A BARÁTSÁGRÓL
"Felejtsd
el. Semmiképpen ne akarj itt barátokat szerezni. A csalódás lenne a legkevesebb. Amit éreznél.
Haverok és ismerősök persze kellenek, de nagyon fontos, hogy nekik is mit
mondasz el. Legyen szó akár a kinti, akár a benti életedről. Amikor eljön az a
fázis a raboskodásod alatt, hogy meg kell osztanod érzéseidet és gondolataidat,
netán a véleményedet valakivel, akkor inkább írd le, mintsem kiadd magadat.
Minden kimondott szónak fokozott súlya van. Bezártságban gyakran téma, akár unaloműzésképpen
is, hogy ez és ez, ezt és ezt mondta. Ez az információ már lehet, hogy egyből
elferdítve jut tovább. De mondjuk az ötödik ember már fix, hogy mást hall
vissza, mint amit te valóban mondtál. Ebből gondod lehet.
Vannak
olyan emberek, akiknek a „barátságát” meg lehet vásárolni. Felesleges. Bajod
nem eshet, a felügyelet vigyáz rád, nincs szükséged ilyen „barátokra” sem.
Ellenben
a civil barátaidra, akik annak ellenére, hogy börtönbe kerültél kitartanak
melletted, leveleznek veled, nos rájuk mindig szánj időt! Annyira sosem lehetsz
fáradt, hogy ne írj választ a levelükre vagy ne telefonálj."
Ennyi... A fogvatartott ezúttal is rendkívül jól megfogalmazta a tapasztalatait, véleményét. Magam is úgy gondolom, hogy a barátságok alaphelyzetben nem a börtönben köttetnek. Itt lehet szó haverságról, érdekek által vezérelt kapcsolatokról, de az igaz, őszinte barátok nem a fogvatartott társak közül kerülnek ki. Az csak a filmekben fordulhat elő, mint például abban a remekműben, melynek címe: "A remény rabjai".
Egy idézet következzen ebből a filmből:
"... néha azért szomorú vagyok, hogy Andy elment; de tudom, hogy van
madár, mely nem bírja a kalitkát, túl ékes a tolla, és amikor elrepül,
örülsz, hiszen bűn volt bezárva tartani... mégis, minden szürke és
unalmas marad utána.
Azt hiszem...egyszerűen, hiányzik a barátom."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése