Rendhagyó családi beszélő, mesével összekötve...

Fogvatartottak társadalmi visszailleszkedésének támogatása 

(Olyan újszerű módszerekkel, mint a mesekör és a családi döntéshozó csoport. Jó gyakorlatok bemutatása.)

NCTA-2013-3699-G

A fenti pályázati projekt kapcsán tegnap délután 15.00 órai kezdettel, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Szent Mihály Kápolnájában került megrendezésre a közelgő karácsonyi ünnepekhez kapcsolódóan az a rendhagyó családi beszélő, melynek keretén belül bemutatásra került a Feldmár Intézet munkatársai által felkészített fogvatartotti Mesekör legújabb produkciója, a "Mirkó". 

A családtagok (feleségek, gyermekek), egyéb rokonok, illetve barátok előtt bemutatott mesejáték természetesen nem hasonlított sem az eredeti hősmeséhez, sem ahhoz az előadáshoz, amit korábban talán már többen láthattak. A fogvatartottak ezúttal is maguk értelmezték át a mesét, maguk álmodták meg az új történetet, maguk írták a dalokat, mindeközben folyamatosan improvizáltak, tehát szó sem volt előre megírt forgató- vagy szövegkönyvről. A szereplők már-már kínosan ügyeltek arra, hogy a nézőtéren több kisgyermek foglal helyet, így erre tekintettel ezúttal nem volt trágárság, nem volt káromkodás. 

Az amatőr színészek tisztában voltak a karakterükkel, és személyes élményeik, eddig megélt és megtapasztalt történések alapján alakították a szerepüket. A hagyományoknak megfelelően természetesen ezúttal is helyet kaptak a történetben a szokásos népmesei elemek (a hármas szám, lásd három herceg és három boszorkány; a küldetés; a csoda; a jó elnyeri méltó jutalmát stb.), de ezúttal az eddigi előadásoktól eltérően még nagyobb helyet kaptak a mindennapokban átélt események, így több olyan, főképpen zárkán belüli börtönélmény is bemutatásra került, amelyről alaphelyzetben nem szívesen beszélnek az elítéltek. A saját életélmények köréből beemelésre került a történetbe egy bűncselekmény, hiszen a két idősebb herceg egy betörés elkövetése közben került tetten érésre, őrizetbe vételre, majd azt követően börtönbe. A fogvatartottak által korábban megélt közeg jellegzetes szereplői voltak a boszorkány köntösbe bújtatott prostituált, az alkoholista, illetve a varázserővel felruházott nagymama. Természetesen a hálás közönségnek szinte teljesen mindegy lett volna, hogy miről szól a mese, számukra ugyanis az volt a legfontosabb, hogy együtt lehettek a börtön büntetését töltő férjjel, apával, testvérrel, baráttal. Azzal az emberrel, aki korábban talán nem úgy, nem annyit foglalkozott vele, mint kellett volna, de az élet úgy hozta, hogy a családi kötelékek talán erősödhetnek a Mesekör foglalkozásainak köszönhetően.     

K

Az előadást követően a fogvatartottak lehetőséget kaptak arra, hogy a hozzátartozóikkal kötetlenül beszélgessenek, megöleljék egymást, megfogják egymás kezét, gyermekeiket az ölükbe ültessék. És a Feldmár Intézet a karácsonyra tekintettel egy meglepetéssel is készült: a vezetőség ugyanis úgy döntött, hogy a korábban elnyert Erste-díj összegéből létrehozza a Mirkó Alapot, melynek legfontosabb célja és feladata, hogy a fogvatartottak gyermekeit anyagilag is támogassák. A kitűzött cél legkörültekintőbb, a szükségleteknek legjobban megfelelő elérése érdekében a Feldmár Intézet a Tévelygők Alapítvány bevonásával, az erre a célra felkért kuratóriuma segítségével végzi a Mirkó Alap kezelésével kapcsolatos teendőket. Az alap azokért a gyermekekért jött létre, akik semmiről sem tehetnek, mégis nyilvánvalóan a legkiszolgáltatottabb, legártatlanabb, legelesettebb áldozatai a kialakult helyzetnek. A börtönben fogva tartott apa, miután kiesik a családi keretből, sem emberileg, sem anyagilag nem tud hozzájárulni gyermekei neveléséhez. A helyzetet ráadásul nehezíti a szégyen, amelyet az egész családnak viselni kell, amely sok esetben már eleve determinálja a gyermek helyzetét a kortársai között. A Mirkó Alap tehát az ilyen szempontból segítségre szoruló gyermekek támogatására jött létre. És ennek köszönhetően a tegnapi napon a fogva tartott édesapák ajándékkal lephették meg gyermekeiket. Akik hálásak voltak a pillanatért, az ajándékért, a játékért, de leginkább talán azért, hogy édesapjuk foglalkozott velük, beszélt hozzájuk, mesélt nekik. Amire korábban talán nem sok példa volt...