Húsvét...

Ma nincs más dolgom, mint hogy kellemes húsvéti ünnepeket kívánjak blogom valamennyi hűséges és pusztán érdeklődésből erre tévedt olvasójának.  persze, néhány gondolat kíséretében...

A Balassagyarmati Fegyház és Börtönben elhelyezett fogvatartottak számára az Intézet munkatársai a tradícióknak megfelelően idén is igyekeztek olyan programokat szervezni, melyeknek köszönhetően a rácsok mögött is ünnepi hangulatban telhet el néhány perc. Ennek fényében a húsvéti ünnepkör kapcsán ütemezett programok között egyebek mellett az alábbiakat biztosítottuk, biztosítjuk az érdeklődő fogvatartottak számára:  Vallási foglalkozás és Passió, Római katolikus hitoktatás, A húsvét eredete, Húsvéti totó, A húsvét hagyományos ételei, Locsolkodás - népszokások... 

Ünnep ide, ünnep oda, a mai nap délelőttjének nagy részét jómagam is az Intézet falai között töltöttem el.  A Szent Mihály Kápolnában meghallgattam, amint a korrepetitor munkakörben foglalkoztatott elítélt mintegy 30 társának előadást tart a húsvéti hagyományokról, szokásokról, és nem utolsó sorban az ünnephez kötődő jellegzetes ételekről. A Harcosok étrendje gyakorló követőjeként nagyokat nyeltem, amint sonkáról, babról és egyéb általam is kedvelt ételekről hallottam, közben figyeltem az arcokat. Nem mondom, hogy kiváló emberismerő vagyok, de a fogvatartottakat azért valamelyest jól ismerem, mondjuk úgy, hogy talán haladó szinten. Ami persze nem is csoda, hisz kis túlzással a fél életemet a börtönben töltöm én is, annyi különbséggel, hogy én otthon alszom...

Szóval, az ismeretterjesztő ünnepi előadás hallgatása közben végignéztem a jelenlévő arcokon. Volt ott mindenféle ember, különféle háttérrel, különféle bűncselekménnyel, különböző tartamú ítélettel, egy dolog azonban közös volt bennük: mint általában minden hasonló rendezvényen, ezúttal is azt láttam, éreztem, hogy egy kicsit szinte mindenki hazagondol. Mert hiába a rácsok és a vastag falak, a gondolat, a lélek és a szív valamelyest még a börtönben is szabad maradhat. És az ünnepek kapcsán különösen jellemző az, hogy a fogvatartottak többsége az átlagosnál is többet gondol haza. Pedig ez egyébként a normál hétköznapokon sem minősül tiltott tevékenységnek, de az ünnepnapok mások. Már többször említettem, hogy a börtön speciális közegében minden egy kicsit felerősödik, felértékelődik, így a húsvét kapcsán is megállapítható, hogy a fogvatartottak egy része számára nagyobb jelentőséggel bírnak az ilyenkor civilek számára teljesen szokványos érzések és gondolatok. A magam részéről mégis azt kívánom, azt szeretném, hogy a szabadulás után minél több olyan ex-elítélt legyen, aki nemcsak a börtön világából tartja fontosnak a családja, a mellette kitartó szerettei társaságát és közelségét, hanem már újra szabad emberként is törődni fog velük. Húsvét hétfő reggelén meglocsolja a feleségét, majd kézen fogja a kisfiát, és elmegy vele együtt locsolkodni, tisztán, szárazon tér haza, és megszámolja a ragyogó szemű gyermekével a locsolásért kapott piros tojásokat, locsolópénzt... Hogy egyesek számára mindez kicsit talán giccses jelenet? Nem gond, az ünnep rám is hatással van, még ha nem is mindig látszik. De hogy senkinek se legyen hiányérzete, a következő képpel kívánok nagyon kellemes húsvéti ünnepet mindenkinek, még egyszer! A kép után pedig jöjjön egy Juhász Gyula-vers, hogy irodalmi értéket is képviselhessek :)                            

 

Juhász Gyula: Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!