2012. december 22., szombat

Egy szabad ember levele

A most közlésre kerülő levelet egy volt fogvatartott írta nekem, még néhány nappal ezelőtt. Előzetes jóváhagyásával most közlésre kerül, azzal, hogy néhány olyan dolgot kihagyok belőle, ami a személyét beazonosíthatná. Annál fontosabbnak tartom viszont, hogy az ő példája is mutatja, van élet a börtönön túl, és még ha rendkívül nehéz is, mégis van remény arra, hogy valaki tényleg sikeresen visszailleszkedjen a társadalomba. Az ilyen visszajelzések - bár nem sok van belőlük - megerősíthetik bennem, és valamennyi büntetés-végrehajtásban dolgozó kollégámban, hogy van értelme annak, hogy foglalkozzunk az elítéltekkel....     


"Tisztelt Alezredes Úr!
Bocsánat, hogy a Facebook oldalára írok üzenetet, de gondoltam, talán ez a net sem ördögtől való találmány..
Közeleg a karácsony, s én már hála az égnek, több mint egy éve szabadultam a balassagyarmati BV-ből. Az egy év oly gyorsan repült el, hogy csak kapkodom a fejem. Kikerülésem óta folyamatosan dolgozom, ráadásul elég sokat. Nem bánom, mert legalább nem kell nélkülöznöm, s a kislányomra is jut bőven. Mikor kikerültem, egy hajléktalanszállón dolgoztam szociális asszisztensként, de a próbaidőm alatt találtam egy sokkal jövedelmezőbb munkát, így váltottam, s február közepe óta személyi segítő és sofőr vagyok egy súlyosan mozgáskorlátozott vállalkozó fiatalembernél. Igaz, 30 napból 30-at vagyok ügyeletben éjjel-nappal, de úgy érzem (főleg a börtön után), hogy ezt az én energiámmal még hosszú évekig bírni fogom, meg hát igazából napi 3-4 órányi munkám van, az is részletekben. Nyáron voltam több kerékpáros túrán, s edzésként körbetekertem két nap alatt a Balatont. Igyekszem élni, és kiélni a visszakapott szabadságom. Járok rendszeresen a még a börtönben megismert pszichológusok által tartott csoportba, és ez is sokat jelent nekem. Továbbra is tartom, hogy sikereimet a maguk áldozatos, szívből jövő munkájuk nélkül nem, vagy sokkal nehezebben érhettem volna el. Életemben mindig dolgoztam, még a börtönben is, de most a munka szeretete, az alázatosság művészete az, amit bentről hoztam, s a legnehezebb időszakokban megjelenik a kép előttem, hogy vonulok le a benti munkahelyemre, 3:45-kor, ha tetszik, ha nem. Így 7-kor kelni már nem is olyan nehéz. No de nem untatom soraimmal, nyilván sokkal fontosabb dolgai is vannak.  Szeretnék Önnek és családjának is nagyon boldog karácsonyt kívánni, s sikerekben gazdag új évet. Köszönök mindent!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése