Azt hiszem, elég régen volt már, hogy írtam erről a konferenciáról, épp ezért itt az idő, hogy befejezzem a visszaemlékezést...
A szünet utáni rész első előadásában Pancsusák Sándor bv. alezredes Úr mutatta be a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézet kapcsolatrendszerét. A 700 férőhelyes, EU elvárásoknak minden szempontból megfelelő intézet az oktatást, a különféle szakköri foglalkozások biztosítását és a munkáltatást egyöntetűen fontos dolognak tartja. A külső kapcsolatok az Európai Börtönszabályok I. részének Alapelveiben foglaltak figyelembe vételével szervezeti és intézeti szinten is szükségesek. Minden olyan lehetőséget, eszközt meg kell ragadni, ami segíti a fogvatartottakat a szabadulás utáni visszailleszkedésben - bár ez egy kicsit furcsa megfogalmazás, mert oda kellene visszailleszkedni, ahová beilleszkedni sem tudtak... Az pedig, hogy a fogvatartottak tartózkodjanak újabb bűncselekmény elkövetésétől, az előadó szerint kissé utópisztikus gondolat. A szkepticizmus ellenére természetesen Tiszalökön is fontosnak tartják a különféle civil szervezetek bevonását a szakmai feladatokba, különös tekintettel a képzések, tréningek és szabadidős programok lebonyolításába.
Az egyébként kiváló háttérrel és infrastrukturális feltételekkel rendelkező intézet munkáját nehezíti, hogy lévén zöldmezős beruházásról beszélünk, hiányoznak az előzmények, úgymond múlt nélküli az intézet, ezért az egyik elsődleges feladat volt a nevelési célok elérése érdekében az együttműködési lehetőségek felkutatása. Az intézetben 1-8 és 9-12 osztályban folyik iskolai oktatás, szakképzési lehetőségeket kínálnak fel, illetve fontosnak tartják az önképzés, a személyiségfejlesztés terén pozitív hatásokat kifejtő lehetőségek biztosítását. Olyan szervezetekkel rendelkeznek egyebek között együttműködéssel, mint a Volt Állami Gondozottak Országos Egyesülete, a Hóvirág Népdalkör, a Tiszavasvári Református Egyház kórusa, ami azt is jól illusztrálja, hogy a vallási és kulturális programok biztosítását is fontosnak tartják.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bv. Intézet képviseletében Gelei-Tóth Gabriella bv. százados Úrnő számolt be arról, hogy milyen módon is működhet "Kettő az egyben" egy intézet, azaz hogyan valósul meg a gyakorlatban az, hogy egy előzetes és egy fiatalkorú intézet közös úton járjon. Mint megtudtuk, Miskolcon és Szirmabesenyőn is fontosnak tartják a visszailleszkedést segítő programokat, melyekbe beletartoznak a tanfolyamok, képzések, a reintegrációt és reszocializációt segítő programok, a drog-prevenciós, munkaerő-piaci tréningek, a munkáltatás és a börtönlelkészek, valamint az egészségügyben dolgozó szakemberek tevékenysége is.
A fiatalkorúak esetében kiemelten kezelik a fogvatartottak érzékenyítését a fogyatékkal élők helyzete iránt, de készülnek az anyák napjára, részt vesznek az árvízvédelemben, focibajnokságot, drámanapot és farsangi ünnepet szerveznek, valamint már előkészítés alatti stádiumban van az ún. "Mancs a kézben" program, melynek keretében vakvezető kutyák képzésébe fognak.
Végezetül Gyenge-Bíró István bv. ezredes Úr, a Hajdú-Bihar Megyei Bv. Intézet parancsnoka mutatta be egy megyei bv. intézet hétköznapjait, amit a nem ritkán 200 %-os telítettségből adódó túlzsúfoltság, az ebből fakadó feszültségek, a 117 éves épület, az alacsony létszámú személyzet, a költségvetési források beszűkülése egyaránt megnehezít. Az előbbiek miatt olyan új kihívásokkal kell szembenézniük, mint a fogvatartottak biztonságának megőrzése, a visszaesési mutatók csökkentése, az önellátás, a reintegráció erősítése, a fogvatartottak foglalkoztatási lehetőségeinek növelése, valamint a takarékos gazdálkodás, mely célok, feladatok teljesítése nem könnyű. Ennek ellenére több területen folyik a fogvatartottak munkáltatása (mosoda, házi műhely, konyha, Ábránd Textil Kft), resztoratív jellegű tevékenységeket is folytatnak (óvoda, templom, közterületek felújítása), egyházi és kulturális programokat kínálnak fel, kiemelten kezelik a családi kapcsolatok erősítését (ünnepi beszélők anyák napja és gyermeknap alkalmából), valamint pályázati programokban közreműködnek és több oktatási, képzési lehetőséget is biztosítanak az érdeklődő fogvatartottaknak. Az eredményeket a parancsnok úr a lehetőségek és a nehezítő tényezők ellenére pozitívnak értékelte, és ebben megköszönte munkatársai hozzáállását, illetve színvonalas szakmai tevékenységét.
Prof. Dr. Farkas Ákos Úr záró gondolatként egy holland élményt osztott meg a résztvevőkkel. Néhány évvel ezelőtt, egy ottani látogatása során lehetősége nyílott arra, hogy egy ún. "maximum security prison" falai közé menjen, ami egy hazai fegyháznak felel meg leginkább. A látogatás során egy korábbi ottani börtönigazgató vezette körbe a delegáció tagjait, egy olyan folyosón, ahol a zárkaajtók nyitva voltak. Egyszer csak jött velük szembe egy férfi, akit a volt igazgató vállon veregetett, majd beszélgetni kezdett vele. Utólag kiderült, hogy az illető egy fogvatartott volt. Ahogy a kísérőjük ezzel kapcsolatban fogalmazott: "egy börtön kívülről legyen biztonságos, belülről meg legyen szabad." Az, hogy az ajtók nyitva vannak, szabadságot ad, ezzel együtt rendet is jelent. A parancsnok ajtaja is állandóan nyitva volt, a fogvatartottak előtt is, mert ezzel olyan információkhoz is juthatott, amelyek a biztonság fenntartását is segítették. Ahogy a Professzor Úr mindezt értékelte, úgy is lehet valakit fogva tartani, hogy egyfajta szabadságot teremtünk. A hazai irány is valahol errefelé halad, vannak értékes programok, melyek segítenek a fogvatartottaknak abban, hogy feldolgozzák, megértsék, átértékeljék, hogy mit követtek el. Tudatosítani kell bennük továbbá, hogy a külvilágba fognak kerülni, ahol nemcsak a hozzátartozókkal fognak kapcsolatot teremteni, hanem másokkal is, amire fel kell készíteni őket. Az előbbiek érdekében is megfigyelhető egyfajta szemlélet- és paradigmaváltás a hazai büntetés-végrehajtásban, ami pozitív.
Dr. Palló József bv. ezredes Úr úgy értékelte a konferenciát, hogy annak során a szakmai munkáról egy valós képet sikerült bemutatni az előadóknak, ami nemcsak a szakma képviselői, hanem a társadalom felé is irányult. És szerencsére úgy tűnik, hogy van élet a börtön falakon kívül is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése