A konferencia következő előadója egy olyan pedagógus volt, aki fogvatartottak oktatásában is közreműködik. „Hétköznapi ismeretek egy iskolában, virágnyelven” című előadásában Szulik Ákos az emberközelségű pedagógia fontosságát hangsúlyozta. Mint mondta, a család egyre nehezebben látja el szocializációs feladatait, ezért a közösségek az iskolákban, a pedagógusokban bíznak, ám a megfelelő emberi, szakmai és pénzügyi háttér nélkül a feladatok intézményi szintű ellátása csupán elégséges szinten működhet. Az emberközpontú megközelítés hiánya a büntetés-végrehajtási intézetekben zajló oktatói, nevelői munkára, illetve annak megítélésére is rányomja a bélyegét, gondoljunk csak bele a „Minek ezeket tanítani?!”-jellegű kérdésre… A fogvatartottak társadalomba történő hatékony visszavezetéséhez nélkülözhetetlen eszköz az emberközpontúság. A fogvatartottak részére oktatást vállaló pedagógus esetében fontos, hogy el tudja magát fogadtatni az elítéltekkel, mert eredményeket csak így érhet el. És a szabadulás utáni időszak sikerességéhez ma már elengedhetetlen a megfelelő iskolai végzettség. Előbbieket figyelembe véve helytálló az a kijelentés, hogy a tanárok a börtönök szerves részeit képezik, akárcsak a fogvatartottak. Pedig, az előadás során felhasznált egyik idézetet felhasználva „az ember nem születik eredendően bűnözőnek, hosszú, viszontagságokkal, elhibázott döntésekkel tarkított életút vezet a bűnözői életformához.” Tanítani viszont a bűnözőket is kell, a probléma ezzel csak az idő hiánya – ugyanis a fogvatartottak beilleszkedési nehézségekkel, devianciával, infantilizmussal, antiszociális hajlamokkal rendelkező személyek, a velük való foglalkozás kiemelten nehéz és időigényes. Ahogy az előadó statisztikai adatra alapozva elmondta, a fogvatartottak zöme 1-3 évet tölt benn a börtönben, mely időtartam nem feltétlenül elég az iskola befejezésére, ezért fontos, hogy a börtönön belüli tanóra tartalmilag mivel van kitöltve.
Az
előadó szerint a börtönben oktató pedagógusok esetében az alábbiak kiemelten
fontos tényezők:
- saját
személyének elfogadtatása a fogvatartottakkal,
- bizalmi
kapcsolat kialakítása,
- motiváció
folyamatos fenntartása,
- élményközpontú,
gyakorlatias és hasznos információkkal teli oktatás,
- a
kevés rendelkezésre álló időre tekintettel minőségi kommunikáció.
Bánfi-Vida
Adrienn „Az elítéltek szabadidős
tevékenységének szerepe a reszocializációban” című előadásának bevezető
részében bemutatta a reszocializáció fogalmát, illetve kihangsúlyozta a szabadidő
strukturálásának és a zárkán kívül töltött hasznos szabadidő fontosságának a
jelentőségét. A CPT ajánlására figyelemmel megerősítette a jelenlévők számára,
hogy a fogvatartottak számára zárkán kívül töltött hasznos tevékenység címén napi
rendszerességgel legalább nyolc órát kell biztosítani.
A
büntetés-végrehajtási nevelők tevékenységének ismeretében az előadó
hangsúlyozta, hogy a túlzott adminisztrációs feladatok és a leterheltség miatt
a nevelőknek kevés idejük jut az egyéni és csoportos foglalkozások
megtartására, ez okból kifolyólag lenne nagy szükség a pszichológusok,
pedagógusok, tanárok, szakoktatók, művelődés- és sportszervezők
bevonására.
A
tanárok szerepe az iskolai végzettség megszerezésének támogatásában és a
készségfejlesztésben rejlik, ami nehéz, de rendkívül fontos feladat, figyelembe
véve a fogvatartottak rossz mentális állapotát és aluliskolázottságát. Ehhez a
börtönben oktató pedagógusok részéről hatalmas toleranciára és türelemre,
empátiára, valamint szociális-segítői elkötelezettségre van szükség. Az oktatás
mellett pedig céljuk kell, hogy legyen a magatartás és a tevékenység alakítása,
formálása.
Az
előadó ezt követően ismertette a Szegedi Fegyház és Börtönben elhelyezett
fogvatartottak számára biztosított oktatási lehetőségeket, külön kiemelve a
2006-ban alakult színjátszó kör tevékenységét. Az önkéntesen jelentkező
fogvatartottak bevonásával működő társulás kezdetben önismereti csoportként
végezte tevékenységét, de azóta profilváltáson mentek keresztül, és olyan
darabokat tanultak meg és adtak elő, mint például Gyárfás Miklós
„Halhatatlanság”, Horváth Péter „Kóma”, Rejtő Jenő „Alteregó” című művei, de
egy külföldi delegáció kedvéért betanulták a „Chaplin a börtönben” című némajátékot.
A pedagógus bevonásával, verbális és nonverbális kommunikációs elemekkel
dolgozó szakkör egyéni, kiscsoportos és egész csoportos gyakorlatokkal célozza
meg a tagok felfogásának, értékrendszerének és személyiségének
megváltoztatását, helyes irányba történő elmozdítását. Az eddigi tapasztalatok
az alábbiak:
- a
játszás során végzett tevékenységek következtében a résztvevők jobban
megközelíthetőbbek,
- a
szakkör személyiségfejlesztő és önkép-javító hatással bír a tagokra,
- megfigyelhető
a társas kapcsolatok zavarának korrekciója,
- megtapasztalható
a viselkedés és az értékrend közösség általi átformálása.
- tudatosság,
felelősség, önállóság,
- önkontroll
erősítése,
- agresszió-
és konfliktuskezelés,
- problémamegoldó
készség,
- önismeret,
önértékelés, önjavító képesség,
- empátia
és tolerancia,
- identifikáció,
társadalmi beilleszkedés,
- érzelmi
élet,
- tanulási
hajlandóság,
- külvilág
felé való érdeklődés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése