Egy resztoratív konferencia tapasztalatai...

A most következő összefoglalót Majer Péter kollégám vetette papírra, aki távollétemben részt vett egy pályázati program keretében megvalósításra resztoratív konferencián.

„A 2012. május 08-án 11 órától megrendezésre került kibővített családi döntéshozó csoportkonferenciának (csdcs) Bátonyterenye Város Polgármesteri Hivatala adott otthont. A rendezvényen részt vettek: a Balassagyarmati Fegyház és Börtön intézetparancsnoka, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat képviselői, mentorok, egy pártfogó felügyelő, egy fogvatartott (az egyszerűség kedvéért legyen László), a fogvatartott sértettje, a fogvatartott hozzátartozói, a fogvatartott nevelő tisztje, és nem utolsó sorban a mediátor.

A megbeszélés egyenként való bemutatkozással, és a Lászlóval való megismerkedés rövid történetének elbeszélésével kezdődött. Habár több sértettel megkíséreltük felvenni a kapcsolatot, Lászlónak mindössze egy sértettje jelent meg személyesen: „Tibi bácsi”, aki megindító őszinteséggel, és egyben fájdalommal mesélte el, hogy hogyan csapta be folytatólagosan őt László. A beszéde végezetéül elmondta, hogy nem az a néhány ezer forint bántotta őt a legjobban, hanem az, hogy abban az emberben kellett csalódnia, akit már kisgyerek kora óta ismer, még a felesége is azt mondta Laciról, hogy „rendes gyerek”. László semmit sem tagadott le, és nyilvánosan bocsánatot kért Tibi bácsitól, továbbá biztosította róla, hogy mihelyst szabadul megtéríti neki valamilyen módon az okozott kárt, ekkor egy rövid időre a csdcs átváltozott mediációra a sértett és az elkövető között.

A cigány kisebbségi önkormányzat képviselői elmondták, hogy Lászlót gyermek kora óta ismerik, és egy tisztelettudó embernek ismerték meg, ellenben egy nagy gyereknek tartják. A tapasztalataik ismertetését követően vállalták, hogy amikor László szabadul, akkor minden tőlük telhető segítséget megadnak a számára.

A jelen lévő pártfogó felügyelő emlékezete szerint Lászlóval szemben korábban volt már közmunka elrendelve, amelynek végrehajtásán nem mindig jelent meg, és csak az élettárssal való telefonos egyeztetésnek köszönhető, hogy nem került sor a büntetés átváltoztatása elzárásra.

László élettársa elmondta, hogy László bűntetteiről, már csak akkor szerzett tudomást, amikor már késő volt, továbbá visszaemlékezett arra, hogy abban az időben nagyon rossz anyagi helyzetben voltak, a család mindössze 28.000 Ft-ból élt, ráadásul a lányuk gyakran megbetegedett, amelynek komoly anyagi vonzatai voltak. Az élettárs elmondása alapján, amikor nem volt pénzük, akkor László mindössze annyit mondott: „majd én szerzek pénzt”, és úgy is volt. A kérdésre, hogy honnan van a pénz, László mindössze mindig annyit válaszolt: „az én dolgom, te ne szóljál bele”, az élettárs, Tünde ezért többet nem kérdezett. Így ma a történtek miatt saját magát is felelősnek tartja. Szerencsére mára már Tünde egy pékségben dolgozik, és anyagilag kezd rendbe jönni, de továbbra is probléma a kisebbik lány nevelése, amelyben László a börtönbe kerülése előtti időszakban komoly segítség volt. Tünde felajánlotta, hogy László szabadulása után esetleg dolgozhatna vele együtt a pékségben, így szem előtt is lenne. A szülök részéről az apa vállalta, hogy fia ő vele is dolgozhatna hegesztőként, bár Lászlónak ez nem a szakmája, ennek ellenére „ügyesen tud hegeszteni”. Továbbá vállalták az anyával együtt, hogy jobban odafigyelnek fiukra, és igyekeznek a tőlük telhető legtöbb segítségét megadni.

László a jelenlévők előtt köszönetet mondott az intézet parancsnokának és nevelőjének, hogy segítették őt a helyes út megtalálásában, és a képességeinek jó irányba történő fejlesztésében.

A megállapodásban a következő jóvátételi tervezett lépések kerültek rögzítésre: önhelyreállítás, család bizalmának helyreállítása, felkeresni a sértetteket (mentorok bevonásával), bocsánatkérés – segítség felajánlása (betartható, értékarányos, hiteles), parancsnok úr felé: segítő tevékenység a börtönben/településen a fiatalok körében bűnmegelőzés. Resztoratív kör és időközi értékelés.

A találkozó végén minden részt vevő aláírta a nap folyamán megfogalmazott megállapodás papírra vetett gondolatait.

Zárószóként elmondhatjuk, hogy az intézetben dolgozó személyi állománynak az lesz az igazi köszönet, ha Lászlóból nem válik az első bűntényesből - visszaeső, és a társadalomnak hasznára válik.”

A blog legutóbbi bejegyzéseiben beszámoltam a balatonvilágosi disszeminációs rendezvényről, melynek keretén belül más intézetekben dolgozó büntetés-végrehajtási szakembereknek meséltem röviden a családi döntéshozó csoportkonferencia börtön keretek közötti alkalmazhatóságának lehetőségeiről, beszámoltam korábbi gyakorlati tapasztalatainkról, és bízom benne, hogy ez a mostani beszámoló is segíthet abban, hogy az eddig kevés ismerettel, személyes élménnyel rendelkező szakemberek is némi betekintést nyerjenek a módszerbe. Abba a resztoratív módszerbe, amit a magam részéről egy kifejezetten pozitív, hasznos, munkánkat nagy mértékben segítő lehetőségnek értékelek.