2014. október 2., csütörtök

Szegregált romatelepek



A most következő dolgozat a szegregált roma telepek kérdésével foglalkozik, az elkészítője az egyik kedves munkatársam, Molitórisz Roland bv. törzszászlós úr, nem mellékesen 2. évfolyamos büntetés-végrehajtási szakos hallgató.











„Szerintem van miért robotolni, igenis van miért élni és reménykedni. Tudom, hogy ez a mocskos élet egyszer jobb lesz. Kitörni ebből a nagy semmiből, megtalálni azt, akivel le tudod élni az életed. Családot alapítani. A társak segítenek, hogy kiformáld magad. Vannak kis porszemek, amikből az ő segítségükkel homokkupac alakul lassan. Én most ilyen kis porszemnek érzem magam, de érzem, hogy alakulok.”



(Miku, huszonnyolc éves, élettársi kapcsolatban élő férfi Pálos Dóra: „Cseperedünk”: Egy beás közösség önsztereotipizálási folyamatairól 2007. című könyvéből)











1. Bevezetés

Ma Magyarországon megközelítőleg 600.000 ember él 500-550 telepen, telepszerű lakókörnyezetben, amelyek jelentős számban kistelepülésen vagy azok közigazgatási határain kívül találhatóak. Az itt élőknek szembe kell nézniük az alapvető infrastruktúra hiányával, az alacsony iskolai végzettségből, a tartós munkanélküliségből, és az élet több területén megjelenő diszkriminációból fakadó kirekesztettséggel. Magyarországon az egyik legnagyobb létszámú hátrányos helyzetű csoport a cigányság, illetve annak jelentős része képezi, amelynek társadalmi integrációja komplex történelmi és társadalmi oknál fogva máig nem érte el a kívánatos mértéket. Ennek egyik manapság is számos helyen észlelhető jele a cigányság lakóhely szerinti szegregációja, amely abban nyilvánul meg, hogy a cigány családok egy része egymás szomszédságában, csoportosan, a nem cigány lakosságtól elkülönülve él, gyakran a nem cigány lakosság életkörülményeihez lényegesen kedvezőtlenebb körülmények között. Ezeket a döntően cigányok által lakott lakóközösségeket szokták Magyarországon telepeknek nevezni, annak megfelelően, hogy a „telep” alatt a köznyelv olyan lakóhelyet vagy összefüggő kisebb települést ért, amelyen emberek összetartozó csoportja él – bár megjegyzendő, hogy a telepen lakás és a cigánysághoz való tartozás nem szükségszerűen egymást lefedő kategóriák. A kutatások szerint az ezeken a területeken jelen lévő szegregációs és szelekciós mechanizmusok korlátozzák az egyenlő hozzáférést a szolgáltatásokhoz, és tovább mélyítik a társadalmi különbségeket. A jelenség jelentősen gyengíti a társadalmi kohéziót és rontja Magyarország versenyképességét.



1.1  A szegregáció fogalma

Szegregációnak nevezzük azt a jelenséget, amikor a különböző csoportok közötti társadalmi távolság egyúttal térbeli távolsággá válik, pl. egy-egy településen a különböző társadalmi rétegek, etnikai csoportok stb. lakóhelye erősen elkülönül egymástól. A szegregáció állandósítja a jövedelmi viszonyok, a települési infrastruktúra, és a különböző szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlőtlenségeit. Magyarországon a lakóhelyi szegregáció térségek, települések között és településeken belül is megjelenik. A szegregáció gyakori előfordulási formája a társadalmi csoportok elszigetelése intézményi szinten (pl. az iskolában a különböző társadalmi státuszú, képességű, származású stb. tanulók elkülönített oktatása). A szegregáció Magyarországon jellemzően a faji alapú társadalmi kirekesztéssel is összekapcsolódik, és a cigányokat sújtja.

 
1.1.2 Településen kívüli szegregáció (Cs- és Szocpolos telep)
Szűk telkeken, típustervek alapján eleve rossz minőségben megépült, csökkentett komfortfokozatú, sokszor befejezetlen, a kortársi normáktól, ízléstől és törekvéstől jócskán elmaradt épületek együttese. E telepek még, ha tervezőik szándéka szerint rendezettek is, de a település szélén, szegregáltan, rossz minőségű földön találhatóak, a település egészénél rosszabb infrastruktúrával rendelkezve (szilárd burkolatú út, csatorna, víz-és gázvezeték gyakorta hiányzik).



1.1.3 Településen belüli szegregáció
A gettósodás jelenségére az 1980-as években figyeltek fel a szociológusok, és az 1990-es években arra is felhívták a figyelmet, hogy egyes országrészekben összefüggő válságzónák alakulnak ki, mindenekelőtt északkeleten és a Dunántúl déli részén (például a Cserhát, a pesti Dzsumbuj vagy Ózd munkáskolóniái). A gettók a városokon belül alakultak ki, az egykori bérlakások magasabb státuszú népessége modernebb lakásokba, illetve zöldövezetbe költözve elhagyja korábbi bérlakását, melybe alacsonyabb és egyre alacsonyabb státuszú családok költöznek.




2.1 A hátrányos helyzet

A hátrányos helyzetet a kedvezőtlen gazdasági tényezők külön-külön vagy együttes fennállásával jellemezhetjük. A hátrányos helyzetű személy, család vagy csoport általában alacsony jövedelemmel rendelkezik, amelynek nagy része vagy akár teljes egésze segély, nyugdíj, vagy alkalmi munka után járó juttatás. A szociálisan hátrányos helyzetűek lakáskörülményei szűkösek, általában kis lakásban többen élnek együtt, az egy személyre jutó alapterület csekély. A lakhatási feltételek egészségtelenek (vizes, salétromos falak, alagsori lakás, szükséglakás, szuterén, putri), rossz a felszereltség (konyha, fürdőszoba, beltéri WC, alapvetőnek tartott háztartási készülékek hiánya). A hátrányos helyzet kialakulásához hozzájárul, sőt okozhatja azt az alacsony iskolai végzettség, a szakképzettség hiánya vagy olyan szakképzettség, amelynek aktuálisan nincs munkaerő-piaci értéke. Kialakulásában fontos szerepet játszanak a deviáns környezet szocializációs ártalmai, például alkoholista vagy drogfüggő hozzátartozók és/vagy barátok, játékszenvedély és következményei, az „uzsorásoktól” felvett pénz, a boltosoktól vagy vendéglátóegységektől felvett kölcsönök, az ép család hiánya (például csonka család, beteg, korlátozott képességű szülők, a belterjesedésből született beteg gyerekek), Hátrányos helyzetűek az állami gondozásba vett illetve onnan kikerült fiatalok. A hátrányos helyzet ezen definíciója az életkörülményekre és az életminőségre összpontosít.



2.1.1 A hátrányos helyzet kialakulásának legfőbb okai:



2.1.1.1 Az iskolázatlanság:





A fenti ábra alapján jól látható a roma népességen belüli iskolázatlanság. A 8 osztállyal vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkezők aránya a roma népességen belül 84,5%, a szakmunkás végzettségű 12,4 % és mindösszesen 3,1 % az, aki legalább középfokú végzettséggel rendelkezik. A mai világban szinte lehetetlen elhelyezkedni a megfelelő végzettség nélkül, minél alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik az ember annál nehezebben talál munkát.



2.1.1.2 A munkanélküliség:

A munkaerőpiac teljesen átalakult már nem azok a tendenciák jellemzik, mint az 1990-es évek előtti időszakban. Az építőiparban nincs szükség olyan nagy létszámú segédmunkásra, mint a szocializmus időszakában, mert ezeket a munkafolyamatokat szinte kizárólag munkagépekkel végzik. Mára a segédmunkással szembeni elvárás sem az, hogy egész nap ásson vagy betont keverjen, hanem az, hogy a különböző munkafolyamatok fázisait ismerje és segítse az abban dolgozó szakmunkást. A szocializmusban a nagy létszámú képzetlen munkaerőt foglalkoztató gyárak, bányák szinte mindegyike vagy megszűnt, vagy gépesítették, illetve mára a gyárakban, bányákban dolgozó betanított munkásokkal támasztott alapkövetelmény szinte mindenhol szakmunkás- vagy középfokú végzettség, így ezeknek az embereknek esélyük sincs bekerülni ezekre a munkahelyekre. Marad számukra a mezőgazdaság, amely viszont időszakhoz és földrajzi területhez kötött.



2.1.1.3 Az alacsony jövedelem:

Jelenleg a megélhetésük egyik forrása az elmúlt években beindított közmunka program, amely csak töredéküknek biztosít munkát, mivel határozott időre szól, valamint a programban le van maximalizálva a foglalkoztatható személyek létszáma. A másik megélhetési forrás az állam által biztosított segélyezés illetve egyéb jogcímen járó juttatások-például a családi pótlék, nyugdíj, valamint az alkalmi munka után járó juttatás. A fent felsorolt forrásokból származó bevételekről elmondhatjuk, hogy alacsony jövedelemnek számítanak.     



2.1.1.4 „Carpe Diem!”:

A szegregált telepeken élő cigányság életmódját, kultúráját vizsgálva szinte azonnal kiderül, hogy nagy részük a Carpe Diem!- azaz az Élj a mának! – elv alapján élik az életüket. Ezeknek az embereknek ünnep amikor pénzhez jutnak, ilyenkor rövid ideig- napokig- jól élnek, majd a hónap hátralevő részében éheznek és szűkölködnek. A „fizetésük” felvétele után törlesztik az uzsorásnak, a boltosnak, a kocsmárosnak a tartozásaikat vagy azok egy részét, majd betérnek a helyi boltokba, pecsenyesütőkbe, vendéglátó egységekbe és a maradék pénzből esztelen költekezésbe kezdenek. A baj azzal van, hogy nem alapvető szükségleti cikkekre, tartós élelmiszerekre illetve a rezsi számláikra költik az alacsony jövedelmüket, bevételüket, hanem élvezeti cikkekre (dohány, kávé, a legolcsóbb, legsilányabb minőségű alkohol), amelyekhez a hetekig tartó szűkölködés miatt nem jutottak hozzá. Így anyagi forrás már egyáltalán nem jut a család ruházkodására valamint az élet- és lakáskörülményeik javítására. Az „Élj a mának!” életforma másik hátulütője a nem várt események bekövetkezése miatti anyagi kiadások, gondolok itt közeli hozzátartozó halála miatt felmerülő költségekre, a gyermekik megbetegedésekor létrejött kiadásokra vagy éppen a téli tüzelő megteremtéséhez szükséges anyagi háttérre.



2.1.1.5. Életkörülmények a telepeken: 

A magyarországi cigánytelepek jelentős része nem rendelkezik a megfelelő infrastruktúrával. Egyáltalán nincsenek vagy nagyon rossz állapotban vannak az aszfaltborítású utak, járdák, nem megfelelő a közvilágítás, a csatornahálózat illetve a tömegközlekedés. A fent említett életmód és alacsony jövedelem további hozadékai a szűkös és egészségtelen lakáskörülmények. A házak fából, vályogból, jobb esetben téglából épültek a telepeken, a „gettókban” inkább a panellakások és a téglaházak jellemzőek. Általában kis lakásban többen élnek együtt, az egy személyre jutó alapterület csekély, a falak koszosak, vizesek, salétromosak. A lakások nagy részében nincs fürdőszoba, beltéri WC, hiányoznak az alapvető háztartási készülékek, valamint a megfelelő minőségű és számú bútor. A rezsi számlák be nem fizetése miatt nagyon sok házban nincs vezetékes ivóvíz vagy villamos áram.



3.1. Élet a cigánytelepeken első kézből – avagy interjúk a Balassagyarmati Fegyház és Börtön azon fogvatartotti populációjával, akik cigánytelepeken élnek, születtek vagy ott nevelkedtek fel.

20 fogvatartottal készítettem interjút a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben. A fogvatartottak Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyeiek voltak. Az interjúkat egy általam összeállított kérdéssor alapján folytattam le, melyben a legfőbb kérdéskörök- az élet- és lakáskörülmények, a családok létszáma, a megélhetési források, a bűnözés, az iskolázottság, a „magyarokkal” való viszony, a telepen élők cigányok viszonya egymással, hogyan zajlik le egy nap a telepen, és van-e kitörési lehetőség a telepekről?



3.1.1.Életkörülmények

Elmondásaik szerint nagyon nagy szegénység, nyomor és nincstelenség jellemzi a telepeket, amely szinte mindenhol az alábbi tényezőnek tudható be: - a cigányság „Carpe Diem!- azaz Élj a mának!” életmódjának, az „uzsorásoktól” felvett kölcsönök véget nem érő törlesztésének, az iskolázatlanságnak és a munkanélküliségnek.



3.1.2. Lakáskörülmények, infrastruktúra 

A települések külterületén elhelyezkedő telepekre a kátyús földutak, a közvilágítás hiánya, a „putri” jellegű vályogházak vagy fakunyhók, a „szocpolos” téglaházak (cédulaházak) és az utcákat beborító szemétkupacok jellemzőek. A házak alapterülete kicsi, egy vagy két szoba és egy konyha található bennük. Fürdőszoba csak nagyon kevésben, WC szinte kizárólag az udvaron, amely mindenhol a „pottyantós” jelleget foglalja magában. (Pl.: Pest megye: Ráckeve „Pokolhegy”; Nógrád megye: Szirák „Cigánytelep”, Mátraverebély „Cigánysor”, Drégelypalánk „Cigánytelep”; Borsod-Abaúj-Zemplén megye: Miskolc és környéke „Jukóbánya”, „Pereces”, „Gizella”, „Hidegsor”, „Ruzsinszőlő”, „Vasgyár”, „Tetemvár”, Sajószentpéter „Tulipán telep”; Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: Kótaj „Cigánytelep”; Heves megye: Tarnabod „a sorház”; Jász-Nagykun-Szolnok megye: Törökszentmiklós „Cigányváros”; Jász-Nagykun-Szolnok megye: Abádszalók „Cigánytelep”, Jászladány: „Észak és Dél”; Komárom-Esztergom megye: Tatabánya „Mésztelep”.



A települések belterületein található szegregációt ők nem telepeknek, hanem „Gettóknak” hívják. Itt annyival jobb a helyzet, hogy aszfaltozott utak, járdák találhatóak van közvilágítás, tégla házakban vagy panellakásokban laknak az itt élők. A házak, lakások 2-3 szobásak, konyha, fürdőszoba és angol WC is megtalálható bennük. (Pl.: Borsod-Abaúj-Zemplén megye: Miskolc „Avas lakótelep”, „Békeszálló”; Borsod-Abaúj-Zemplén megye: Ózd „Velence”, „Farkaslyuk”, Hétes”, „Várkony”, „Arló”, „Nádasd”, „Bánszállás”, „Csermely”, „Tóláp”;



A telepekre és a „gettókra” is egyaránt az a jellemző, hogy áram minden háztartásban van (90%-ban lopják, 10%-ban fizetnek érte), vezetékes ivóvíz csak a háztartások 10%-ban van, közkutakról hordják a vizet. A lakások bútorzata elavult, teljesen elhasználódott. Egy vagy két ágyban alszik az egész család (az egyikben a szülők, a másikban a gyerekek), van ahol az ágyak még szalmával béleltek. A háztartási eszközök, gépek egy tárcsás mosógépben és egy televízióban kimerülnek. A fürdést a legtöbb helyen lavórban illetve alumínium kádban oldják meg. A fűtés szinte kizárólag sparheltben történik, amellyel egyben a főzést is megoldják. Arra a kérdésemre; ”Hogy mivel fűtenek?”- szinte egybehangzóan az volt a válasz, hogy lopott fával, nagyon kevesen tudják legális úton beszerezni a téli tüzelőt. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei: „Cigányvárosban” az egész telep az ő általuk „cigánybrikett” elnevezésű tüzelővel hidalja át a fűtési szezont. Az ott élők egész évben gyűjtik a már kidobott autógumikat, majd 20*20 centiméteres darabokra vágják fel és ezzel fűtenek. A telepek lakóinak kb. 20-30%-a tehetősebb, jobb módú, mint a nagy átlag. Náluk látható a romos vályogház vagy a düledező fakunyhó előtt a Mercedes, az Audi vagy éppen a BMW, illetve a házakban az elavult háztartási eszközök és bútorok között a nagyméretű plazma vagy LCD televízió. A telepek nagy részén boltok sem találhatóak, ide 3-4 naponta jön élelmiszert áruló autó, ahol viszont van, ott rácson keresztül adják ki a megvásárolt termékeket.



3.1.3.Családok, iskolázottság

Családonként nagy átlagban 5-8 gyermek a jellemző. A férfiak dolga a család megélhetésének a biztosítása, az anyagiak megteremtése, a nő neveli a gyerekeket és gondoskodik a háztartás vezetéséről. A telepeken élők 80-85% csak 8 osztállyal vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkezik, de elmondásuk szerint ez is csak azért van, mert” a jogosítvány a nyolc osztályhoz van kötve”. Elmondásuk szerint az iskolákban is jelen van a szegregáció, mivel teljesen el vannak különítve a magyar gyerekektől. 12-13 évesen már szülnek a lányok. Több interjú alanyom is elmondta, hogy „náluk a szexuális élet és a gyerekvállalás nem korhoz kötött, ha egy lányon már látszanak a kamaszkor jelei, akkor attól a pillanattól kezdve már szexuális életet él, amely során egyáltalán nem védekezik”. Szintén több interjúalanyom is elmondta azt, hogy nagyon sok cselekményt, amelyet a hatályos Btk. bűncselekményként ír le, azt ők nem tekintik annak. Ilyen például az előbb említett korai szexuális élet, vagy a telepeken élő családok közötti nap, mint nap kialakuló tömegverekedések. A tömegverekedések 90%-ban a mértéktelen alkoholfogyasztás illetve drogozás hozadékai. Ilyenkor régi sérelmek kerülnek napvilágra, amelyet a „farkas törvények” szerint rendeznek le. „És ilyenkor hol van a rendőrség?”- kérdésemre megint egybehangzó válaszként érkezett” csak jóval később érnek ki vagy ki sem jönnek a verekedés helyszínére, mondván hadd üssék egymást a cigányok”. Elmondásuk szerint mára már alig jellemző a „vajdáskodás” intézménye, a telepeket, gettókat 4-5 jobb módú család vezeti, irányítja. Ők döntenek a családok közötti vitás kérdésekben, ők tartják kezükben a drogterjesztést, a lányok futtatását, az uzsorázást. A magyarokkal való viszonyuk változó, egyes telepeken élők elmondása alapján nagyon jó, máshol nagyon rossz vagy, ahogy ők fogalmaznak”viharos”. Ahol nagyon jó, ott ez annak tudható be, hogy a magyarok segítik őket, munkát adnak nekik. Ahol nagyon rossz, ott a bűnözés váltotta ki ezt a viszonyt, mert a magyarokkal szemben követik el a zsebelést, a lopásokat, illetve a betöréseket.



3.1.4. Megélhetési források

Elmondásuk szerint a telepeken élők 5-10% dolgozik rendszeresen, a többiek alkalmi munkavégzésből, idénymunkákból (csigaszedés, mezőgazdasági munkák), gyűjtögetésből (fémhulladék), szeméttelepi guberálásból és bűnözésből tartják fent magukat. A bevételi forrásuk legnagyobb részt az állam által folyósított segélyek vagy egyéb más juttatások (családi pótlék, nyugdíj, rokkant nyugdíj) jelentik. Nagyon sokan elmondták, hogy 20-30 évvel ezelőtt szinte minden telepen „dögkutaztak”, az innen összeszedett húst vagy eladták, vagy megették. A mai napig nagyon sok telepen fogyasztanak ürgét vagy sündisznót. Arra a kérdésemre, hogy „Mikor volt jobb az élet, a szocializmusban vagy napjainkban?”, egyöntetűen a szocializmus időszakát nevezték meg..



3.1.5. Bűnözés

A telepek legjellemzőbb bűncselekményei a megélhetési bűncselekmények:- a lopás (tyúklopás, falopás, fémlopás), a „kocsizás”(zsebtolvajlás), a betörés, a drogfogyasztás, drogkereskedelem és az uzsorázás. „Minden visznek, amiből pénzt tudnak csinálni.” A telepeken és a gettókban élők által elkövetett bűncselekmények teljesen egyformák, kivételt képez a nők futtatása, ami inkább csak a gettókra jellemző. Jelentős különbséget a drogfogyasztásnál tapasztaltam, a gettók fogyasztói körére a kokain, a heroin és a „speed” használata a jellemző, még a telep lakóknál a legolcsóbb „dizájner” drogok, a „zene” és a marihuána használata mondható el. A bűnözést már 14-15 évesen kezdik el a fiúgyermekek, mire nagykorúvá válnak, addigra már visszaesőként kerülnek újra börtönbe. A férfiak kb. 80-90%-a börtönviselt.



3.1.6. Van-e kitörési lehetőség ebből az életből? 

A kérdésemre válaszolók mindegyike azt mondta, hogy "igen, van". Valaki szerint a bűnözés a járható út, hiszen a telepeket vezető családok is ebből gazdagodtak meg. Egy másik fogvatartott elmondta, hogy számára a börtön a kitörési lehetőség, mert itt sokkal jobb körülmények vannak, mint otthon.  A válaszadók jelentős többsége viszont a tanulást, a munkát és a telepekről való elkötözést, az ebből a közegből való minél előbbi kiszakadást nevezte meg az egyetlen járható útnak.



3.1.7. Összefoglalás

„1964-ben a cigányok 70%-a élt ilyen telepeken. Időközben megindult a telepfelszámolás, és Kemény István 1971-es országos cigány-felmérésének adatai szerint akkoriban már csak 60 százalékuk élt telepeken. A hetvenes években folytatott telep felszámolási, illetve integrációs programok következtében csökkent a telepeken élők száma és jelentősen javultak a lakhatási körülmények. A társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely, a gazdaság munkahelykínálata megteremtette a kitörés lehetőségét. Annak ellenére azonban, hogy a régi telepeket felszámolták, a cigány közösségeket sújtó szegregációs minták újratermelődtek. 1990 után tömegesen veszítették el munkahelyeiket a romák, s a mélyszegénységben élőket a lakóhelyi szegregáció újabb formái sújtják. 2006–2010 között sor került ugyan néhány telep felszámolási kísérlet megvalósítására, ugyanakkor a továbbra is a telepeken maradók számára az állam nem biztosította a megfelelő iskoláztatási, mobilitási lehetőségeket – a helyzet különösen a hátrányos helyzetű régiókban romlott jelentősen. Ebben az időszakban már semmiféle szívóhatás nem érvényesült, a telepről való kilépés állam által finanszírozott programjainak tehát nem lehetett többé reális lehetősége. A jelenlegi pályázati kiírások által megszervezhető programokkal – Ladányi János szóhasználatával élve – legfeljebb a „gettó csinosítása” valósulhat meg.”











Felhasznált irodalom:


Setét Jenő: Kézikönyv Telepeken, telepszerű lakókörnyezetben élők programja 2007


Kadét Ernő-Varró Gabriella: A roma lakosság hozzáférése az Uniós fejlesztési forrásokhoz Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2010




2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról 83. § (1)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése