jellemzően borotvapengével vagy drótdarabbal valósítják meg a "falcolást" a fogvatartottak, de adott esetben lecsorbult csempe sarkával, villával, illetve bármilyen, vágásra alkalmas eszközzel képesek a cselekmény elkövetésére, melynek lényege, hogy jellemzően az alkaron több, általában felületi vágást ejtenek magukon, az esetek döntő többségében csak a felgyülemlett feszültség levezetésére, idegességükben, manipulatív szándékkal végrehajtva az önkárosítást. Tapasztalataim szerint tehát a tényleges halálvágy nem annyira jellemző, a börtönbeli önkárosítások ugyanis többnyire ún. teátrális (azaz színpadias) megnyilvánulások. Amennyiben valaki konkrétan öngyilkosságot akar elkövetni, akkor az olyan módszert fog választani, ami eredményre vezet (ahogy az elítéltek fogalmaznak, például nyakra húz be, adott esetben önakasztást hajt végre, amikor egyedül van...). 

Ha az elkövetés hátterét, kiváltó okait vizsgáljuk, akkor többféle alternatíva adódik:

• fogvatartott személyes érdeke (például elhelyezés megváltoztatásának elérése, adósság vagy tartozás rendezésétől való átmeneti megmenekülés, de az utóbbi időben elterjedt a fogvatartottak körében, hogy többen azért követnek el önkárosító magatartást, mert így általában egészségügyi szempontból ellenjavallt lesz az egyszemélyes elhelyezése, így például nem lesz biztonsági elkülönítésbe helyezhető vagy nem hajtható végre az érintett személy esetében a magánelzárás fenyítés),   
• "cry for help" (például a fogvatartott fenyegetve érzi magát zárkatársaitól vagy a vele azonos körleten elhelyezett más fogvatartottaktól, de ezt nem meri jelenteni a személyi állomány tagjának, ezért falcol, mert ennek eredménye az lesz, hogy egészségügyi előállítására kerül sor, ahol adott esetben már mer beszélni a problémájáról vagy lehet, hogy betegszobára kerül, ami ideiglenes megoldást jelenthet a számára...),  
• szembehelyezkedés a fogva tartó intézménnyel, a benti körülményekkel (a fogvatartott úgy érzi, hogy a személyi állomány tagjai nem foglalkoznak eléggé a problémájával, vagy nem törekszenek arra, hogy segítsenek neki, vagy úgy gondolja, hogy nincs is olyan testületi tag, aki segíteni tudna/akarna, ezért az elkövetett önkárosítással magára tudja vonni a figyelmet, és felhívja a figyelmet a problémájára).    

A falcolás természetesen nem egy jó dolog, azon túl, hogy plusz feladatot ró a személyi állomány tagjára nézve, negatív színben tünteti fel az elkövető fogvatartottat is, aki ráadásul egy örök életére őt végigkísérő stigmát vág a bőrébe...

A képen látható kar egy olyan fogvatartotté, aki kimondottan megnyugszik attól, ha néhanapján behúz, összevagdalja a karját. Elmondása szerint ez jó hatással van rá...