A közelgő karácsonyi ünnepek természetesen a rácsok mögött is megérintik a fogvatartottakat, ilyenkor a szokásosnál is többet gondolnak távollévő szeretteikre. Vannak olyanok is, akik gondolataikat versbe öntik, és megosztják társaikkal is. A most közlésre kerülő vers az egyik körletszint faliújságán található...
Csókol a lelkem
Üres az életem, fáj mindenem,
Mert távol vagy tőlem, kincsem.
Lelkem éjjelente nálad van,
Mely csókolja édes, szép ajkadat.
Ha álomra hajtom a fejem,
Gyakran álmodom veled.
Boldog vagyok az álomképben,
Mert csókolhatlak és láthatlak téged.
Írom lassan a sorokat,
Közben te vagy a gondolat.
Nagyokat lélegzek, sóhajtok mélyeket,
Közben felidézem rólad a szép emlékeket.
Mindenre emlékszem: az ölelésre, a csókra,
A simogatásra, a mosolyra, a becéző szóra.
Szerelmet ígértem, mint te énnekem,
Örökké te lettél az életem.
Békés, Boldog Karácsonyt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése