Menjen csak előzetesbe, az biztosabb

(Forrás: http://abcug.hu/nem-bunos-menjen-csak-elozetesbe-az-biztosabb/)

Ezrek ülnek ítélet nélkül a börtönökben, de ha 3 évnél is tovább tart az előzetes letartóztatás, érdemes a Strasbourgi Bírósághoz fordulni: nagy eséllyel kártérítést ítélnek meg. A Magyar Helsinki Bizottság több ügyben eljárt már, amelyben végül elmarasztalták Magyarországot, most ügyvédeknek tartottak képzést a témában.

“Túl sokat bakiznak a bíróságok, ahhoz képest, hogy milyen komoly tétje van a döntésnek. Volt olyan, hogy három napra hosszabbították meg a gyanúsított előzetes letartóztatását, aztán észrevették, hogy csak elírás volt: valójában három hónapot akartak írni. Másodfokon sikerült “kijavítani” az adminisztrációs hibát, de így egy hónapig jogsértően tartották fogva a gyanúsítottat” – mondta” – magyarázták a Magyar Ügyvédi Kamaránál tartott képzésen a Magyar Helsinki Bizottság jogászai, Tóth Balázs és Kádár András Kristóf.

Az elírásoknál gyakrabban jelent gondot az, hogy a lassú ügyintézés miatt a gyanúsítottak ítélet nélkül, akár több évet is eltöltenek börtönben. Pedig:

“A letartóztatott vagy őrizetbe vett személynek joga van arra, hogy ésszerű határidőn belül tárgyalást tartsanak ügyében, vagy a tárgyalásig szabadlábra helyezzék” – mondja ki az 195o-es, emberi jogok védelméről szóló nyilatkozat, amellyel összhangban van a magyar alkotmány is: “A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül szabadon kell bocsátani, vagy bíróság elé kell állítani”.

Ehhez képest 2o13-ban Magyarországon az összes rab harmadát az előzetesben ülők tették ki. A Strasbourgi Bíróság többször elmarasztalta már Magyarországot a hatóságok lassúsága, a törvénysértő fogvatartás miatt. A képzésen a Magyar Helsinki Bizottság jogászai arról beszéltek, hogy milyen körülmények között lehet indokolt a szabadságkorlátozás, illetve ehhez képest a magyar joggyakorlat hol bicsaklik meg, ez esetben milyen módon lehet a Strasbourgi Bírósághoz fordulni.

Egy bűncselekmény elkövetése után a rendőrség ismeretlen tettes ellen kezd nyomozni. Ha az összegyűjtött bizonyítékok alapján úgy látják, hogy valaki megalapozottan gyanúsítható a cselekmény elkövetésével, akkor közlik vele a gyanúsítást. Ettől a pillanattól kezdve lehet őt előzetes letartóztatásba venni. De csak abban az esetben, ha tartani kell attól, hogy szabadlábon hagyása esetén bűncselekményt követne el, megszökne, vagy megpróbálná meghiúsítani a büntetőeljárás sikerét.

De ki akar megszökni?                            

A Magyar Helsinki Bizottság egy büntetlen előéletű, 5o éves kamionsofőrt képviselt, aki ellen azért indult nyomozás, mert eltűnt az a szállítmány, amelyet külföldre kellett volna eljuttatnia. A kamionsofőrt egy év nyomozás után azonosították, de nem idézték postai úton, hanem a rendőrök rögtön a lakhelyén jelentek meg, ahol negyven éve él bejelentve idős szüleivel és beteg testvérével. Amikor azonban a rendőrök keresték, éppen külföldön fuvarozott, amit az édesanyja el is mondott a rendőrségnek, akik erre elfogatóparancsot adtak ki ellene. A kamionsofőr erről tudomást szerzett, és a hazatérése után másnap önként jelentkezett a rendőrségen, vallomást tett, és a házkutatás során átadta a rendőrségnek a szükséges dokumentumokat. 

Az együttműködés ellenére előzetes letartóztatásba helyezték a sofőrt, “figyelemmel arra, hogy a gyanúsított elfogására elfogatóparancs alapján került sor, mivel korábban külföldön tartózkodott, így alappal lehet tartani attól, hogy a gyanúsított szabadlábra kerülése esetén a hatóság elől elrejtőzne, megszökne.”

Hasonló volt a környezetvédő Zsák Ferenc ügye is, akit büntetlen előéletére és részletes vallomására tekintettel nem helyeztek előzetes letartóztatásba, szabadon távozhatott. Az első fokú döntést követő két hétben Zsák debreceni lakhelyéről felutazott Budapestre, hogy a rendőrségi idézésnek eleget téve újra vallomást tegyen. Idő közben az ügyész viszont fellebbezett, és a megyei bíróság mégis elrendelte a letartóztatást – annak ellenére állították, hogy fennáll a szökés veszélye, hogy Zsák folyamatosan együttműködött a hatóságokkal.

Addig maradsz, amíg be nem ismered

A Magyar Helsinki Bizottság jogászai rámutattak arra is, hogy bizonyos esetekben az előzetes letartóztatással azt szankcionálják, ha valaki nem tesz beismerő vallomást. A Magyar Helsinki Bizottság által a Strasbourgi Bíróság elé vitt X.Y. kontra Magyarország ügyben például két embert gyanúsítottak meg autólopással. Az egyikük büntetlen előéletű volt, legális jövedelemmel rendelkezett, volt egy kiskorú gyermeke. Három kocsi ellopásával gyanúsították meg, de tagadta a bűnösségét. A tettestársának se jövedelme, se családja nem volt, büntetett előéletű volt, és összesen 25 kocsi ellopásával gyanúsították meg – ő beismerő vallomást tett. Azt, aki tagadta a 3 kocsi ellopását, előzetes letartóztatásba helyezték, a 25 kocsi ellopását beismerő társát viszont nem (ő később el is szökött a hatóságok elől).

Kádár András Kristóf egy blogbejegyzésében mutat rá arra, hogy sokak szerint az előzetes letartóztatásról határozó bíró számára személyesen sokkal kisebb rizikó bent tartani, mint kiengedni valakit. “Ha nem rendeli el vagy hosszabbítja meg az előzetes letartóztatást, és a gyanúsított/vádlott megszökik, vagy újabb bűncselekményt követ el, sokkal élesebben merülhet fel a bíró személyes felelőssége, mint ha az eljárás végén felmentik a vádlottat, vagy ha a strasbourgi bíróság – évek múltán – megállapítja: szükségtelenül, illetve szükségtelenül sokáig volt előzetesben”. Ráadásul ilyenkor nem is a bíróság, hanem a magyar állam fizet kártalanítást, Tóth Balázs szerint esetenként eltérő mértékben: körülbelül 3 és 1o ezer euró között (9oo ezer és 3 millió forint közötti összeget).

Mennyi a túl sok?

A Magyar Helsinki Bizottság szerint nincsenek fix számok arra nézve, hogy mennyi időtől számít túl hosszúnak egy előzetes letartóztatás. Ez függ attól, hogy mennyire bonyolult az ügy, van-e nemzetközi vonatkozása, hogy viselkedik a gyanúsított az illetékes hatósággal szemben. Egy nemzetközi fenyegetettséget jelentő terrorista esetében például reális, ha 4-5 évig van előzetes letartóztatásban, de a pólólopásért 13 hónapig előzetesben lévő 17 éves fiú esetében a rövidebb idő is példátlanul hosszú. “Ha a letartóztatás meghaladja a három évet, akkor fokozottan szigorú vizsgálatot kell lefolytatni a bíróságnak arra nézve, hogy valóban szükséges-e az előzetes letartóztatás fenntartása. Minél tovább tartják bent, annál komolyabb indok kell” – mondta Tóth Balázs. Emellett az előzetes letartóztatás elfogadható hosszát csökkentheti a gyanúsított kora, egészségügyi állapota, vagy ha sérülékeny helyzetben van.

Korábban maximum 4 éven keresztül lehetett valaki előzetes letartóztatásban, azonban a büntetőeljárási törvény tavalyi módosításával ezt a határt megszüntették. A kiemelkedő súlyú, legalább tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményeknél nincs felső határ – így elképzelhető, hogy 4 év alatt még első fokú ítélet se születik az ügyben. A Magyar Helsinki Bizottság jogászai szerint “ha az állam egymás után fizeti ki a Strasbourgi Bíróság által kiszabott büntetéseket, előbb-utóbb észbe kap majd. Így történt ez a börtönzsúfoltsággal kapcsolatos panaszok esetében is”.

A Strasbourgi Bíróság a közelmúltban például ezekben az ügyekben marasztalta el Magyarországot:

•X.Y. kontra Magyarország (7 hónap előzetes)

•Baksza kontra Magyarország (2 év 5 hónap)

•A.B. kontra Magyarország (23 hónap)

•Darvas kontra Magyarország (18 hónap)