dr. Boldizsár Ildikó látogatása

A mai napon ismét egy kedves vendég érkezett a Balassagyarmati Fegyház és Börtönbe, dr. Boldizsár Ildikó meseterapeuta személyében. Ahogy a köszöntőjében dr. Budai István parancsnok úr elmondta, a látogatónkkal egy Balaton melletti karitatív program keretén belül ismerkedett meg, ahol elítélt nők és gyermekeik számára szerveztek egy tíznapos közös együttlétet, mely alkalom a Meseközpont önfeláldozó felajánlásának köszönhetően jöhetett létre annak érdekében, hogy a meséken keresztül családokat hozzon össze, egy teljesen egyedülálló kezdeményezésként.

dr. Boldizsár Ildikó egy fantasztikus pillanatnak tartotta azt, hogy ma itt lehetett intézetünkben, és a nyári táboroztatáshoz hasonlította mindezt, azzal a különbséggel, hogy itt nem fogvatartott anyák és gyermekeik, hanem férfi elítéltek és a Kiss Árpád Általános Iskolából érkezett tanulók vettek részt a rendhagyó találkozón.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik." - idézte fel István Károlyné oktatásszervező a Meseközpont szlogenjét, majd átadta a szót vendégünknek, aki végignézett a hallgatóságán, felnőtt férfiakon és gyerekeken, majd feltette a kérdést, hogy vajon nekik mi közük van a mesékhez. A válasz nem sokáig váratott magára, megtudhattuk, hogy a meséket régen nem a gyerekeknek mondták el, hanem azoknak, akik a saját, önálló életük kezdeténél, a szülői ház elhagyásánál tartottak. Abban az időben a legtöbb mesemondó férfi volt, és a mesékből meg lehetett tudni, hogy hogyan kell élni ahhoz, hogy valakinek boldog legyen az élete.

A következő kérdés arra irányult, hogy a jelenlévők közül ki hallott már mesét, kinek meséltek. Egy kicsit elkeserítő volt számomra a válasz, ugyanis mindösszesen egy fogvatartott nyújtotta fel a kezét. A tizenkilenc kamasz közül senki, ami még akkor is szomorú, ha bekalkulálom, hogy közülük többen zavarban voltak a helyszín miatt, illetve az ő korukban "ciki" bevallani másoknak, hogy mesét is hallgatnak..

Ahogy ezt követően dr. Boldizsár Ildikó kifejtette, a mese megmutatja, hogy mi a jó, hogyan lehet végigmenni az életen a sok kísértés mellett úgy, hogy a végén elmondhassuk, hogy becsületesen éltük le azt, vagy hibáztunk ugyan, de végül mégis a jó útra tértünk. Mert a mesehősök ezt tudják. Lehet, hogy közben kővé változnak, lehet, hogy három út áll előttük, de ki kell választaniuk azt az egyet, ami a helyes irányba megy. Ezt azonban csak az igazi hősök találják meg, sok próbatétel közepette. A többiek a semmibe vezető vagy éppen a rossz irányba tartó utat választják. A fogvatartottak a rossz útra léptek, viszont a gyerekek előtt még ott a lehetőség, hogy helyesen döntsenek az útelágazásnál. És a majdani szabadulásuk után a fogvatartottak is egy újabb hármas ösvény elé fognak állni.

A következő részben a vendégünk előadott egy mesét, "az Élet egyszer vándorútra indult a Földön" címmel, melynek üzenete, tanulsága valamennyi hallgató számára egyértelmű volt.

A mesék egykor arra voltak jók, folytatta vendégünk az előadását, hogy megmutassák, hogyan lehet felnőni. A kisgyerekek számára szóló mesék megmutatták, hogyan kell megtalálni a helyüket a világban, hogyan kell megismerni az őket körülvevő világot. A nagyobb, 13-14 éves kamaszok számára íródott mesék abban segítettek, hogy mivel kell megbirkózniuk, hogyan lehet továbbmenni az életben, milyenné kell válniuk ahhoz, hogy kiválóak, hogy hősök legyenek. A gyerekeknek olyanoknak kell lenniük, mint a mesehősöknek: "egy életem, egy halálom, megpróbálom" - ennek a gondolatnak kell a szemük előtt lebegni, addig kell edzeniük magukat, míg szembe nem tudnak nézni a sárkánnyal, ami adott esetben nem más, mint egy nehéz matekpélda..

A mesék megmondják, hogy ki a szép, ki a királylány. A mesékben az a szép nő, akinek a homlokán ott ragyog a Nap, orcáján a csillagok látszanak, két melle között a Hold, hosszú aranyhaja van, amikor beszél, akkor rózsák hullanak ki a szájából, miközben jár, aranyfolyó megy utána, és amikor sír, akkor igazgyöngyök folynak a szeméből. A valóságra lefordítva nagyon egyszerűen kódolható a mesebeli királylány: az a szép nő, aki, ha belép valahová, akkor ragyog, látszik, hogy jó helyen van, tiszták a gondolatai és az érzései, szépen beszél, jó úton jár, oly módon, hogy az követendő példa lehet mások számára, és tisztán, őszintén sír, nem hisztizve, toporzékolva hanem a fájdalomból és a szenvedésből is igazat produkálva.

Fontos, hogy az emberek megértsék, megérezzék a meséket, mert a mesék nyelvezete ilyen.

A következő mese egy üres virágcserépről és a királyról szólt, akinek nem volt gyermeke. A tanulság ismét egyértelmű volt, az őszinteség, az egyenesség, a becsületesség mindennél többet ér.

Mint megtudtuk, dr. Boldizsár Ildikó egyebek mellett több-ezeréves mesékkel foglalkozik, melyek kikövezik, megmutatják a helyes utat. Mert a mesék már akkor is léteztek, amikor például még a vallások sem alakultak ki, a mesék mindenhez megmutatták a helyes utat. Az igaz szerelemhez, ahhoz, hogy valaki megtudja, hogy milyen a jó apa, milyen a jó anya. És a mesék segítenek a mindennapi küzdésben, mert az életünk egy folyamatos küzdéssel jár együtt azért, hogy egészségesek maradjunk, hogy tiszták legyenek a gondolataink.  Az viszont fontos, hogy minden embernek más a meséje, minden élethez egy másik mese tartozik, más segít abban, hogy egy aktuális élethelyzetben az ember megtalálja a neki való segítséget. Ami lehet egy mese is, a képes elindítani egy egyfajta öngyógyító folyamatot, és képes szembesíteni bennünket dolgokkal, akár egy tükör. 

Minden ember életében fontos, hogy akarjon találni valami olyat, ami jó irányba terelheti őt. Lehet, hogy valakinek erre jó a hit, a vallás, de másoknak a mesék segíthetnek ebben. Nagyon fontos tehát, hogy az élete során mindenki megtalálja a jó ösvényt, aranyfolyón járjon, és amennyiben tudja már a helyes utat, akkor azt meg tudja mutatni másoknak is - fejezte be a beszélgetést dr. Boldizsár Ildikó.

A Szent Mihály Kápolna székein helyet foglaló arcokon végigpillantva én reménykedem abban, hogy a szavainak üzenete eljutott mind a fogvatartottakhoz, mind a gyerekekhez. És nem szeretnék nagy szavakat használni, de azt gondolom, hogy az alatt a gyorsan elrepült bő másfél óra alatt, míg dr. Boldizsár Ildikó szavait hallgathattam, részese lehettem egy olyan csodának, amikor nem a mesebeli boszorkány kísértett meg bennünket, jelenlévőket, hanem egy Tündér járt közöttünk, aki a kezében tartott képzeletbeli varázspálcával rengeteg olyan fontos gondolatot ültetett el a hallgatóságban, amik mindenki számára segítséget nyújthatnak abban, hogy fontosnak érezzék a helyes út megtalálását..

Hát így történt, hogy a mai délelőtt folyamán gyerekek és felnőttek meséket hallgattak, és azokból rengeteget tanultak. Aki nem hiszi, az járjon utána :)