Akik a legutóbbi, pályázat bemutatását szolgáló bejegyzést olvasva felkapták a fejüket a "Börtön Café" nevének olvasásán, most talán megértik azt, hogy annyira nem is elvetélt gondolat fogvatartottak bevonása mellett működtetni egy alapvetően vendéglátással foglalkozóhelyet. Íme a példa:
(Forrás: http://www.npr.org/blogs/thesalt/2012/02/03/146110728/prison-meal-deal-where-the-staff-serves-lunch-and-time, Shannon Mullen írása)
Az Egyesült Államokban működő „Síp és Dob étterem”
napi ebédre vonatkozó ajánlata olyan jól hangzik, hogy azt szinte nem lehet
kihagyni: mindössze 3,21 $ összegért a betérő vendégek egy meleg, ízletes ételt kapnak, melyet
barátságos pincérek visznek ki az asztalokhoz.
De
mi ebben a trükk? Mielőtt a vendéget kiszolgálnák, egy biztonsági rendszeren
kell keresztül mennie, ugyanis az étterem a történelminek számító Concord város
szélén, a minimális biztonságúnak számító Northeast Correctional Center nevű büntetés-végrehajtási
intézet területén üzemel. A helynek egyfajta iskolai menza jellege van, a linóleumpadlóval
és az élénk kék színű asztalterítővel letakart asztalokkal együtt. És a
szakácsok meg a pincérek fogvatartottak.
Egy
Bob Hertz nevű úriember mintegy húsz évvel ezelőtt kezdett el itt ebédelni,
hetente néhány alkalommal – akkor, amikor az ebéd csak 1.42 dollárba került. "Ez fantasztikus ár volt, és az étel is jó volt."
– mondja Hertz.
Talán nem meglepő, de „néhány ember egy kicsit ideges
a környezet miatt." – meséli. – "Egyszer egy csoport nő érkezett ide
egy biztosító társaságtól, és amint beléptek, épp egy motozás volt folyamatban…
És soha nem láttuk őket újra."
Az étterem egy gasztronómiai képzést nyújt a
fogvatartottaknak, akik öthetente váltják egymást a munkában. A látogatásom
napján a főszakács Calvin Hodge volt, aki a hatéves börtönbüntetésének a
felénél tart. Ő és tanulótársai már reggel 7 órától az étteremben vannak, az
aznapi ebéd elkészítéséhez készülve, ami roston sült pulyka, a hozzá való
körettel (burgonyapüré, zöldségek, zöldbab, áfonyamártás) együtt.
"Mindez olyan tapasztalatot ad neked, mintha egy igazi étteremben dolgoznál." – mondja Hodge. – "Szóval, amikor majd haza megyek, akkor azt mondhatom, hogy kaptam X mennyiségű időt, mint valódi gyakorlatot – elkészíteni mindent, megetetni a vendégeket, és én elég jól tudok főzni. És azt hiszem, hogy valahol ezzel képes leszek munkát találni.”
A büntetés-végrehajtási szakemberek szerint a program
célja az, hogy segítsenek a fogvatartottaknak abban, hogy valódi készségekre
tegyenek szert, amelyeket aztán felhasználhatnak annak érdekében, hogy munkahelyet
találjanak, mert mindez csökkenti a visszaesés és a bűnismétlés kockázatát.
A gasztronómiai programban hetente körülbelül 500 $ összeget
költenek élelmiszerre, amit azzal egészítenek ki, amit a vendégek fizetnek. És
van egy csomó a törzsvendég, köztük Mark Higgins is.
„Határozottan
különös dolog itt elkölteni az ebédemet, de én nagyon élvezem.” – mondta Higgins.
– „Természetesen, mi nem akarjuk azt elmondani, hogy mennyire jó dolog ez, mert
a titok kiderülne.”
Kim
Luketich oktató egy hagyományos gasztronómiai iskolában tanított, mielőtt
eljött volna az étterembe dolgozni. Főzési programot vezetni egy börtönben,
mondja, egyedülálló kihívások elé állítja az embert – egyrészt a kések az
asztalokhoz vannak rögzítve, vagy szekrényekbe vannak elzárva. És a diákoknak
egy csomó készséget meg kell tanulniuk a darabolás és a tálalás mellett, mint
például azt, hogy újra képesek legyenek kommunikálni, társalogni az emberekkel.
Mark Molina egy első bűntényes fogvatartott, aki három
éves börtönbüntetését tölti. Ebben a hónapban ő pincérként dolgozik, és desszerteket
süt. "Ez a sütési cucc olyan, mint a kémia." – mondja. – "Minden
összetevőt rendben hozzá kell adnod, mert ha csak egy dolgot is elcseszel,
akkor úgy néz ki a végeredmény, mint egy tégla, nem pedig egy torta."
Molina szerint az órák gyorsan eltelnek, és nagyon ő hálás ezért. Számára az a nap legkedvesebb része, amikor ő és osztálytársai leülhetnek, és megkóstolhatják, amit készítettek.
És
ami Molina sütési képességeit illeti: a csokoládékrém tortája első osztályú - számol be a tudósítás a végtermékről is…
Külön érdekesség, hogy a cikk
kommentelői között van egy bizonyos Davis Bradley, aki hozzászólásában azt
írta, hogy „ennek nincs értelme. Az ehhez hasonló programok ötlete teszik
nekem, de mint ex-fogvatartottnak, az a tapasztalatom, hogy függetlenül attól,
hogy milyen programban vettél részt a börtönben, szabadulás után nem fogsz
munkát találni. Az igazság az, hogy egy ítélet és a börtönben töltött idő egy
életre megbélyegez téged, és senki nem fog téged alkalmazni (kivéve még több
bűncselekmény elkövetésére). Aki egyszer elítélt volt, az mindig az marad…”
Hm.. csak én érzem azt, hogy ezek szerint az Egyesült Államokban is hasonlóan mennek a dolgok, mint nálunk? Mert a hazai tapasztalat egybecseng a fentivel, azaz legyen szó bármilyen pozitív kezdeményezésről egy börtönben, szerezzen bármilyen piacképes szakmát egy elítélt a büntetése töltése alatt, a szabadulás utáni beilleszkedése nem lesz egyszerű. De azért senki ne adja fel: a börtönök kínáljanak fel továbbra is olyan programokat a fogvatartottaknak, amelyek segítik a beilleszkedésüket, a szabadulók pedig igyekezzenek törvénytisztelő állampolgárként élni, felhasználva ehhez a börtönben elsajátított új készségeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése