Az elhelyezési körletépület egyik faliújságán pillantottam meg a ma közlésre kerülő rajzot. A vélhetően roma fogvatartott által készített női arckép a születési dátum és név miatt egy, az alkotóhoz közelálló rokon (barátnő, feleség, testvér...) portréja lehet. A dohányzó nő szeméből könnyek folynak, vélhetően a börtön falai között lévő hozzátartozója hiánya miatt. Az ismételt találkozás pillanata bizonytalan... Érdekes az arckép mellett megpillantható piros motívum, a madár és a növény ábrázolása, a "Magyar népmesék" c. klasszikus mese epizódjaiból megfigyelhető és elleshető formában lerajzolva...
"Rendszerint másoktól idézek, de neked most eredeti John Smith sorokat küldök. Nem valami költőiek, de igazak. Igen, a börtön érzéketlenné tesz, de rákényszerít, hogy észrevegyük, mi a legfontosabb. A család és a hűség. Mi elítéltek, tudjuk, hogy a börtönben egyik sem létezik. Tehát ne menekülj az elől, akivé váltál – elítélt. Fogadd el, fejlődj tőle és többé nem veszted szem elől az igazi értékeket." Részlet "Az elítélt" c. filmből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése