Az eset, amit most röviden megosztok az érdeklődőkkel, még a múlt héten történt.
Meghallgatást tartottam, melyre várakozott egy olyan elítélt is, aki jelenleg fegyház fokozatú ítéletét tölti, de egy folyamatban lévő ügy kapcsán első fokon életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést kapott. Fektetett nyolcast, ahogy a börtönszlengben mondani szokás.. A fogvatartott nemrég került az intézetünkbe vissza, ezzel együtt elmondható, hogy régi ismerősünk, ugyanis korábban, más büntetés kapcsán már nyert elhelyezést a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben. Emlékezetünkben nem úgy él, mint a legjobb magaviseletű, normakövető elítéltek egyike, sokkal inkább a csibészséggel, tiltott tárgyak birtoklásával, gyógyszerezéssel, fegyelmi cselekményekkel hívta fel magára a figyelmet. Ezzel szemben jelenleg különösebb probléma nélkül tölti büntetését, várja a másodfokú tárgyalást, és abban bízik, hogy ott enyhítik a kiszabott ítéletet, és legalább számosítják azt. Ha nem így lesz, akkor az várhatóan nehezen lesz feldolgozható számára, de jelenlegi állapota tényleg kielégítő. A személyi állomány tagjainak megadja a tiszteletet, társaival nem keresi a kapcsolatot, így konfliktushelyzetbe nem kerül velük, fegyelmi cselekményektől távol tartja magát. Mindezt természetesen elhelyezése is elősegíti, mivel az előéletét és jelenlegi helyzetét egyaránt mérlegelve egy kétszemélyes zárka van a számára kijelölve, nagyobb létszámú fogvatartotti közösségtől viszonylag elkülönített körletrészen. Ezt a helyzetet elfogadja, sőt maga is kérte, ezzel együtt volt olyan időszak, amikor az aktuális zárkájában szükségessé váló karbantartási munkák miatt ideiglenesen egy nagyobb létszámú, nyolcszemélyes zárkában volt elhelyezve.
A meghallgatásra várakozva nevezett tanúja volt annak, amikor egy elítélt társa biztonsági elkülönítés végrehajtása céljából került az erre kijelölt körletrészre kísérésre. Az érintett fogvatartott megtagadta az elhelyezésére vonatkozó utasítás végrehajtását, azaz a számára kijelölt zárkában való tartózkodást. A döntése háttere konkrétan nem ismert, nevezett konfliktusokra hivatkozik, de felmerült az is, hogy tiltott üzletelést folytatott más fogvatartottakkal, és az adósságai törlesztését kívánja megúszni..
A várakozó hosszú ítéletes elítélt ezen teljesen felháborodott, és kihasználva a röpke lehetőséget, pár szót intézett az elkülönítésbe kerülő társa felé. Utólag, a meghallgatása során ezt nekem is elmondta. Ahogy arról beszámolt, azt mondta a társának, hogy szerinte nagy hülyeséget csinál azzal, hogy az elhelyezését megtagadja. Nagy valószínűséggel a végén magánelzárás fenyítést fog kapni, majd előbb vagy utóbb, de úgyis felkerül valamelyik körletszintre. Ráadásul ő maga sokszor örülne annak, ha emberek között lehetne, nem pedig egy kétszemélyes zárkában, ahol csak egy zárkatársa van. Ami valahol jó dolog, illetve tisztában van azzal, hogy esetében ez mindent figyelembe véve célszerű is, de ettől függetlenül, ha választhatna és nem idegeskedne a rá váró tárgyalás miatt, akkor szívesebben lenne nagy zárkában. Elmondta továbbá a társának, hogy személyes tapasztalatai alapján ez nem egy rossz ház, a személyzet tagjai humánusak, rengeteg lehetőség van a szabadidő eltöltésére, ezért szerinte jobban tenné, ha átgondolná a dolgait, és örülne, hogy itt lehet..
Jó zárka, rossz zárka? Kis zárka, nagy zárka? Együttműködés, beletörődés, elfogadás, megtagadás? Mindez valóban nézőpont kérdése lehet a börtönben.. De vajon mi kell ahhoz, hogy ezt a nézőpontot oly módon tudjuk irányítani, hogy az összhangban legyen a büntetés céljával, az intézet biztonságával és a fogvatartott, mint egyén érdekeivel és igényeivel? A megfejetéseket "Nézőpont" jeligére várom..
