2012. július 15., vasárnap

Péntek 13 - amikor a nap nem a babonáról szól...



Néhány nappal ezelőtt egy sokak számára nem kedvelt napra virradtunk. A mozirajongók előtt elég mindösszesen annyit tennem, hogy kiejtem Jason Voorhees nevét, és a legtöbben szinte gondolkodás nélkül rávágják a „Péntek 13.” című 1980-as Sean S. Cunningham horror-klasszikus címét. Igen, a péntek 13. számos ember számára nagy jelentőséggel bír. Egyesek szerint ez egy kifejezetten szerencsétlen nap, míg mások úgy gondolják, hogy ez is ugyanolyan, mint a többi. A legtöbb babona ősi vallási-misztikus képzetek tovább burjánzása, de mint tudjuk, tizenhárman ültek az utolsó vacsora asztalánál, és egy pénteki napon feszítették keresztre Jézust. Így elegendő, hogy a péntek 13 a legbabonásabb fogalmak egyike legyen. És ez a fajta babonás félelem annyira velünk él még manapság is, hogy az Amerikai Egyesült Államokban például sok helyen nincs 13. emelet. Statisztikai felmérések szerint az emberek többsége ezen a napon nem ül repülőgépre, vonatra, nem szívesen köt komoly üzleteket, és nem ül tizenkettedmagával egy asztalhoz, mert a néphit szerint, ha tizenhárom ember ül egy asztalnál, akkor valaki hamarosan meghal közülük. A pénteki nap "gonoszságát" azzal magyarázzák, hogy Jézust is aznap feszítették keresztre. Más megközelítések szerint a péntektől való rettegés gyökere lehet az is, hogy az 1800-as évekig ez a nap volt a hóhér napja, ekkor hajtották végre a nyilvános kivégzéseket. Habár hazánkban a halálbüntetést már nem alkalmazzák, a fogvatartottak egy része esetében mégis megállapítható, hogy sokan tartanak ettől a naptól, különös jelentőséget, negatív töltetet, egyfajta baljós tartalmat kötnek hozzá. De ebben az évben, 2012. július 13-án, ami történetesen szintén egy pénteki nap volt, a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben elhelyezett fogvatartottak közül sokaknak csak a pozitív gondolatokat hozta a nap.



Tizenegy órai kezdettel láttuk vendégül a szátoki Margaréta Gyermekotthon igazgatóját, Partos Gábor urat, aki három kis lakó társaságában érkezett intézetünkbe, immár második alkalommal. A meghívás apropóját az adta, hogy a fogvatartottak ismét úgy gondolták, hogy adományt gyűjtenek, és azt olyan helyre ajánlják fel, ahol hasznát veszik, ahol szükség van minden segítségre. Így esett az elítéltek választása a gyermekotthonra. Ahogy a fogvatartottak egyik képviselője is mondta a köszöntőjében, a péntek 13 egy nem annyira kedvelt nap az emberek számára. Sokan félnek, tartanak ettől a naptól, de most félre kell tenni ezeket a félelmeket, és arra kell gondolni, hogy azért gyűltünk össze, hogy olyanoknak segítsünk, akik arra rászorulnak. A színjátszó szakkör zenés-verses műsorral készült az eseményre, közben a képzőművészeti szakkör tagjai átadták saját készítésű rajzaikat, festményeiket, illetve kifestőkkel lepték meg a gyerekeket. Az egyik ötletgazda fogvatartott egy doboz csokoládét, édességet adott át, majd az igazgató úr átvehette azt az adománylevelet, melynek tanulsága szerint az elítéltek több mint kilencvenezer forintot ajánlottak fel az intézmény számára.




Ahogy Partos Gábor fogalmazott, számukra ez az összeg is sokat jelent. Mint beszámolt róla, a fogvatartottak múlt év decemberében fölajánlott adománya segítette hozzá őket ahhoz, hogy a gyerekeket idén nyáron táborozni tudták vinni. Nem messze mentek, hogy minél kevesebbet kelljen utazásra költeni, de a gyermekotthon kis lakóinak ezzel tudták biztosítani azt, hogy kicsit nekik is olyan gyermekkoruk legyen, mint egy átlagos, normál családban felnövő társuknak.

A fogvatartottak közül az adományok átadása közben többen kiemelték, hogy sok elítélt társuk melléállt a kezdeményezésnek, ha nem is nagy összeggel, de valóban sokan támogatták a felajánlást. Olyanok is, akik már évek óta töltik a büntetésüket, és a saját gyermekükkel eközben egyszer sem találkozhattak. És most, amikor boldogan mosolygó gyermekarcokat látnak a közelükben, akkor talán ők is hazagondolnak, a saját gyermekükre. Nem tudom, hogy így van -e, engem a börtönben töltött évek egy kicsit átkódoltak. Talán túl sokat láttam,hallottam, éltem meg a rácsok mögött. És a hitem sem a régi. Nem gondolom, hogy tévedek, amikor azt mondom, hogy vannak olyan fogvatartottak, akik a jutalmazás, a pozitív megítélés miatt álltak a cél mellé. De hiszem, hogy igenis sokan vannak azok is, akik valóban őszinte tenni akarástól, segíteni vágyástól vezérelve közreműködtek abban, hogy ez a nap megvalósulhatott. És ha ezek az emberek egyszer szabadulnak, és a családjuk körébe hazatérve a korábbinál lényegesen több időt fordítanak a saját gyermekükre, akkor még több pozitív hozadéka lehet a dolognak, mint most azt gondolnánk. 

De addig ne feledjük: a szátoki gyermekeknek a péntek 13 most nem a babonáról, nem a félelmekről szólt, és ez így van rendjén.  

  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése