Füves Könyv Átutazóknak 2.

A TÜRELEMRŐL:

"Ez itt az egyik legnagyobb kincs és erény. Ha rendelkezel vele, akkor sok problémától megkíméled magad! Nemcsak az a nehéz, hogy be vagy zárva, hanem hogy más és más féle emberekkel vagy kénytelen együtt lenni. El kell viselni, ha csámcsog, ha énekel, ha WC-zik, stb. . . Ha ezt türelemmel teszed, de nem megalázkodva, akkor a becsületed nem csorbul, és idegileg sem teszed tönkre magad."

A Márai Sándor által megírt "Füves Könyv" olvasása során felbuzdult első bűntényes fogvatartott következő gondolata. Nem akarom ismételni önmagam, véleményem szerint az elítélt is hasonlóan látja a dolgokat, mint én: a börtönben nem feltétlenül a bezártság a legrosszabb dolog, hanem az, hogy mindezt kikkel közösen kell elviselni... Hiszen a lelke mélyén valahol minden fogvatartott elismeri és tisztában van vele, hogy nem véletlenül került börtönbe, nem véletlenül ítélte őt el az ügyében eljáró bíróság. Ebből kifolyólag elfogadják azt, hogy életük egy részét egy büntetés-végrehajtási intézetben, a számukra kijelölt zárkában kénytelenek eltölteni. A bezártság azonban nem minden, mindezt meg kell osztani másokkal, a hozzájuk hasonló elítéltekkel, akik közül néhányan velük egy zárkában, velük közösen vannak elhelyezve. A zárkákon belül a személyzet által kialakított kényszerközösségek összetétele viszont nem mindegy, az nagy hatással lehet az egyénekre, azok általános magatartására, normakövetésére, együttműködésére. Ebből a szempontból tehát nagy a személyi állomány érintett tagjainak felelőssége abban, hogy az elkülönítési szempontok figyelembe vételével hogyan alakítják ki a zárkaközösségeket.