(Forrás:
http://hvg.hu/plazs/20140926_Puhara_estek_feldmar_intezet_b_terv, Fotók: Stiller Ákos)
Aki börtönből szabadul, újjászületik –
mondják. De egyáltalán nem könnyű ez az újjászületés. A benti szigorú rend után
mindennap olyan döntéseket kell hozniuk a frissen szabadultaknak, amelyek nem
térítik vissza őket a rossz útra. Két börtönviselt férfi, önkéntesek
segítségével egy úgynevezett félutas házat hozott létre, amelyre támaszkodva
talán sikerül visszailleszkedniük a társadalomba.
A parketta a sarokban halomban állt, a lécek tele
szögekkel, nemrég még lakhatatlan volt ez a lakás. Festeni is kellett. Két
hónap alatt hozták rendbe: Zoli, Sanyi, Attila és az ő barátnője, Réka,
valamint még néhány önkéntes segítő. Attila közben éjjel dolgozott egy romkocsmában.
Hajnali 5-kor ért haza, reggel 8-tól nekiállt a felújításnak. Még sosem raktak
le parkettát, srégen helyezték el a léceket, majd felcsiszolták és natúr páccal
lakkozták. A falak hófehérek lettek. A tágas, 70 négyzetméteres, zuglói lakásnak
3 szobája van. A középen fekvő nappaliban széles kanapé, körben fotelek. A
tévében az Ízek, imák, szerelmek című film megy, amiben Julia Roberts
játssza a gazdag New York-i újságírónőt, aki a világot bejárva keresi önmagát:
Rómában eszik, Indiában jógázik, Balin írni kezd, és szenved a nyugati jólétben
keletkezett űrtől.
Este 6-kor csöppenek be hármójuk otthonába (Sanyi
közben kihullott – de erről később), már majdnem sötétedik, de a lakásban
világos van, a bútorok is világos tónusúak, rend van. Egy hónapja hárman
költöztek be, a két férfi, Attila és Zoli nemrég "született
újjá". Réka pedig segít nekik, hogy az újjászületésük sikeres legyen.
Attila
több mint egy éve jött ki a balassagyarmati börtönből, négy évet kellett
letöltenie, kórlapján lopás, betörés és rablás szerepel. A börtönben is balhés
volt. 2011-ben találkozott Dorkáékkal (Büky Dorottya a Feldmár Intézet
alapítója), akik egy mesekörre invitálták a fegyenceket. A program lényege az
volt, hogy mesés színdarabokon keresztül közelebb kerüljenek magukhoz és
családjukhoz. A hozzátartozóknak be is mutathatták a darabokat, amelyeket
együtt találtak ki az intézet dolgozóival. Attilának nem volt családja, ezért
amikor arra kérték a rabokat, hogy tegyék fel a kezüket, ha nem érdekli őket,
már emelte is a karját. Egy rabtársa állította meg: „neked jó lesz ez”. Hagyta magát rábeszélni.
Megint a sitten rohadnék
„Baj van,
szabadulok” – Attila két évvel később, a hétéves fogságának vége felé
fordult Dorkához segítségért. Szeretett játszani, még akkor is, ha nem is volt
családja, akinek bemutathatta volna a darabokat. Az is örömet okozott neki, ha
mások gyerekei és szülei tapsolnak. Érezte, ha kikerül ebből a körből, teljesen
egyedül marad. A szabadság pedig ijesztő. A legnagyobb veszélye, hogy milyen könnyen
elveszíthető. A frissen szabadultak 70 százaléka fél éven belül visszakerül a
börtönbe.
Attila úgy döntött, nem akar. „De 30-40 ezer forinttal, amit kapsz a börtönből, ruha és telefon
nélkül, nem jutsz messzire.” Munkát szinte képtelenség szerezni. A régi
kapcsolatok káros hatással voltak rá, Attila megpróbálta velük, de már nem volt
mondanivalójuk egymásnak.
Egy idő után meg tanult nemet mondani, el tudta
utasítani a régi jó cimborákat. „Elég, ha
rosszkor vagy rossz helyen. Hiába nem csinálsz semmit, ha a többiek elkezdenek
balhézni és esetleg még egy kamera is vesz” – mondja tapasztalatait. Alig
29 éves, azt mondja, hogy a B-terv programja nélkül el lenne veszve, „megint a sitten rohadnék”.
Zoli
visszahúzódó. Ódzkodva válaszol az első kérdésekre, zavarban van. Amikor Dorka
hetente egyszer meglátogatja őket a lakásban, ő főz. Négy hónapja van kint,
tart az emberektől, „sokan vannak”, ezért inkább gyalogol, hogy ne kelljen
tömegközlekedést használni a városban. Munkába megy, aztán hazasiet. Nem keresi
mások társaságát, nehéz a börtön szigorú szabályrendszere után visszahelyezkedni
a szabad életbe. „Ott megmondják, mit
csinálj, mikor és hogyan. Kint önálló döntéseket kell hozni. Ez nehéz.” Az
álmairól kérdezem. Még inkább zavarba jön. „Szeretek
vezetni” – jelentkezett a mentősökhöz, sofőrnek.
Dorka felvilágosít: nem tud álmodni, aki nem ismeri a
valóságot. „Olyan a börtön, mint egy
inkubátor.” Ha kiszabadulnak, hirtelen levágják őket a csövekről. „Aki nem érzi magát biztonságban, aki
szorong, annak nem indul be a teremtő képzelete.”
Attila már előrébb van. Egy éve szabadult, Dorkáéknak
hála, „puhára esett”. Zolival most egy tízemeletes ház hőszigetelésén
dolgoznak, reggel 7-től délután 5-ig. A fiú legszívesebben ácsként
helyezkedne el, szerezne saját lakást, elvenné Rékát, családot alapítana.
Attila azért tudott megváltozni, mert Dorkáéktól szeretetet kapott, előtte
ez gyakran hiányzott az életéből. Ő már visszajárhat a mesekörbe, sőt már
mint tapasztalati munkatárs, ő segíti a rabokat. Zolinak csak hat hónappal a
szabadulás után szabad újra részt vennie a balassagyarmati programban, hiányzik
neki a társaság.
Ilyen a boksz
A lakást a felújításért cserébe kapták meg két
évre. Csak a közös költséget és a rezsit kell fizetni. A számlák rendezése
az ő dolguk. A lakóközösség belső szabályait egymás között kell
lebokszolniuk. Más ez a küzdelem, mint a börtönben, ahol a szó szoros
értelmében meg kellett verekedni az ételért, a ruháért, és azért, hogy ne ők
legyenek a „csicskák”. Bent a zárkamenőkkel kellett megküzdeni, kint
pedig a szabadság kínálta lehetőségekkel, és azzal is, ha nincs lehetőség.
Reggel és este – mint egy család – leülnek és
megbeszélik, milyen lesz és milyen volt a nap. Bagatellnek tűnik, de nem az. „Nekik mindennap meg kell hozni azt a
szuverén döntést, hogy ezen az úton maradnak.”
Nem mindenkinek sikerül. Sanyival együtt
kezdték a programot, ő azonban nem tudott ellenállni a szabadság
adta lehetőségeknek. Drogügyek miatt Dorkáék kizárták a programból. Csak
akkor mehet vissza a lakásba és folytathatja a félutas házban a programot, ha
Magyarózdon elvégezte az úgynevezett Bonus Pastor-programot. Rékáék csalódtak
benne. „De az is már egy pozitív döntés,
hogy terápiára jelentkezett” – menti ki Dorka, aki ettől még nem akarja
tisztára mosni egyikőjüket sem. „Bűnt követtek
el, elkapták őket, jogerős ítélet született. Letöltötték a büntetést.”
Ő az ellen küzd, hogy bűnözőként éljenek tovább. Mint
mondja „a börtönből kilépve újjászületnek”. Hiába
hangzik szentimentálisnak, létfontosságú ez a születés-metafora. Ha nem
ezzel a tudattal élnek, akkor könnyen visszakerülnek. El kell hinniük
magukról, hogy lehet másképp, hogy van B-terv.
A Tévelygőkért Alapítvány nonprofit, civil szervezet,
folyamatos támogatásra szorul. Az önkéntes munkáról és az adományozásról szóló
részleteket megtalálja a weboldalukon és a Facebookon.
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése