Egy fogvatartotti festmény, ami annyira friss és ropogós, hogy még meg sem száradt rajta a festék... Nekem tetszik... Azért a rácsok mögé vezető utat kikövező és körülvevő, fogvatartottak számára nagy fontossággal bíró dolgok, úgy mint a pénz, a gyémánt és a töltények jól kivehetőek. A mérleg, ami az igazságszolgáltatás kapcsán jó esetben Justitia kezében helyezkedik el, ezúttal egy börtönrácsok mögött álló fogvatartott kezében van, teljesen más tartalommal, mint normál esetben. Viszont az kiérződik, hogy a bűnözői lét státuszszimbólumai hová vezetnek... Ami a jövőre nézve pozitívum: a felhők mögül a reménysugarak átszűrődnek. A kérdés, hogy miben reménykedik a képen látható elítélt. A szabadulás utáni újrakezdésben és ezzel együtt a tisztességes élet reményében vagy abban, hogy mielőbb ott folytassa, ahol abbahagyta. A válasz egyelőre nem ismert. Mi, büntetés-végrehajtásban dolgozók tegyünk azért, hogy minél többen az első lehetőséget válasszák...
"Rendszerint másoktól idézek, de neked most eredeti John Smith sorokat küldök. Nem valami költőiek, de igazak. Igen, a börtön érzéketlenné tesz, de rákényszerít, hogy észrevegyük, mi a legfontosabb. A család és a hűség. Mi elítéltek, tudjuk, hogy a börtönben egyik sem létezik. Tehát ne menekülj az elől, akivé váltál – elítélt. Fogadd el, fejlődj tőle és többé nem veszted szem elől az igazi értékeket." Részlet "Az elítélt" c. filmből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése