2012. július 4., szerda

A család és a bebörtönzés

Conference On Family And Imprisonment
A család és a bebörtönzés

Konferencia a Budapesti Fegyház és Börtönben



A tegnapi napon egy konferencia résztvevője lehettem. Ahogy a címből is kiderül, a Budapesti Fegyház és Börtön, közismert nevén a "Gyűjtő" adott otthont annak a remek programnak, amely egy Grundtvig-projektnek köszönhetően került megrendezésre. Az egyebek mellett olasz, lengyel, török és litván vendégek részvételével lezajlott rendezvényen Dr. Fliegauf Gergely kezdte meg az előadások sorozatát, "Fogvatartottak alkotásai és családi kötelékek" című előadásával, melynek keretén belül fogvatartottak rajzait és zárkákban lefotózott graffitiket elemzett a választott témával összefüggésben.




Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemről érkezett Eisinger Andrea "Szülői gondoskodás a rácsok mögött" címen mutatta be a bebörtönzés családi kapcsolatokra, gyermekekre gyakorolt hatásait, a téma elméleti hátterét, illetve kérdéseket és aggodalmakat fogalmazott meg. Magi Anna, aki szintén az Eötvös Lóránd Tudományegyetem munkatársa, "A szülő bebörtönzésének pszichológiai hatásai" címen ismertette ezzel összefüggő gondolatait.




A rövid kávészünetet követően Kovács Mihály mutatta be a Balassagyarmati Fegyház és Börtön, valamint a Feldmár Intézet együttműködésével az intézetben működő mesekör eddigi tevékenységét és jövőbeni terveiket, "Mesék a rácsok mögött" című előadásában. Az Országos Kriminológiai Intézet két munkatársa, Dr. Barabás Andrea Tünde és Dr. Windt Szandra "A családi kapcsolatok szerepe a bv. mediáció sikeres megvalósításában" címen összeállított előadásában a Mediáció a büntetés-végrehajtásban c. projekt ezzel kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Prof. Dr. Ruzsonyi Péter "A család és bebörtönzés" című színvonalas előadásában a szabadságvesztés családra, családtagokra gyakorolt hatásait vizsgálta.  

Az összességében szép számú érdeklődő előtt lezajlott konferencia megszervezéséért, megvalósításáért mindenképpen köszönet illeti meg a Budapesti Fegyház és Börtön munkatársait, akik közül külön kiemelném Fiáth Titanilla pszichológust. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor egyrészt rendkívül büszke vagyok amiatt, hogy magam is a részese lehettem a programnak, másrészt rettentően irigykedem azért, hogy mindez nem Balassagyarmaton valósult meg. Ezzel együtt azonban valóban úgy gondolom, hogy a jelenlévők színvonalas előadásokat hallhattak, olyan hazai szakemberek részéről, akik kellő felkészültséggel és hitelességgel tudtak beszámolni a bebörtönzés családra gyakorolt hatásairól, többféle megközelítésből - és nem utolsó sorban angolul - kifejtve nézeteiket, véleményeiket.             

3 megjegyzés:

  1. Tiszteletem az Bloggoló és az Olvasó felé is!

    Alaposan átolvastam a fenti írást. Én jó ideje élvezem azt a helyzetet, hogy "kapcsolattartó" vagyok. A férjem börtönben van. Örömmel olvastam, hogy valaki(k) foglalkoznak a kint maradt családtagok világával is. De miért elméletről beszélnek? Gyakorlatban mit ismernek belőle ezek a fentiekben nevesített előadók? Miért nem részletezi a leírás, hogy mi lett vagy lesz a változás a bebörtönzött vagy a kapcsolattartójának az életében ennek az összejövetelnek hála? Miért nem taglalják például a Házastársi Beszélő bevezetésének lehetőségét jobban vagy többször vagy úgy egyáltalán? Igazából mióta a férjem börtönben van és valamit intéznem kell számára vagy egyszerűen csak beszélőre megyek azt érzem, hogy én is bűnözőként vagyok kezelve és ezért szinte semmilyen segítséget sehonnan nem kapok. Sőt! Igazából beszélő alkalmával többször kellett felhívnom egyes (kevesebb csillaggal rendelkező) bv-s tiszt (vagy mi) figyelmét arra, hogy melyik ajtón jöttem be rendőri kíséret nélkül és miért is vagyok itt - és amikor láttam az értelem szikráját a szemében felkértem, hogy velem ne beszéljen az előző hangnemben, sőt igazából ha nem muszáj hozzám sem kéne inkább szólnia. Az alapvető szabályokról sem a börtönből kaptam információt, hanem pár régebben bentlévő rab/fogvatartott/elítélt családtagja segített eligazodni a BV-intézetek bürokráciájának útvesztőjében.

    Valószínűleg még órákon és oldalakon keresztül tudnám taglalni a magyarországi büntetés-végrehajtás hiányosságait, valamint azt is, hogy mennyire nem tapasztalom azt, hogy a bv bármiben is segítené a családtagokat túlvészelni ezt az időszakot vagy akár az elítéltet visszailleszkedni a társadalomba.

    Én még mindig hiszek abban, hogy van jó mindenhol. Remélem egyszer találok valakit (talán pont Önt), aki megmutatja, hogy a bv-n belül is meg lehet találni ezt a jót.

    Köszönöm, ha elolvasta...

    VálaszTörlés
  2. igen en en is ebbem a helyzetbem vagyok a ferjem az "A".-objektumban van harom evet kapott regi dolog miatt akkor meg nem ismertem ot fiatal volt baratok stb.."csoportosan elkovetett nagy erteku lopas"miatt nyolc eve elunk teljesen normalis eletet azota nem kovetett el buncselekmenyt n is akar soha dolgozik ott bent a kozmaba a bufasoknal butorokat gyartanak havonta megkapja azt a par ezer forint fizetest az ottani munkajaert sokat levonnak de nemszamit idotoltesnek jo hetvegen van ostentisztelet mindig menni szokott legalabb lelkileg kapnak egy kis vigasztalast nem konnyu ott bent tul elni a monden napokat hogy az ember ne forduljon be magaba akarjon bizni, remelni tul elni meg jo hogy a levelet mem korlatozzak mindig ir nekem telefonpn is beszelunk csomagot kuldok neki beszelore megyek a multkor is egy ora hosszat kellett varni amog be engedtek de mingyegy lathattam az a lenyeg mostmar hat honapja lessz hogy bent van nagyon szetetem o a draga szerelmem az eletem szo szerint rajta kivul senkim nincs a csaladommal nem tart a kapcsolatot nem fogadjal el ot akkor ne lelljek en se nagyon nehez igy egyedul itt kint az elet en lelkileg nem tudom elviselni neki nem mpndhatom ezt mondig mert elvegre neki sokkal rosszabb mint nekem szoval nagyon nehez

    VálaszTörlés
  3. igen en en is ebbem a helyzetbem vagyok a ferjem az "A".-objektumban van harom evet kapott regi dolog miatt akkor meg nem ismertem ot fiatal volt baratok stb.."csoportosan elkovetett nagy erteku lopas"miatt nyolc eve elunk teljesen normalis eletet azota nem kovetett el buncselekmenyt n is akar soha dolgozik ott bent a kozmaba a bufasoknal butorokat gyartanak havonta megkapja azt a par ezer forint fizetest az ottani munkajaert sokat levonnak de nemszamit idotoltesnek jo hetvegen van ostentisztelet mindig menni szokott legalabb lelkileg kapnak egy kis vigasztalast nem konnyu ott bent tul elni a monden napokat hogy az ember ne forduljon be magaba akarjon bizni, remelni tul elni meg jo hogy a levelet mem korlatozzak mindig ir nekem telefonpn is beszelunk csomagot kuldok neki beszelore megyek a multkor is egy ora hosszat kellett varni amog be engedtek de mingyegy lathattam az a lenyeg mostmar hat honapja lessz hogy bent van nagyon szetetem o a draga szerelmem az eletem szo szerint rajta kivul senkim nincs a csaladommal nem tart a kapcsolatot nem fogadjal el ot akkor ne lelljek en se nagyon nehez igy egyedul itt kint az elet en lelkileg nem tudom elviselni neki nem mpndhatom ezt mondig mert elvegre neki sokkal rosszabb mint nekem szoval nagyon nehez

    VálaszTörlés