A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Márai Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Márai Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. március 30., péntek

Húsvét közeli rendezvények...


A mai napon a közelgő húsvéti ünnepekkel összefüggő kulturális és egyházi programok kerültek megtartásra a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Szent Mihály Kápolnájában.  

 
A rendezvényen, a helyszínen részt vevő mintegy 70 fogvatartott és több külsős vendég, valamint a személyi állomány jelen lévő tagjai számára először Erdélyi György Petőfi-díjas színész, előadóművész tartott előadást „Mi késztette Jézust, hogy megszólaljon 30 éves korában” címmel.  A fellépése során olyan verses és prózai irodalmi alkotásokat adott elő (egyebek mellett Juhász Gyula, Márai Sándor, Sík Sándor, Római György és Szép Ernő tollából), melyek Jézus életéről, tetteiről és haláláról szólnak. Az alábbiakban következzen az egyik ilyen mű:

Sík Sándor: A keresztúton

Megy a Jézus a Kálváriára,
Fejében a töviskoronája.

Véres rózsák verték ki a testét.
Megy a Jézus, viszi a keresztjét.

Most először roskadt el alatta,
Vad pribékek keze fölrángatta.

Szeges szíjak a húsába tépnek,
Borzalommal kísérik a népek.

Szeges szíjak csontig elevenbe.
Jön az úton Szűzmária szembe.

A szeméből mennyek mosolyognak,
De szívében hét tőre pokolnak.

Nézi Jézust, nézi a keresztfát,
Azt a véres, verejtékes orcát,

Azt az Arcot, azt az édes-egyet,
Aki az ő testéből testedzett.

Kis Betlehem boldog éjjelében
Ő ringatta ámuló ölében,

Ő mosott rá, főzött és dagasztott,
Ágya szélén, de hányszor virrasztott!

Ruhácskáit szőtte, fonta, foldta,
Haj pedig már akkor is de tudta...!

Ó hogy nézte távolodó képét,
Mikor elment, három éve, végképp!

Nézi most is, rogyadozó testtel,
Kicsi fiát a szörnyű kereszttel.

Nézi, nézi, fátyolodó szemmel.
Megy a Jézus, utána a tenger.

Véres úton, végestelen hosszan:
Tenger ember, férfi, gyerek, asszony.

Véres tajték veri ki a mesgyét.
Valamennyi viszi a keresztjét.

Nem hiányzik senki sem a sorból:
Legelöl a tizenkét apostol,

Utánuk a számolatlan ezrek,
Ködbevesző végtelen keresztek.

Ott piheg a sok mái szegény is:
Édesapám, édesanyám, én is!
 

Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,
Krisztus Anyja, légy a mi anyánk is!



Az irodalmi előadást követően, 10 órai kezdettel, immáron sokadik éve, hagyományos jelleggel, a közelgő húsvéti ünnepekhez kapcsolódó püspöki szentmise került celebrálásra, dr. Beer Miklós váci megyés püspök atya által. A mise megtartásában közreműködött továbbá dr. Stella Leontin kanonok-plébános, Baji János SDB-szalézi plébános atya és dr. Bartal Gábor akolikus. A szentmisét Varga László börtönlelkész nyitotta meg, kiemelve, hogy Virágvasárnap és Húsvét közeledtével, egy héttel nagypéntek előtt, milyen nagy tisztelettel köszöntjük körünkben a püspök atyát.
 

Köszöntőjében dr. Beer Miklós kiemelte, hogy a jelenlegi társadalmi helyzetben minden ember elsősorban a saját életével, a saját sorsával és problémáival foglalkozik, de fontos, hogy mindezt reménységgel telve tegye. Hittel, imádsággal teli könyörgésében bűnbocsánatot és feloldozást kért az arra rászorulóknak. Mint mondta, fontos, hogy újra átéljük, amit Jézus barátai és ellenségei átéltek. Azt, hogy Jézus itt van közöttünk, illetve az utolsó vacsora rendelkezése szerint az ostya és a bor is ide van készítve. Ahogy a püspök atya elmondta a fogvatartottaknak, Isten minden emberi szeretetet felülmúlóan szeret bennünket, osztozik a sorsunkban, így a fogvatartottakéban is. Testvérként átöleli őket is, fontos számára, hogy mi lesz velük, szereti őket.

A mise következő részében szó esett a Golgota hegyén felállított három keresztről, melyek egyikén Jézus volt, a másik kettőn pedig a két elítélt. És a haldokló Jézus az egyik latornak megígérte, hogy vele lesz majd az ő országában. Vállalta a kínhalált, a megaláztatást, az igazságtalanságot, illetve hagyta azt, hogy elítéljék. Mindent vállalt az emberekért, azért, hogy minden nyomorúságból, bánatból ki tudja emelni őket. Fontos, hogy az emberek egy reménysugarat kapjanak, ami a börtönben lévőkre hatványozottan igaz. Esetükben a remény kettős: az hitet és erőt adhat az újrakezdéshez és a szabaduláshoz egyaránt. A püspök atya, ahogy ő fogalmazott, egy szép gondolatot idézett: „emberi gyöngeségből vétkeztünk, és oldozd fel vétkeink kötelékét”, mely gondolat is a reménységet fejezi ki.

 
Húsvét alkalmából felidézzük Jézus halálát, szenvedését, feltámadását, ilyenkor a bűnbánás és a megtérés összetartozó fogalmak. Imádságában a püspök atya erőt kért a fogvatartottak és valamennyi jelenlévő számára, és kiemelte, hogy milyen fontosnak tartja azt, hogy az emberek egymásban rögzítsék a Húsvét békéjét és nyugalmát. A mise végén pedig szívből kívánta a Húsvét békéjét, örömét és a szabadulás áldását valamennyi fogvatartott számára – mert a technikának köszönhetően a szentmisét nem csak a helyszínen lévők kísérhették figyelemmel, hanem a zárt láncú televízió-hálózat által adott lehetőségeket kihasználva valamennyi zárkában élőben nézhették azt a fogvatartottak.


Végezetül a fogvatartottak képviselői átadták az elítélt közösség ajándékát, amely nem más, mint a püspök atya címerét ábrázoló fafaragás volt, egy az elkészítése óta már szabadult elítélt munkája.

      


2012. február 3., péntek

Füves Könyv Átutazóknak 2.


A TÜRELEMRŐL:

"Ez itt az egyik legnagyobb kincs és erény. Ha rendelkezel vele, akkor sok problémától megkíméled magad! Nemcsak az a nehéz, hogy be vagy zárva, hanem hogy más és más féle emberekkel vagy kénytelen együtt lenni. El kell viselni, ha csámcsog, ha énekel, ha WC-zik, stb. . . Ha ezt türelemmel teszed, de nem megalázkodva, akkor a becsületed nem csorbul, és idegileg sem teszed tönkre magad."




A Márai Sándor által megírt "Füves Könyv" olvasása során felbuzdult első bűntényes fogvatartott következő gondolata. Nem akarom ismételni önmagam, véleményem szerint az elítélt is hasonlóan látja a dolgokat, mint én: a börtönben nem feltétlenül a bezártság a legrosszabb dolog, hanem az, hogy mindezt kikkel közösen kell elviselni... Hiszen a lelke mélyén valahol minden fogvatartott elismeri és tisztában van vele, hogy nem véletlenül került börtönbe, nem véletlenül ítélte őt el az ügyében eljáró bíróság. Ebből kifolyólag elfogadják azt, hogy életük egy részét egy büntetés-végrehajtási intézetben, a számukra kijelölt zárkában kénytelenek eltölteni. A bezártság azonban nem minden, mindezt meg kell osztani másokkal, a hozzájuk hasonló elítéltekkel, akik közül néhányan velük egy zárkában, velük közösen vannak elhelyezve. A zárkákon belül a személyzet által kialakított kényszerközösségek összetétele viszont nem mindegy, az nagy hatással lehet az egyénekre, azok általános magatartására, normakövetésére, együttműködésére. Ebből a szempontból tehát nagy a személyi állomány érintett tagjainak felelőssége abban, hogy az elkülönítési szempontok figyelembe vételével hogyan alakítják ki a zárkaközösségeket.      

2012. február 2., csütörtök

Füves Könyv Átutazóknak

A mai bejegyzés talán sokak számára meglepő nyitással indul, egy irodalmi kitekintéssel, melynek tárgya a következő:

Füves Könyv


Számos könyvbarát tartja úgy, hogy az 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal kitüntetett, élete során sokat megélt és megtapasztalt író, költő, Márai Sándor jó tanácsait olvasni külön élvezet, habár ez nem mindig volt így, hiszen műveinek kiadása csak a fent említett évben indult meg. Mostanság azonban bármelyik könyvesboltba betéved az ember, gyorsan azzal találja magát szembe, hogy az író könyveinek külön polcokat rendeznek be.

A "Füves Könyvet" Márai Sándor még 1943-ban írta, és ajánlotta Senecának, Epiktétosznak, Marcus Aureliusnak, férfinak és nőnek egyaránt. Ez az írása a régi füves könyvekhez hasonló, "melyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten". Minden olvasó találhat benne magának való, számára szimpatikus bölcsességet, de a 202 történetet tartalmazó kötet természetesen ajándéknak is remek választás lehet bármely könyvbarát számára.

Az “Arról, hogy mi a célja ennek a könyvnek” című fejezetben a szerző azt írja, hogy “… S aki jobban tudja, mondja jobban!”

A büntetés-végrehajtás is egy olyan szeglete a társadalomnak, amiről általában sokan, rendszerint sokféle véleményt alkotnak. De mindig felmerül bennem a kérdés, hogy egyáltalán kinek hiteles a véleménye? Vajon el lehet –e fogadni egy olyan ember álláspontját, aki soha nem volt még a rácsok mögött, se a “jó”, se a “rossz” oldalon. A börtönök világa még mindig egyfajta tabutéma, alapesetben egy átlagember nem sok információval rendelkezik a benti életről, a benti világról. A blogomnak valahol az a célja, hogy lehetőség szerint minél kevésbé elfogult képet próbáljak meg nyújtani a börtön működéséről, rendszeréről, de ezt a törekvésemet sokan máris azzal cáfolják, hogy “na, persze, a smasszer csak a saját szemével láttatja a börtönt, biztosan elferdíti a dolgokat…” Pedig tényleg nem ez a célom, szeretnék a körülmények és a befolyásoló tényezők figyelembe vételével valóban őszintén, közérthetően és hitelesen beszámolni a büntetés-végrehajtási tevékenységről. És annak érdekében, hogy a másik oldal is teret kapjon, egy újabb fogvatartott közreműködését is igénybe veszem, aki Márai által ihletve szeretne közreműködni abban, hogy a hozzá hasonlóan szabadságvesztés büntetést töltők könnyebben el tudjanak igazodni a börtön világában…       



“Füves Könyv Átutazóknak”

FEJLÉC / ELŐSZÓ

“Márai Sándor megírta füveskönyvét, hogy tapasztalatai által segítse az olvasóját a szebb és teljesebb élethez. Én, mint egyszerű, börtönlakó halandó, a rácsok mögötti tapasztalataimat igyekszem megosztani, így az én füveskönyvem annak szól, aki börtönbe kerül, de célja, hogy minél előbb ki is jusson.

Egyszerű válaszok ezek, egyszerű kérdésekre, hogy mikor mit kell tenni és mi is a helyes. A „börtönszakmát” én is tanulom, és úgy igyekszem tanítani, hogy ez legyen az egyetlen olyan tudás, amit olvasóimmal együtt mielőbb elfelejthetünk.”

A SZÓKINCSRŐL:

“Megcsappan. Egy alkalommal próbáltam kifejteni a véleményemet, de képtelen voltam, mert a megfelelő szavak egyszerűen nem jöttek a számra, pedig még csak 3 hónapja voltam bezárva. Olvasni kell minél többet, levelezni minél sűrűbben és sokat beszélgetni. Meg fogod találni azt, aki szimpatikus neked, hasonló az érdeklődési körötök, netán a hátteretek is. Vele próbálj meg beszélgetni, de úgy, hogy kerülöd a vulgáris kifejezéseket! Egyedi élmény lesz!”