Videoklip ősbemutató

Boldog Új Évet Kíván

a Balassagyarmati Fegyház és Börtön fogvatartottaiból alakult

Mesekör

az "Igazmondó Laci története" című mese alapján készült videoklippel.

Mesekör utáni gondolatok...

Péntek este számoltam be az "Igazmondó Laci története" című előadásról, melyet a Feldmár Intézet és a Balassagyarmati Fegyház és Börtön összefogásában, a fogvatartotti Mesekör tagjai adtak elő, a börtön kápolnájában, családi körben. Szülők, feleségek, testvérek és gyermekek foglaltak helyet a nézők között, a hangulattól, a rájuk törő érzelmektől és a várakozástól többnyire párás szemekkel. Volt köztük olyan, aki nagy valószínűséggel most először járt a büntetés-végrehajtási intézet falai között, és volt olyan is, aki talán utoljára. A sztori talán másabb volt, mint az előző két mese, hiszen a "Király vagy halál" és a "Hófehérke" című korábban bemutatott történetek a mostaninál talán több, a klasszikus mesék történeteihez kapcsolódó elemet tartalmaztak. Tegnapelőtt viszont volt itt minden más, erőszak, fegyveres rablás, tárgyalás. Olyan volt az egész, mintha a Híradó elé ültünk volna le. De ezzel együtt természetesen számos mesei elem jelen volt újra, gondoljunk csak a három testvérre, a hétfejű sárkányra, a kisbíró "közhírré tétetik..." kezdetű hirdetéseire. A legfontosabb azonban az volt, hogy a közönség értett mindent, mert a fogvatartottak - akik ezúttal is maguk írták a szöveget - annyira közérthető módon fogalmazták meg gondolataikat, vívódásaikat, hogy azt még a gyerekek is értették. Eredetileg a börtönélet lett volna a darab témája, de az annyira mélyen érintette a szereplő elítélteket, annyira "wamzerség" lett volna az ő szemükben bemutatni a rácsok mögötti világot, hogy a gátlásaikat ebben a témában nem tudták feloldani, így néhány héttel a bemutató előtt újra kellett írni az egész előadást. Azt kell, hogy mondjam, megérte. A darab egyes részei szerintem bárhol, bármely színpadon megállták volna a helyüket, a hétfejű sárkány ötletes megelevenítése, egyes fogvatartottak életteli, hiteles játéka, a humoros és eredeti megnyilvánulások, a számos jól eltalált improvizáció szinte elfeledtették a nézőkkel, hogy hol is vagyunk. Az előadás alatt hangos kacagás töltötte be a Szent Mihály Kápolnát, majd amikor befejeződött a darab, és a fogvatartottak és a hozzátartozók lehetőséget kaptak arra, hogy beszélgessenek egymással, akkor egy darabig többen csak némán, sírva ölelték egymást, fogták egymás kezét. Az ünnepi hangulat valahol a szívekbe költözött, felülírta a sikeres szereplés miatti érzelmeket. Ez egy másfajta öröm, egy másfajta boldogság volt az elítéltek,  és a családtagjaik számára egyaránt. Jó lenne tudni, hogy ezekből a pillanatokból mindannyian képesek voltak meríteni, feltöltődni, és a jövőben ebből építkezni is képesek lesznek. A magam részéről erősen bízom benne, hogy a szereplők többsége képes lesz arra, hogy a későbbiekben vissza tudja idézni ezeket a perceket, elő tudja venni elméjéből a mese üzenetét: "De minden mesének van tanulsága, ebben a mesében például láthattátok azt, hogy a szomorúságból, mindig van út a boldogság felé. Ez ad reményt nekünk, fogvatartottaknak is arra, hogy egyszer mi is a szeretteink között tölthetjük majd a karácsonyt, és nem a börtön falai között. Hát erre gondolj, ha szomorú vagy, és ne légy szomorú..." Igen, a család, aki várja haza a fogvatartottat, rendkívül fontos, hihetetlenül nagy hatással lehet a visszailleszkedésre, és valóban boldogságot hozhat a szabaduló részére, az addigi szomorúság után. 

Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy a fogvatartottak mégiscsak elkövettek egy bűncselekményt, ami miatt börtönbüntetésre ítélték őket, de a dolgokat a helyükön kell kezelni, és talán vannak olyanok, akik átlátják rossz döntéseik következményeit, akik belátják, hogy rosszat tettek, de bennük van a megjavulás lehetősége, képesek változtatni korábbi magatartásukon, gondolkodásmódjukon. A mesekör ehhez nagy segítséget nyújthat, azt hiszem. Köszönjük tehát a Feldmár Intézet valamennyi munkatársának azt a segítséget, azt a nagyszerű munkát, amivel kiegészítik a bv. intézet szakmai tevékenységét. Boldog Karácsonyt kívánok Nektek, kedves András, Dorka és Mária!

És még egy gondolat a végére: az előadást követően a fogvatartottak egy ajándékot adtak át szeretteik részére, a "Hófehérke" című előadás felvételét tartalmazó dvd formájában. Tegnap, amikor bent jártam az intézetben, összefutottam az egyik szereplővel, aki azelőtt néhány perccel beszélt telefonon a családjával. A fogvatartott elmondta, hogy gyermeke az eltelt rövid idő ellenére már többször is megnézte a lemezt, és csak amiatt van egy kis hiányérzete, hogy nem Igazmondó Laci történetét vihette haza... Én tudom, hogy ami késik, az nem múlik, de ennél sokkal fontosabb lenne az, ha az egyszer majd szabaduló édesapa, édesapák maguk mesélnének a gyermekeiknek, estéről estére, és minél több olyan volt fogvatartott legyen, aki számára mindennél fontosabb lesz a család, és emiatt oly mértékben átértékeli korábbi életét, hogy soha többé nem kerül börtönbe...       

Karácsony előtt...

A fogvatartottak is várják az ünnepet, a faliújságok ünnepi hangulatba öltöztek, a zárkák mélyén még a szokásosnál is többen gondolnak haza, létező vagy egyszer volt szeretteikre. Ilyenkor a legtöbb fogvatartott lelkébe, szívébe nagyobb adag szeretet, figyelem költözik, mint máskor. De ez, azt hiszem, nem csak a börtönben van így, hanem a civil, szabadnak hitt életben is hasonlóan működnek az emberek. Háromszázhatvanvalahány napon keresztül csak arra várunk, hogy elérkezzen a várva várt Szenteste és a Karácsony, a szeretet ünnepe. És ezen a néhány napon annyira tudunk szeretni, figyelni, törődni, mint soha máskor. Ilyenkor nem számítanak a hétköznapi gondok, az egyébként más napokon minket foglalkoztató nehézségek, ilyenkor olyan könnyű szívvel hajlamosak vagyunk a rosszról megfeledkezni. Nem tudom... Nem lehetne fordítva?   

Engler Attila Igaz ajándék

Minden évben van egy este
amikor kint hagyjuk a hideget
mert emberibb az ember szíve.
Azon az estén az utcák üresek
hazatalál az összes szeretet
s minden gond, harag eltéved.
Azon az estén, amit elhallgatunk
elmondja, hogy jók is vagyunk
könny emlékein száraz szemünk
elárulja, hogy szeretni is tudunk.
A munkánkból bármit is veszünk
nem a fa alatt lesz, amit hozunk
mert a dobozba bármit is rejtünk
amit odaadunk: igaz önmagunk.

Balassagyarmati Betlehem

Balassagyarmaton, a volt Vármegyeháza előtti területen látható a Betlehem, melynek kialakításában idén is közreműködtek a fogvatartottak.

Juhász Gyula: Betlehem

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Ki Betlehemben született ez este,
A jászol almán, kis hajléktalan,
Szelíd barmok közt, édes bambino,
Kit csordapásztoroknak éneke
Köszöntött angyaloknak énekével.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Hogy anyja az Úr szolgáló leánya
És apja ács volt, dolgozó szegény.
És nem találtak más födélt az éjjel
A városvégi istállón kivül.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Kit a komor Sibillák megígértek,
Kit a szelíd Vergilius jövendölt
S akit rab népek vártak, szabadítót.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
A betlehemi kisded jászolára,
Amely fölött nagyobb fény tündökölt,
Mint minden földi paloták fölött.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Augustus Caesar birodalma elmúlt,
Az ég és föld elmúlnak, de e jászol
Szelíd világa mindent túlragyog.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,
A kerek föld mindegyik gyermekéhez
Egy üzenettel jött: Szeressetek!

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
És hallgassátok meg az angyalok
És pásztorok koncertjét, mely e szent éj
Ezerkilencszázhuszonhároméves
Távolságából is szívünkbe zeng.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
S gondoljatok rá holnap és minden áldott
Napján e múló életnek s legyen
A betlehemi énekből öröm,
A karácsonyi álomból valóság
És békessége már az embereknek!

Karácsonyi vers 2

Egy újabb karácsonyi vers a börtön falai közül, egy faliújságról. És mennyire egyet lehet érteni a záró sorban megfogalmazott gondolattal, hogy ne csak ilyenkor, az ünnepek idején legyünk jók... Lehet megfontolni! 

Szép Tündérország támad föl szívemben ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagának nézek, megszáll egy titkos gyönyörű ígéret, ilyenkor decemberben.

Bizalmas szívvel járom a világot, s amit az élet vágott,

Behegesztem a sebet a szívemben, és hiszek újra égi szeretetben, ilyenkor decemberben.

És valahol csak kétkedő beszédet hallok, szomorúan nézek.

A kis Jézuska itt van a közelben, legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,  

S ne csak így decemberben...

Egy szabad ember levele

A most közlésre kerülő levelet egy volt fogvatartott írta nekem, még néhány nappal ezelőtt. Előzetes jóváhagyásával most közlésre kerül, azzal, hogy néhány olyan dolgot kihagyok belőle, ami a személyét beazonosíthatná. Annál fontosabbnak tartom viszont, hogy az ő példája is mutatja, van élet a börtönön túl, és még ha rendkívül nehéz is, mégis van remény arra, hogy valaki tényleg sikeresen visszailleszkedjen a társadalomba. Az ilyen visszajelzések - bár nem sok van belőlük - megerősíthetik bennem, és valamennyi büntetés-végrehajtásban dolgozó kollégámban, hogy van értelme annak, hogy foglalkozzunk az elítéltekkel....     

"Tisztelt Alezredes Úr!
Bocsánat, hogy a Facebook oldalára írok üzenetet, de gondoltam, talán ez a net sem ördögtől való találmány..
Közeleg a karácsony, s én már hála az égnek, több mint egy éve szabadultam a balassagyarmati BV-ből. Az egy év oly gyorsan repült el, hogy csak kapkodom a fejem. Kikerülésem óta folyamatosan dolgozom, ráadásul elég sokat. Nem bánom, mert legalább nem kell nélkülöznöm, s a kislányomra is jut bőven. Mikor kikerültem, egy hajléktalanszállón dolgoztam szociális asszisztensként, de a próbaidőm alatt találtam egy sokkal jövedelmezőbb munkát, így váltottam, s február közepe óta személyi segítő és sofőr vagyok egy súlyosan mozgáskorlátozott vállalkozó fiatalembernél. Igaz, 30 napból 30-at vagyok ügyeletben éjjel-nappal, de úgy érzem (főleg a börtön után), hogy ezt az én energiámmal még hosszú évekig bírni fogom, meg hát igazából napi 3-4 órányi munkám van, az is részletekben. Nyáron voltam több kerékpáros túrán, s edzésként körbetekertem két nap alatt a Balatont. Igyekszem élni, és kiélni a visszakapott szabadságom. Járok rendszeresen a még a börtönben megismert pszichológusok által tartott csoportba, és ez is sokat jelent nekem. Továbbra is tartom, hogy sikereimet a maguk áldozatos, szívből jövő munkájuk nélkül nem, vagy sokkal nehezebben érhettem volna el. Életemben mindig dolgoztam, még a börtönben is, de most a munka szeretete, az alázatosság művészete az, amit bentről hoztam, s a legnehezebb időszakokban megjelenik a kép előttem, hogy vonulok le a benti munkahelyemre, 3:45-kor, ha tetszik, ha nem. Így 7-kor kelni már nem is olyan nehéz. No de nem untatom soraimmal, nyilván sokkal fontosabb dolgai is vannak.  Szeretnék Önnek és családjának is nagyon boldog karácsonyt kívánni, s sikerekben gazdag új évet. Köszönök mindent!"

Máshol sem könnyebb... Áldatlan állapotok Franciaországban

(Forrás: http://www.figyelo.hu/cikkek/381686_dobbenetes_korulmenyek_a_bortonokben)

Középkori körülmények uralkodnak Franciaország börtöneiben. A túlzsúfolt intézményekben, embertelen körülmények között élnek a rabok - olvasható a Le Monde beszámolójában. Az értékelések hozzáteszik, hogy mindez valójában leképezi az ország igazságszolgáltatásának minőségét is, árulkodva a tárgyalások előtti túlságosan hosszú fogva tartási időről, valamint az elhúzódó vizsgálatokról és pereskedésekről. 

Börtönfelügyelők sokkolt csoportja lépett ki a fegyház ajtaján. Onnan, ahol a szemét és a vizelet bűze árad, a falak romokban hevernek, a víz patakokban folyik, ahol macska méretű patkányok támadnak a bent tartózkodókra, skorpiók élnek a pocsolyákban, a fegyencek a WC vizét isszák, mert három hete elromlott a csap, és ahol a nemi erőszak a mindennapi élet része. Mindez a Marseille egyik negyedében található baumettes-i börtön realitása 2012-ben. A látottak után Jean-Marie Delarue, a fegyintézetek helyi általános felelőse sürgős lépéseket rendelt el. Ilyen bejelentésre 2008-as hivatalba lépése óta eddig egyszer volt szükség, tavaly a nouméa-i börtön kapcsán.

Áldatlan állapotok uralkodnak a marseille-i fogdában. A fogva tartottak és az ott dolgozók helyzete is egyaránt katasztrofális. „Csak néhány példát említenék - nyilatkozta Delarue -, az ablakok és a világítás hiányát, eltűnt ampullákat; az éjszakai felügyelő mécses nélkül teljesíti szolgálatát; nincs sürgősségi telefon, a WC vize folyik, a kosz és a különböző bogarak ellepték a folyosókat és az étkezőt is. Továbbá nincs kabinos zuhanyzó és sokszor meleg víz sem." A rabok nyaranta kiveszik az ablakok üvegét az elviselhetetlen hőség miatt, amik a hónapok folyamán összetörnek, így a tél beálltával rendkívül hideg van a fegyházban.

A baumettes-i intézmény legkevésbé szörnyű része a női börtön, aminek a felújítását 2017-re tervezik. A határidőt azonban valószínűen nem fogják tudni tartani, mivel a férfiak részlegét sem sikerült a tervezett időpontban átadni. Őszintén szólva még az is nevetséges, hogy felújításról beszélünk egy 1936-os börtön kapcsán, aminek bezárásáról is már többször szó esett.

A válság évei alatt a karbantartási költségeket 26 százalékkal csökkentették. Október elsején az 1190 férőhelyre 1769 embert zsúfoltak be, ami a börtön 145,8 százalékos kihasználtságát jelenti.

A fegyőrök hiánya is egyre aggasztóbb probléma. Csak egy őr van minden emeleten, aki 200 fegyencért felelős. A fogvatartottak számára sem munka-, sem sportlehetőséget nem biztosítanak. Az egyetlen, amit csinálhatnak a séta, este hatig. A sétálótereket és a zuhanyt az őrök nem merik felügyelni, mert túl veszélyes a börtönben virágzó maffia miatt. A gyengébb rabok már nem merik elhagyni a celláikat sem. Erőszak vagy baleset esetén hiába hívják ki az ápolókat, vagy az elbíráló személyeket, nem érkezik segítség.

Franck Johannes francia újságíró Le Monde-nál




Hm...  nem mondom, hogy tanulságos a történet, de őszintén megvallva, nehezen tudtam volna elképzelni, hogy tőlünk nyugatabbra előfordulnak ilyen körülmények egy börtönben. Ahogy az adatok mutatják, a zsúfoltság valamivel magasabb, mint Balassagyarmaton, viszont a körülmények meglátásom szerint lényegesen rosszabbak, holott a francia intézet közel száz évvel fiatalabb. No comment, ezzel együtt nem irigylem a gall kollégákat...   

Prison Break élesben...

(Forrás: http://index.hu/kulfold/2012/12/20/a_huszadikrol_szoktek_meg_a_chicagoi_rabok/)

Az amerikai hatóságok nagy erőkkel keresik azt a két rabot, akik kedd éjjel szöktek meg egy chicagói börtönből. Joseph Banks and Kenneth Conley, akik bankrablásért ültek, lepedőkből és törülközőkből fontak kötelet, ezen ereszkedtek le a huszadik emeletről.

Az ablak rácsait korábban eltávolították, az esti létszámellenőrzés után pedig ruhákkal tömték ki az ágyukat, hogy a börtönőrök azt higgyék, ott alszanak. A szökést csak reggel fedezték fel, ezután nem sokkal az FBI le is rohant egy házat Chicago Tinley Park nevű városrészében, de a szökevényeket nem találták meg, bár azok korábban valószínűleg ott jártak.

Banks a hatóságok szerint közel 600 ezer dollárt rabolt bankokból, és ebből több mint félmillió nem került elő – ha ehhez a pénzhez most hozzáférnek, az valószínűleg egyszerűsíti a szökésüket. A 27 emeletes Metropolitan Correctional Centert 1975-ben adták át, eddig egyetlen szökés történt, a 80-as évek közepén.

Karácsonyi vers

A közelgő karácsonyi ünnepek természetesen a rácsok mögött is megérintik a fogvatartottakat, ilyenkor a szokásosnál is többet gondolnak távollévő szeretteikre. Vannak olyanok is, akik gondolataikat versbe öntik, és megosztják társaikkal is. A most közlésre kerülő vers az egyik körletszint faliújságán található...  

Csókol a lelkem

Üres az életem, fáj mindenem,

Mert távol vagy tőlem, kincsem.

Lelkem éjjelente nálad van,

Mely csókolja édes, szép ajkadat.

Ha álomra hajtom a fejem,

Gyakran álmodom veled.

Boldog vagyok az álomképben,

Mert csókolhatlak és láthatlak téged.

Írom lassan a sorokat,

Közben te vagy a gondolat.

Nagyokat lélegzek, sóhajtok mélyeket,

Közben felidézem rólad a szép emlékeket.

Mindenre emlékszem: az ölelésre, a csókra,

A simogatásra, a mosolyra, a becéző szóra.

Szerelmet ígértem, mint te énnekem,

Örökké te lettél az életem.

Békés, Boldog Karácsonyt!

Karácsonyi mesekör, avagy Igazmondó Laci története

Nem sokkal ezelőtt ért véget a Balassagyarmati Fegyház és Börtön, valamint a Feldmár Intézet közös gyermekének aposztrofálható Mesekör ünnepi előadásának, melyet a fogvatartottak ezúttal is közelgő karácsonyi ünnepkör hangulatához méltó helyen, az intézet Szent Mihály Kápolnájának falai között, hozzátartozók és más meghívott vendégek előtt adtak elő. 

A mai napra megírt történet egy rendhagyó mese volt, melyben keveredett a valóság és a mesevilág. "Az Igazmondó Laci története" címen színre vitt előadás nem kevés önéletrajzi ihletéssel átszőtt, ám mégis a mesék felépítéséhez sok mindenben közelítő darab volt, a jól ismert hármas számmal, hétfejű sárkánnyal, gonoszsággal tarkítva, ám végül - ahogy az a mesékben már csak lenni szokott - a többé-kevésbé jó karakterek élete jó irányba fordult.

A szori egy OTP fiókban kezdődött, ahol megismerhettük a nyugdíjhoz közel álló Pista bácsit, a félig vak, félig süket pénztárost, valamint a magát nemes egyszerűséggel csak Chuck Norris utódjának tartó biztonsági őrt, az enyhén szólva is szerény értelmi képességekkel megáldott Gyurikát. Egy szép napon három testvér érkezett a pénzintézethez, akik olyan szegények voltak, mint a templom egere. A szüleiktől nem örököltek sok mindent, csak három dolgot: a legidősebb fiú okosságot, a középső fiú bátorságot, míg a legkisebb testvér mindösszesen annyit, hogy neki igazat kell mondania. Ahogy azt általában mondani szokás, az alkalom szüli a tolvajt, a tolvaj meg az alkalmat. A legények éhesek voltak, ezért a legnagyobbik, aki az észkombájn volt, ráérzett arra, hogy lehetne valamit kezdeni, nevezetesen kirabolhatnák a helyet. A legkisebb fiú tett egy bátortalan kísérletet arra, hogy menjenek el inkább dolgozni, de gyorsan leszavazták őt, és belefogtak az akcióba. A bankrablás, ahogy a való világban is rendszerint az megtörténik, sikertelen volt. A helyszínre érező kommandósok az idősebb testvéreket őrizetbe vették, egyiküket meg is lőtték, egyedül a legkisebb fiúnak sikerült kereket oldania a rablás során zsákmányolt 30 millió forinttal. A pénzzel édesanyja sírjához futott, azt elásta, de mindeközben szörnyen elfáradt, és elaludt. Álmában az anyja megszólította őt: "Lacikám, kisfiam, most rosszra fordult a sorsod, de Te mindig jó gyerek voltál. Mondjál igazat ezentúl is mindig, akármi is legyen, és meglátod, nem marad el a jutalmad. Most itt, a síromon találod az élő-haló füvet, ami az én testemből nőtt, akit ezzel meglegyintesz, ha él, meghal azon nyomban, ha meg halott, feltámad a haló poraiból. Tépd le, tedd a kebledbe, és nagyon vigyázz rá, mert még szükséged lehet rá. De ne felejtsd el, amire tanítottalak, mindig legyél őszinte, igazmondó, mert az élő-haló fűnek csak igaz ember kezében van hatalma!"

A következő jelentben már a tárgyalóteremben jártunk, ahol Laci két testvére a vádlottak padján ült, a nagyon nagyon sztárügyvéd által képviseltetve védelmüket. A tanúk kihallgatása során megjelenik a Sárkánygyarmati Törvényszék tárgyalótermében Igazmondó Laci is, ami nagy aggodalommal tölti el a testvéreit. Gyurika, a biztonsági őr kihallgatása során előadja, hogy "én ott álltam, szilárdan, hősként...", ami egy kissé költői túlzás volt, de az őt megszemélyesítő fogvatartott annyira erős és hatásos játékkal személyesítette meg a karaktert, hogy a nézőtéren minden megnyilvánulását kacagás kísérte. A tárgyalás során aztán Igazmondó Laci minden tanú vallomásához hozzáfűzött valamit - az igazságot feltárva ezzel, ezért rövid úton a vádlottak között találta magát. Az ítélet megszületett, a három testvér életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre lett ítélve... A rablók összeomlottak, a bíró berekesztette a tárgyalást, az ügyvéd megvonta a vállát, az ügyész pedig diadalittas arccal nézett körbe a teremben. A zenekar pedig belecsapott a húrokba, és felcsendült egy jól ismert, rácsok mögött nagy klasszikusnak számító dal átirata:

Refrén:

A börtön ablakába soha nem süt be a nap,
Az évek tovaszállnak, mint egy múló pillanat.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én...

Rap:

Elmentünk bankot rabolni hárman, 

A kezemben meg fegyver, amiben forgótár van. 

Szóltam a spanoknak, hogy csináljunk egy balhét, 

Amiből majd szakíthatunk igen nagy szajrét.

A bankrablásban, tudod, elég nagy pénz van,

De okosan kell csinálni, és lelépni, ha tré van.

Mert ha rosszul jövünk ki ebből a dologból,

A rendőrök majd kivonnak a forgalomból.

Ének:

Élj tovább, és soha többet ne várj rám,

Hiszen az életemnek vége már

Rap:

El is terveztük és összejöttünk, 

Beültünk a kocsiba és hamar odaértünk.

Kérdezem a tesómtól, hogy nincs -e valami baja,

Mert itt résen kell lenni, itt nem lehet para,

Én már nem megyek haza...

Figyelj, testvérem, a kezemben a fegyverrel odaléptem,

A biztonsági őrnek mondtam, hasalj le te is,

Mert ha nem azt teszed, amit mondok,

Meghalsz te is.

     

 A zenei betétet követően a kisbíró kidobolta, hogy a birodalmat rettegésben tartó hétfejű sárkány elrabolta Izabella királykisasszonyt, és aki kiszabadítja őt a gonosz karmai közül, az amnesztiát kap. A börtönben lévő testvérek elhatározták, hogy belevágnak a kalandba. "Amnesztiát vagy amnéziát?"- kérdezték először egymástól, de a szabadság iránti vágyuk végül győzedelmeskedett, és vállalták a küldetést. Mert ahogy mondták, vagy meghalnak a börtönben, vagy a sárkány öli meg őket. De mivel nem akartak tovább a börtönben élni, elhatározták, hogy kinyírják a sárkányt...  

Először a legidősebb testvér, az ész próbálkozhatott. A hétfejű sárkány három kérdést tett fel neki a küzdelem során. Az első így szólt: "A Hófehérke és a hét törpe című mesében hány törpe szerepel?" A fiú interaktív ívet adva az előadásnak, a nézőtéren ülő gyerekek segítségét kérte, majd helyesen válaszolt a kérdésre (habár egy kisfiú megtévesztette, amikor is azt kiabálta be a feltett kérdésre, hogy "Három!"...) A második kérdés az volt, hogy "Meddig ér az égig érő paszuly?" A válasz erre is helyes volt. Végül érkezett a harmadik kérdés: "Az Igazmondó Laci története című mesében a sárkány megeszi -e a legidősebb fiút?" "Megesztek?" - kérdezte a fiú, de a választ már nem hallhatta, mert a sárkány bekebelezte őt...

  

"Elmegyek és kiütöm a sárkányt!"-szólalt meg a középső fiú, és a Rocky-filmek mindenki által jól ismert betétdalának felcsendülő ritmusára elindult, hogy megküzdjön a sárkánnyal. Az erő azonban nem számított, rövid küzdelem után őt is bekapta a hétfejű...

Igazmondó Laci eközben izgult, mert néhány nap eltelt, és a testvérei nem jelentkeztek. Útra indult ő is, hogy megküzdjön a gonosztevővel. Amikor meglátta őt a sárkány, kezében az élő-haló fűvel, jól kinevette a fiút. "Mivel akarsz megütni minket?"-kérdezte a hét fej egyszerre. "Ezzel a fűvel."- felelte a fiú. "Imádjuk a füvet!"-hangzott a válasz, diszkréten becsempészve a szövegkörnyezetbe, hogy a fogvatartottak körében magas azon személyek száma, akik életük során kipróbálták a kábítószert... Laci végül használta a varázsfüvet, legyőzte a sárkányt, és életre keltette a testvéreit is. "Na, itt van újra az a műmájer öcséd!"- állapította meg Izabella királykisasszony. A testvérek pedig elmondták, hogy a sárkány gyomrában nem voltak egyedül, hisz ott voltak még a szolgák, meg Zalatnay, meg a Stohl is, amiből azért egyértelművé vált, hogy a börtönbüntetés azért nem szakítja meg a külvilággal való kapcsolatokat, a mindennapok történései a fogvatartottak felé is eljutnak, foglalkoztatják őket...

A testvérek végül mindenkit megmentettek, ezért az új tárgyaláson felülvizsgálat tárgyát képezte az ítéletük, és a bíró kihirdette az új ítéletet: a Bűnbánó testvérek, mivel megölték a sárkányt, megszabadították a veszélytől Sárkánygyarmatot, és megmentették a Királylány és még sok más ember életét, ezért amnesztiában részesülnek. Továbbá övék a hétfejű sárkány birodalma és teljes vagyona. Pista bácsi kincstárnok lett a királyi udvarban, Gyurika pedig a fő személyi testőr szerepét kapta meg.

És az elrabolt, majd elásott pénz is előkerült, azt Bűnbánó Laci a bíró kérdésére előadta, majd azt mondta, hogy azt szétosztja a szegények között, hogy mindenkinek boldog karácsonya legyen...

Ekkor aztán színre lépett a mesélő, aki befejezte a történetet, elmesélve, hogy "Igazmondó Laci és a Királylány összeházasodtak, a testvérek is ott maradtak, és mind boldogan éltek, míg meg nem haltak. De minden mesének van tanulsága, ebben a mesében például láthattátok azt, hogy a szomorúságból, mindig van út a boldogság felé. Ez ad reményt nekünk, fogvatartottaknak is arra, hogy egyszer mi is a szeretteink között tölthetjük majd a karácsonyt, és nem a börtön falai között. Hát erre gondolj, ha szomorú vagy, és ne légy szomorú!"

És felcsendült az újabb dal, ami talán már a sláger kategóriába is tartozik:

       

Vers:

Mikor úgy érzem, szinte fázom,

Szívem kihűlt, valaki elhagyott.

Bevallhatom, akkor néha játszom,

Bár tudom könnyem megfagyott.

Refrén:

Ne légy szomorú, Ne légy szomorú.

Kár lenne könnyedért,

Ne légy szomorú,

Ne légy szomorú.

Rap:

Amit mondok neked a rapben, arra nagyon figyelj oda,

Mert az élet egyszer-kétszer, tudod, nagyon mostoha!

Egy életed van, és azt nem élheted újra,

Ha elszúrod a karriered majd vár téged egy urna!

Tudom, kicsit durva, és most nem beszélek mellé,

De ha koporsóba temetnek el, ahhoz is kell lé.

Próbálj meg az utadon mindig egyenesen menni,

Mert ha letérsz róla, egyszer, lehet, nem segít majd senki!

Akit barátodnak hiszel, az nem lesz barát többé,

És hidd el nekem testvérem, hogy átváltoznak köddé!

Vers:

Mikor rájössz, hogy most már vége,

Gondolkodj el mit jelentesz nekem.

Lehet, hogy jót, lehet, hogy szinte semmit.

Korai még, meg nem ítélhetem...

Refrén: 

 Ne légy szomorú, Ne légy szomorú.

Kár lenne könnyedért,

Ne légy szomorú,

Ne légy szomorú.

Rap:

Köddé vált minden, amiben hittem,

Börtönbe zártam a szívem,

S azt hittem a lelkemből még maradt egy kis darab,

De azt is ellopták, így maradt az anyag.

Amit beszúrok, pedig nem is kéne,

Az ördög a lelkem már régóta kérte.

Pedig nem adnám neki, és az Istent kérném,

Hogy segítsen nekem az életem végén.

Vers:

Ne hidd, soha se hidd, hogy baj van,

Kezedben van, tiéd az életem.

Álmaidat építsd fel újra szépen,

Jobb is lehet, mint ahogy képzeled.

Refrén: 

 Ne légy szomorú, Ne légy szomorú,

Kár lenne könnyedért,

Ne légy szomorú,

Ne légy szomorú.

    

Hát itt a vége, fuss el véle, ahogy a mesék befejezése mondja. A mai napon azonban senki nem szaladt el, mert az előadás végén a fogvatartottak és hozzátartozóik fél órán keresztül beszélgethettek egymással. Meghitten, érzelmektől átitatva, öröm volt nézni azt, ahogy a felnőttek és gyerekek nézték egymást, beszéltek egymáshoz, vagy csak fogták egymás kezét, egy kicsit megfeledkezve arról, hogy hol is vagyunk. Azt hiszem, ez egy olyan pillanat volt, ami egyértelművé tette, hogy a mesekörnek van létjogosultsága a börtönben. Köszönjük a Feldmár Intézet munkatársainak azt a sok, áldozatos munkát, amit a fogvatartottakkal való foglalkozásokba fektettek, reméljük, hogy az eredményeit is meg fogjuk látni... Boldog karácsonyt mindenkinek, aki a mai nap megvalósításában közreműködött!