2012. február 5., vasárnap

Egy különleges étterem bemutatása


Akik a legutóbbi, pályázat bemutatását szolgáló bejegyzést olvasva felkapták a fejüket a "Börtön Café" nevének olvasásán, most talán megértik azt, hogy annyira nem is elvetélt gondolat fogvatartottak bevonása mellett működtetni egy alapvetően vendéglátással foglalkozóhelyet. Íme a példa: 




Az Egyesült Államokban működő „Síp és Dob étterem” napi ebédre vonatkozó ajánlata olyan jól hangzik, hogy azt szinte nem lehet kihagyni: mindössze 3,21 $ összegért a betérő vendégek egy meleg, ízletes ételt kapnak, melyet barátságos pincérek visznek ki az asztalokhoz.
  
De mi ebben a trükk? Mielőtt a vendéget kiszolgálnák, egy biztonsági rendszeren kell keresztül mennie, ugyanis az étterem a történelminek számító Concord város szélén, a minimális biztonságúnak számító Northeast Correctional Center nevű büntetés-végrehajtási intézet területén üzemel. A helynek egyfajta iskolai menza jellege van, a linóleumpadlóval és az élénk kék színű asztalterítővel letakart asztalokkal együtt. És a szakácsok meg a pincérek fogvatartottak.  

Egy Bob Hertz nevű úriember mintegy húsz évvel ezelőtt kezdett el itt ebédelni, hetente néhány alkalommal – akkor, amikor az ebéd csak 1.42 dollárba került. "Ez fantasztikus ár volt, és az étel is jó volt." – mondja Hertz.

Talán nem meglepő, de „néhány ember egy kicsit ideges a környezet miatt." – meséli. – "Egyszer egy csoport nő érkezett ide egy biztosító társaságtól, és amint beléptek, épp egy motozás volt folyamatban… És soha nem láttuk őket újra."

Az étterem egy gasztronómiai képzést nyújt a fogvatartottaknak, akik öthetente váltják egymást a munkában. A látogatásom napján a főszakács Calvin Hodge volt, aki a hatéves börtönbüntetésének a felénél tart. Ő és tanulótársai már reggel 7 órától az étteremben vannak, az aznapi ebéd elkészítéséhez készülve, ami roston sült pulyka, a hozzá való körettel (burgonyapüré, zöldségek, zöldbab, áfonyamártás) együtt.
 
"Mindez olyan tapasztalatot ad neked, mintha egy igazi étteremben dolgoznál." – mondja Hodge. – "Szóval, amikor majd haza megyek, akkor azt mondhatom, hogy kaptam X mennyiségű időt, mint valódi gyakorlatot – elkészíteni mindent, megetetni a vendégeket, és én elég jól tudok főzni. És azt hiszem, hogy valahol ezzel képes leszek munkát találni.”

A büntetés-végrehajtási szakemberek szerint a program célja az, hogy segítsenek a fogvatartottaknak abban, hogy valódi készségekre tegyenek szert, amelyeket aztán felhasználhatnak annak érdekében, hogy munkahelyet találjanak, mert mindez csökkenti a visszaesés és a bűnismétlés kockázatát.

A gasztronómiai programban hetente körülbelül 500 $ összeget költenek élelmiszerre, amit azzal egészítenek ki, amit a vendégek fizetnek. És van egy csomó a törzsvendég, köztük Mark Higgins is.

„Határozottan különös dolog itt elkölteni az ebédemet, de én nagyon élvezem.” – mondta Higgins. – „Természetesen, mi nem akarjuk azt elmondani, hogy mennyire jó dolog ez, mert a titok kiderülne.”

Kim Luketich oktató egy hagyományos gasztronómiai iskolában tanított, mielőtt eljött volna az étterembe dolgozni. Főzési programot vezetni egy börtönben, mondja, egyedülálló kihívások elé állítja az embert – egyrészt a kések az asztalokhoz vannak rögzítve, vagy szekrényekbe vannak elzárva. És a diákoknak egy csomó készséget meg kell tanulniuk a darabolás és a tálalás mellett, mint például azt, hogy újra képesek legyenek kommunikálni, társalogni az emberekkel.


Mark Molina egy első bűntényes fogvatartott, aki három éves börtönbüntetését tölti. Ebben a hónapban ő pincérként dolgozik, és desszerteket süt. "Ez a sütési cucc olyan, mint a kémia." – mondja. – "Minden összetevőt rendben hozzá kell adnod, mert ha csak egy dolgot is elcseszel, akkor úgy néz ki a végeredmény, mint egy tégla, nem pedig egy torta."

Molina szerint az órák gyorsan eltelnek, és nagyon ő hálás ezért. Számára az a nap legkedvesebb része, amikor ő és osztálytársai leülhetnek, és megkóstolhatják, amit készítettek.

És ami Molina sütési képességeit illeti: a csokoládékrém tortája első osztályú - számol be a tudósítás a végtermékről is…



Külön érdekesség, hogy a cikk kommentelői között van egy bizonyos Davis Bradley, aki hozzászólásában azt írta, hogy „ennek nincs értelme. Az ehhez hasonló programok ötlete teszik nekem, de mint ex-fogvatartottnak, az a tapasztalatom, hogy függetlenül attól, hogy milyen programban vettél részt a börtönben, szabadulás után nem fogsz munkát találni. Az igazság az, hogy egy ítélet és a börtönben töltött idő egy életre megbélyegez téged, és senki nem fog téged alkalmazni (kivéve még több bűncselekmény elkövetésére). Aki egyszer elítélt volt, az mindig az marad…” 

Hm.. csak én érzem azt, hogy ezek szerint az Egyesült Államokban is hasonlóan mennek a dolgok, mint nálunk? Mert a hazai tapasztalat egybecseng a fentivel, azaz legyen szó bármilyen  pozitív kezdeményezésről egy börtönben, szerezzen bármilyen piacképes szakmát egy elítélt a büntetése töltése alatt, a szabadulás utáni beilleszkedése nem lesz egyszerű. De azért senki ne adja fel: a börtönök kínáljanak fel továbbra is olyan programokat a fogvatartottaknak, amelyek segítik a beilleszkedésüket, a szabadulók pedig igyekezzenek törvénytisztelő állampolgárként élni, felhasználva ehhez a börtönben elsajátított új készségeket. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése