Pillangó....

A fotót az elhelyezési körletépület lépcsőházának bejárásakor készítettem ma délelőtt. A biológia egyáltalán nem tartozik az erősségeim közé, a lepkék kapcsán a Wikipédia ezzel összefüggő bejegyzését segítségül használva csak az jut eszembe, hogy a kérdéses élőlények az ízeltlábúak törzsében a rovarok osztályának utolsóként kifejlődött rendjébe tartoznak. Arról tehát, hogy a képen milyen lepke látható, őszintén szólva lövésem sincs. De mivel a felvétel a börtönben készült, mi más is juthatott volna eszembe róla, mint egy nagy klasszikus. A "Pillangó"...

 

Azok kedvéért, akik nem tudják, miről beszélek, jöjjön egy rövid ismertető: a "Pillangó" (Papillon) egy 1973-ban bemutatott film Franklin J. Schaffner rendezésében, Steve McQueen és Dustin Hoffman főszereplésével. A film Henri Charrière élettörténetét mutatja be, akit ártatlanul ítéltek börtönbüntetésre és akinek sikerült egyedül megszöknie a Francia Guyanán található Ördög-szigeten levő büntetőtelepről 1945-ben. A forgatókönyv Henri Charrière "Pillangó" című önéletrajzi bestselleréből készült, egy nagyszerű szökés történetéről, melynek főhőse Pillangó (Steve McQueen), a mackós, akit egy strici meggyilkolása miatt ítélnek el, és a Francia Guyana-i büntetőtáborba száműzik. Pillangó azonban biztos az ártatlanságában, és nem nyugszik bele az ítéletbe, így amikor a szigetekre érkezik, csak egyetlen gondolat lebeg előtte: a szökés. Megismerkedik egyik fegyenctársával, Louis Dega-val (Dustin Hoffman), akivel barátságot köt. Az első szökési kísérlet kudarcba fullad, ezért Pillangó büntetésül a szigorított részlegbe kerül. Az ötlépésnyi széles kis zárkában Pillangó hamar rájön, hogy csak úgy maradhat életben, ha megőrzi egészségét. Ezért minden "mocskot" megeszik, amit betesznek hozzá (még bogarakat is fog magának), fekvőtámaszokkal tartja formában magát, és fel-alá járkál a cellájában, nehogy elsorvadjanak az izmai. Azonban egy denevérharapás miatt belázasodik, és teljesen legyengül, ráadásul az őrök rájönnek arra, hogy valaki rendszeresen kókuszhéjat csempész be neki.... Aki többre kíváncsi, az menjen egy videotékába, és nézze meg a filmet, nem rossz darab...

A filmes kitekintés mellett egy idézetet is megosztok, ami a börtönben lévő fogvatartottakkal kapcsolatosan is tartalmaz némi párhuzamra okot adó megállapítást. Hisz a mindennapok során annyi olyan emberrel futottam össze a börtönben, aki égre-földre esküdözött, hogy soha többé nem találkozunk, mert ő megjavult, és egyébként is csak a bírói tévedésnek, meg a véletlenek furcsa játékának köszönhető, hogy őt elítélték. Aztán a szabadulás után eltelik egy bizonyos idő, és az érintett személy újra bebukik, mert nem tanult korábbi hibájából, a börtönben töltött időnek nem volt számára visszatartó ereje, a társadalmi beilleszkedés annak ellenére nem sikerült, hogy emberünk fogadkozott. Aztán elkövette az újabb bűncselekményt, pedig tudomása volt arról, hogy mindez mit eredményez... Tudom, hogy ennek azért számos összetevője lehet, de az előbbiekkel felvezetett Kemény Zsigmond-gondolat azért találó:   

"Furcsa bogara az Istennek az ember. Csak a lepke győz le minket az ostobaságban, midőn pörzsölt szárnnyal megint a gyertyafénynek rohan."