Ma egy első bűntényes fogvatartott gondolatait közlöm, aki kábítószerrel összefüggő bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt került előzetes letartóztatásba. Amint elmondta, A pontból B pontba kellett volna szállítania egy kis csomagot, amit aztán megtaláltak a birtokában. Amikor ezt a feladatot elfogadta, egy rossz döntést hozott, amivel ma már teljes mértékben tisztában van. De ezt akkor nem ismerte fel, a döntése következményeit nem látta előre. Mostanra azonban realizálta, hogy mekkora terhet rótt szeretteire, milyen nehézségeket okozott a családjának, illetve saját magának is. Ahogy megfogalmazta, környezetében rengeteg olyan embert ismert, akik rendszeresen fogyasztottak valamilyen kábítószer-féleséget. A jövőben elmondása szerint mindenképpen szermentes életet kíván élni, és saját példájából okulva ezt a hozzá közel álló barátainak, ismerőseinek is ajánlani fogja.. De nézzük a sztoriját:
A drogról
Első „találkozásom” a kábítószerrel egy baráti
összejövetelen történt, különösebb jelentőséget nem is tulajdonítottam neki.
Iszogattunk, kipróbáltam, nem lett jobb kedvem, sem rosszabb tőle, ezért értelmetlennek
láttam.
Második alkalommal szintén társaságban és
kíváncsiságból ismét kipróbáltam, de ekkor nem volt italozás. Így egészen más
volt a hatása, amit máshoz nem tudok hasonlítani. A hétköznapi gondok eltörpültek,
nem tartottam fontosnak semmit, csak azt, hogy jól érezzem magam. Másnap
keveredtem haza a családomhoz, az akkor négy hónapos kislányomhoz és a
páromhoz. Ekkor úgy éreztem, már elmúlt a szer hatása, mert nyoma sem volt a
jókedvnek és a gondtalanság érzetének. Amit éreztem az a teljes közömbösség
minden iránt, nem érdekelt semmi és senki, nem akartam beszélni senkivel, és
azt sem akartam, hogy hozzám szóljanak, nem voltam éhes, még felkelni sem esett jól.
Azt már utólag tudtam meg, hogy ez a depresszív
hangulat is a drog hatása, mely szintén eltartott egy napig. Ezt is a
kábítószer káros hatásai közé sorolom, csak ez túlmegy azon, hogy magamnak és a
szervezetemnek ártok vele, mert ott vannak a szeretteim, akiket ez idő alatt
magukra hagytam. A párom egész éjjel ébren volt, aggódott értem, miközben ott
van a négy hónapos kislányunk, aki mint minden kisgyermek egész napos
odafigyelést, törődést, nyugalmat igényel, ugyanúgy tőlem is, mint az
édesanyjától, aki már ekkor holt fáradtan és egyedül kellett hozzáfogjon a
napi teendőkhöz.
Már tiszta fejjel gondolkozva döntöttem el, hogy
többé nem akarom ilyen helyzetbe hozni a családomat, és nem használok ezután
semmiféle drogot. Ezt be is tartottam, viszont amiért jelenleg is bv. intézetben vagyok, szorosan összefügg a kábítószerrel. A részletekbe nem mennék
bele, de kb. fél éve 130 g fehér port talált nálam a rendőrség, amiért azonnal
őrizetbe vettek. Az otthoniak nem is sejtették mibe keveredtem, vártak haza, és
én nem mentem. Hajnalban értesítette a páromat a rendőrség a történtekről, majd
nemsokára megjelentek nálunk házkutatásra. A párom és édesanyám is teljesen
összetört, nem hitték el, hogy ez igaz és megtörténhet. Hatalmasat csalódtak
bennem. Beszélni, levelezni 3 hét után tudtunk először, ami egy
örökkévalóságnak tűnt. Az első beszélőre egy hónap után került sor, ami szintén
nagyon szomorú hangulatban telt, de erőt is adott, mert minden nehézség és
csalódottság ellenére kitartanak mellettem. Itt bent rengeteg időm volt
gondolkozni, hogy mi lesz ezek után és mi történt a fél év alatt, amíg itt
voltam. Nem láttam a kislányomat, mikor az első lépéseket tette, nem hallottam
mikor először kimondta, hogy "apa" és rengeteg más dologról maradtam le, ami fontos a
kis életében. Nem lehettem a párom és édesanyám mellett, mikor szükségük volt,
vagy lenne rám.
Ez a helyzet hatalmas lelki és anyagi teher nekik,
amit szinte lehetetlen jóvátenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése