(Forrás: http://index.hu/belfold/2012/12/11/gyanus_halaleset_miatt_nyomoznak_a_kozma_utcai_bortonben/)
"Múlt pénteken a déli órákban a Kozma utcai Budapesti Fegyház és Börtönben rosszul lett, majd meghalt egy elítélt, erősítette meg az Index rendkívüli halálesetre vonatkozó értesülését a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BVOP) sajtóirodája. A férfi a háromfős zárkájában lett rosszul. A BVOP tájékoztatása szerint az intézet dolgozói azonnal megtették a szükséges intézkedéseket, de a férfi életét a gyors és szakszerű ellátás ellenére sem sikerült megmenteni. Az egészségügyi rendelőben halt meg.
Meg nem erősített információink szerint a 61 éves elítéltet a zárkában társa vagy társai két napon át verték halála előtt. A BVOP sajtóirodája azt közölte, hogy az orvosi vizsgálat során felmerült az idegenkezűség gyanúja, ezért a zárkatársakat azonnal elkülönítették. A börtön parancsnoka halált okozó testi sértés gyanúja miatt feljelentést tett, a rendőrség elkezdte a nyomozást. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka vizsgálatot rendelt el az eset körülményeinek feltárására.
Szájbevarrásért négy év három hónap járt
A büntetés-végrehajtási statisztikák viszonylag kevés rabok közötti erőszakos cselekményt jegyeznek fel. A 2011-es évkönyv szerint országosan a szemérem elleni erőszak esetszáma 27, a súlyos testi sértésé 96, a kényszerítésé 131 volt. A Kozma utcaihoz hasonlóan súlyos, halállal végződő eset majdnem két éve történt utoljára. 2011 január elsején, a szilveszter utáni hajnalon a Váci Fegyház és Börtönben két fogvatartott annyira súlyosan bántalmazott egy harmadikat, hogy belehalt a sérüléseibe. A támadók öngyilkosságot kíséreltek meg borotvával, de őket megmentették.
Idén januárban a kaposvári börtönben történt egy olyan támadás, amely ugyan nem végződött halállal, de brutalitása miatt nagy visszahangja volt. Az egyik fiatalkorú elítélt összeverte a cellatársát, a száját tűvel és cérnával összevarrta, hátára pengével feliratot karcolt, bal lábát tollal összeszurkálta, jobb lábát összevagdosta, és megfenyegette, hogy eszik a húsából. A támadót gyorsított eljárásban állították bíróság elé, és márciusban meg is volt az elsőfokú ítélet: négy év három hónap börtön különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértésért.
Kényszerközösségben elkerülhetetlen
A megelőzésre vonatkozó kérdésünkre a BVOP sajtóirodája azt válaszolta: az alapvető szakmai feladatok ellátása mellett a büntetés-végrehajtás kiemelt figyelmet fordít arra, hogy megelőzze a fogvatartottak egymás sérelmére elkövetett cselekményeit, a tudomásukra jutott, feltárt eseményeket minden esetben fegyelmi-, illetve (ha a körülmények és a tények azt indokolják) büntetőeljárások követik.
„A börtönökben rendszeresen foglalkozik nevelő, pszichológus és lelkész a fogvatartottakkal, ugyanakkor elkerülhetetlen, hogy a kényszerközösségben az elítéltek egy része az erőszakos megoldásokat tekintse eszközként a konfliktusok rendezésére” – tették hozzá."
Ismét egy hír, amely negatívan érinti a büntetés-végrehajtási intézeteket, a személyi állomány tagjait. A cikk megjelent a Hír24 portálon is, reggel elolvastam az alatta megjelent kommenteket is, mit mondjak, kár volt. Érdekes dolog ez, mint ahogy már sokszor megfogalmaztam. A börtönök világához egy-egy hír hozzászólásait átböngészve annyian értenek, hogy nem is értem, miért jelent sok esetben ekkora problémát a minőségi utánpótlás. Holott a sok "szakértő" minden bizonnyal csak arra vár valahol, hogy jelentkezhessen egy büntetés-végrehajtási intézethez, dolgozni. Nemcsak virtuálisan, hanem hús-vér elítéltek között. Biztonsági- vagy körletfelügyelőként úgy, hogy a szolgálati ideje alatt magas létszámú fogvatartotti csoport között kell ellátnia mindazokat a feladatokat, melyek elvégzésére szolgálati utasítása és munkaköri leírása alapján köteles. Nevelőtisztként jellemzően úgy, hogy a nevelési csoportjába szintén nem kevés fogvatartott tartozik. Ja, hogy ez nem is tűnik annyira egyszerűnek?! Hogy egy nagyobb létszámmal nem lehet könnyű boldogulni, nehéz színvonalas munkát végezni, nehéz észrevenni minden olyan cselekményt, amit a fogvatartottak olyankor követnek el, amikor személyi állomány tagja nincs a közelben?! Hát ez az, ezzel nehéz mit kezdeni... A hozzászólóknak (akik közül más hírek kapcsán érdekes módon sokan azonnali halálbüntetés visszaállítást követelnek, meg bányamunkát a fogvatartottaknak, kenyéren és vízen...) néha bele kellene gondolni magukat a másik ember, jelen esetben a bv. intézetben dolgozók helyzetébe, szerepébe. Nem egyszerű dolog ez, higgyék el nekem... A mi feladatunk a szabadságvesztés büntetés végrehajtása, az elítéltek felkészítése a majdani szabadulásra, kialakítva bennük valamilyen mértékben a törvénytisztelő életmódra való hajlandóságot, fenntartva az önbecsülésüket, fejlesztve felelősségérzetüket. És ebbe valóban nem fér bele az, hogy egy fogvatartott ne érje meg a szabadulását, és büntetés-végrehajtási keretek között akár önkezűleg, akár társai által haljon meg. Ebből a szempontból tehát minden egyes haláleset, sikeres öngyilkossági kísérlet vagy egymás sérelmére elkövetett olyan bántalmazás, ami halállal ér véget, elfogadhatatlan. De azt azért figyelembe kell venni, hogy nem áll minden egyes elítélt mellett egy-egy felügyelő, hogy megakadályozza, ha az érintett maga ellen fordulna, vagy megvédje őt a többiektől. Ez nem lehetséges. Sajnálatos módon, a börtönökben is megtörténhetnek olyan esetek, olyan események, amelyek a civil életben sem elfogadhatóak, mégis napi rendszerességgel bekövetkeznek. A személyi állomány tagjai feladatuk ellátása során igyekeznek fokozott figyelmet fordítani a megelőzésre, a kihasználható, a szuicid szempontból veszélyeztetett, az áldozattípusú személyek kiszűrésére, olyan jelek felismerésére, melyek alapján meg lehet állapítani azon fogvatartottak körét, akikkel ebből kifolyólag fokozottan kell foglalkozni. A nevelőtisztek, pszichológusok, börtönlelkészek, felügyelők, de sorolhatnám még a különböző beosztásokhoz tartozó kollégákat, a leterheltség ellenére véleményem szerint többnyire lelkiismeretesen igyekeznek végezni a munkájukat. Azok között a fogvatartottak között, akik a társadalmi és büntetőjogi normák be nem tartása miatt kerültek börtönbe. Azokon a körleteken, ahol bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt előzetes letartóztatásban lévő személyek, vagy éppen már jogerős ítélettel rendelkező elítéltek vannak elhelyezve. Akikre jellemzőek az agresszív megnyilvánulások, akik között esetenként még élnek a farkastörvények, akik zömében nem megfelelő konfliktuskezelő készségekkel rendelkeznek, akik között azért többségben vannak azok, akik nem véletlenül és nem először vannak börtönben. Lehet velem egyetérteni és egyet nem érteni, de annyit kérek, hogy mindenki gondolkodjon egy kicsit, és lássa be, hogy a túlzsúfolt bv. intézetekben dolgozó személyzetnek nem olyan könnyű a dolga, mint ahogy azt sokan hiszik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése