Andre Davis ügye...
(Forrás: http://www.huffingtonpost.com/2012/07/07/andre-davis-released_n_1655914.html)
Pénteken, a késő esti órákban szabadlábra helyeztek
egy chicagói férfit, aki több mint harminc évet töltött a börtönben, egy 3 éves
kislány megerőszakolása és meggyilkolása miatt. Az ártatlanságát a
DNS-vizsgálat eredménye alapozta meg, ami alapján az ügyészség ejtette a
korábban vele szemben felállított vádakat.
Az Illinois állambeli fellebbviteli bíróság márciusban új
eljárást rendelt el az 50 éves Andre Davis ügyében, miután a Brianna Stickle
1980-ban elkövetett meggyilkolásának helyszínén talált DNS-minta vizsgálatának
eredményei megállapították, hogy azok nem a férfitól származnak.
Davis este fél nyolc körül került szabadlábra a
Tamms Correctional Center nevű szuper-maximális biztonságú börtönből, amely Illinois
állam déli részén található, mondta Kayce Ataiyero, Illinois állam
Büntetés-végrehajtási Osztályának szóvivője. Julia Rietz, Champaign Megye
Állami Ügyészségének részéről a nap korábbi szakában döntött arról, hogy nem
tartják fenn a Davis ellen felhozott vádakat.
Davis érdekeit a Northwestern Egyetem Jogellenes
Ítéletek Elleni Osztálya képviselte, melynek munkatársa, Judy Royal azt mondta,
hogy ő volt a leghosszabb időt börtönben töltő ember azon 42 személy közül,
akik DNS-bizonyítéknak köszönhetően mentesültek a vádak alól.
„Davis úr 32 évet töltött el börtönben egy olyan
nemi erőszakért és gyilkosságért, amit nem ő követett el.” – mondta Judy Royal.
– „Tamms nem egy egyszerű hely az idő eltöltésére. Davis úr bízik abban, hogy
újra fel tudja építeni az életét, a családja támogatásával.”
Nem volt azonnal ismeretes, hogy Davis családja a
börtönnél van –e, amikor a férfi kilépett az intézetből, de Davis apja péntek
délután utazott Tamms-ba, és nem lehetett őt nyilatkozat megtétele céljából
elérni.
Julia Rietz ügyész kifejtette, hogy habár ő nem
kételkedett a DNS-vizsgálatok eredményében, mégsem a teszt miatt döntött úgy,
hogy nem tartják fenn a vádat, hanem azért, mert úgy gondolták, hogy egy 32
éves ügyet ismételt tárgyalásra vinni rendkívül bonyolult dolog lenne.
„30 év elteltével a tanúk részben elhunytak vagy
eltűntek, illetve nem képesek arra, hogy hiteles vallomást tegyenek.” – mondta Rietz,
aki 2004 óta látja el feladatait. – „Döntésünket az ügy és az egykori
bizonyítékok korára alapozva hoztuk meg.”
Az eset számos kérdést felvethet. Lehet -e 50 évesen újrakezdeni egy olyan életet, amit az ember börtönben töltött el, függetlenül attól, hogy ártatlanul volt a rácsok mögött, vagy valóban elkövette a bűncselekményt? A halálbüntetés valóban megfelelőnek és szükségesnek értékelhető szankció -e, vagy adott esetben valóban benne van az ítélethozatalban a tévedés lehetősége? A konkrét eset kapcsán mi történik most az egykor bestiális módon megerőszakolt és meggyilkolt 3 éves kislány családjának tagjaival, akik egészen idáig talán biztosak lehettek abban, hogy az elkövető személye ismert, és az érintett börtönben van? A most 50 éves Davis vajon mekkora segítséget kaphat a beilleszkedésben családjától, figyelembe véve, hogy szülei már igen idős korú személyek, a többi rokonának nagy része meg vélhetően nem is ismeri őt igazán? A kérdésekre adandó válaszok nem könnyűek, de kíváncsi lennék arra, hogy néhány hónap elteltével hogy alakult az ügy, és szereplőinek sorsa. És egy utolsó kérdés: mi lenne, ha mindez Magyarországon történt volna? ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése