Magas kockázatú elkövetők reintegrációja, JCN szakmai konferencia, Rostock -- beszámoló (6. rész)

  Összefoglaló a Fórum 1 előadásairól

Friedel Dünkel, a fórum vezető előadója, aki a Greifswald-i Egyetemről érkezett, általánosságban ismertette az I-es fórum témáját, célját. Először a törvényhozás kiemelkedő szerepéről beszélt, hiszen a szabadságvesztés büntetések végrehajtási szabályainak, az emberi jogok biztosításának, a magas kockázatú elítéltek rehabilitációjának törvényen kell alapulnia. Nagy jelentőségűek fentieken kívül a Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság döntései is. A helyes törvénykezési és a bírói gyakorlat kialakítása érdekében a következő témákat érintette az előadó:

• a helyes törvénykezési gyakorlat definíciója,
• jogbiztonság, arányosság, emberi jogok biztosításának alapelvei,
• a büntetés célja,
• rehabilitáció,
• büntetés,
• fogva tartás,
• cselekvőképtelenség hiánya,
• az áldozatok szerepe a büntetőeljárás során,
• az áldozatok befolyása az ítélethozatalra.

Az I-es fórum megvitatandó kérdései:

• a magas kockázatú bűnelkövetők ítéletei,
• a hosszú időtartamú ítéletek szerepe,
• életfogytig tartó szabadságvesztés,
• a „Preventive Detention” (PD) intézménye,
• szabadulás utáni utánkövetés,
• életfogytig tartó szabadságvesztések felülvizsgálata.

Az előadó a továbbiakban a következő témákat javasolta megvitatni:

• ítélettervezés és speciális rezsimek, szocio-terápia,
• szabadulásra való felkészítés,
• döntés a szabadulásról,
• szabadulás utáni utánkövetés,
• közösségi-felelősség, közvetítő irodák.

A következő előadó Tapio Lappi-Seppala, a Finn Nemzeti Jogpolitikai Kutatóintézet munkatársa volt, aki a PD kapcsán tartott bemutatást, mely egy, Magyarországon nem alkalmazott, szabadságelvonással járó jogintézmény, amely nem azonos a büntetőjogi büntetéssel, de vélhetően jogilag igazolt bebörtönzést jelent. A legtöbb jogállamban az elmebaj különböző formáiban szenvedő személyek akaratuktól függetlenül mentális kezelés hatálya alá kerülnek. Az elrendelés történhet egészségügyi okokból vagy a beteg, illetve más személy jogainak védelmében. A kezelés alá vont személy szabadságának elvonása a kezelés sikeressége után szűnik meg. Az előadó hosszasan és részletesem ismertette PD kialakulását, fejlődését a Skandináv országokban. Szóba került a PD hatálya alá helyezésének eljárása, a jogorvoslati lehetőségek, az utánkövetés lehetősége.

A következő előadó, Alina Barbu Romániából (Román Igazságügyi Minisztérium, a Büntetőügyi Együttműködés Tanácsának alelnöke) érkezett, előadása tárgyát a magas kockázatú bűnelkövetők kezelése, a tapasztalatcsere, a nemzeti jogalkotás és az európai jogi eszközök képezték. Az előadó először a JCN projekt céljáról beszélt, majd definiálta a magas kockázatú bűnelkövető fogalmát, amely a következő: olyan (erőszakos, vagy szexuális bűncselekményt elkövető) elkövető, aki nagy valószínűséggel súlyos fizikai, illetve pszichológiai károsodást okozó bűncselekményt követ el.

Az Európa Tanács éves büntetési statisztikája szerint a tagországok elítéltjei közül a magas kockázatúak száma:

• 10-20 év közötti szabadságvesztést töltők-9,5 százalék
• 20 évnél hosszabb ítéletet töltők-0,7 százalék
• életfogytig tartó szabadságvesztést töltők-1,5 százalék.

A közérdek igazolhatja az elítéltek magas biztonságú büntetés-végrehajtási intézményekben történő elhelyezését, de a magas kockázatú elítélteknek is joga van az emberi méltóságot tiszteletben tartó elhelyezéshez.

Az európai szabályozás az Európa Tanács mechanizmusára támaszkodik, ezek a következők:

• Az emberi jogok és alapvető szabadságjogokról szóló egyezmény, az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata,
• Az Európa Tanács Kínzás és Embertelen, Megalázó Bánásmód vagy Büntetés Elleni Bizottsága (CPT)
• Miniszteri Bizottság ajánlásai.

A CPT irányelvek többek között a következőről születtek:

• a veszélyesnek minősített elítéltek egyéni elhelyezéséről, szállításáról, orvosi aspektusokról,
• a magas biztonságú, szigorú rezsimmel rendelkező körleteknek a börtönpopuláció kis részét kell alkotnia,
• a hosszú ítéletet töltő elítéltek esetén a szabadságvesztés negatív hatásait a büntetés-végrehajtásnak kompenzálnia kell.

Az előadó ismertette az Európai Börtönszabályokról szóló tagállami miniszteri bizottság ajánlásait, melyek a következő témákat hangsúlyozták:

Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén kapcsolattartás, feltételes szabadságra bocsátás, dinamikus biztonság, az elítélt fokozatos szabadulásra történő felkészítése, folyamatos utánkövetés, utógondozás.  

Az előadó a továbbiakban az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlásait ismertette a következő témákban:

• az életfogytig tartó, vagy hosszú ítéletet töltő elítéltek kezelése,
• a veszélyes bűnelkövetők (szexuális, vagy erőszakos bűncselekményt elkövetők magas visszaesési valószínűséggel),
• a próbára bocsátás,
• a feltételes szabadságra bocsátás,
• külföldi állampolgárságú fogvatartottak,
• fiatalkorú elkövetők szankcionálása, kezelése.

Az előadó a következő konklúziókat vonta le prezentációja zárásaként:

• JCN, európai jogi eszközök: fontos a közös tapasztalatcsere, a tagországok gyakorlatának megosztása, a kollégák kapcsolattartása,
• a törvényhozás folyamatos kihívása: az nemzeti és az európai jogalkotóknak folyamatosan figyelemmel kell kísérniük és reagálniuk kell a gyakorlat igényeire, beleértve a jogszabályok felülvizsgálatát,
• a JCN projekt a széles európai együttműködés alapja lehet a magas kockázatú elkövetők kezelését illetően,
• egy működő modell fejlesztése, ami nem csak az elítélt, hanem a társadalom és a büntető-igazságszolgáltatás szerepét is vizsgálja,

Az előadás végén a hallgatók kérdéseket tehettek fel. Az ír küldött ismertette országa gyakorlatát, az egyik német küldött pedig a magas kockázatú elkövetők konkrét besorolási feltételeiről érdeklődött a gyakorlati alkalmazhatóság érdekében. Kérdésére konkrét, egyetemes besorolási feltételekt tartalmazó választ nem kapott.

A fórum végén Prof. Dr. Nora V. Demleitner (jogászprofesszor, Dean of Washington and Lee University School of Law, Virginia, USA) a „Magas kockázatú bűnelkövetők az USA-ban, bebörtönzés, mint hangsúlyos válasz?” címmel tartott előadást. A küldöttségünk részéről Dr. Kovács András úr vett részt a fórumon, akinek ebéd közben sikerült kötetlenül beszélgetnie a professzor asszonnyal (akkor még nem tudva, hogy ő lesz az előadó). Prof. Dr. Demleitner sok kérdést tett fel a magyar büntetés-végrehajtási szervezetről, annak működéséről, a magyar börtönökben elhelyezett fogvatartottakról, a zsúfoltságról. Közvetlenül és őszintén beszélt az USA-ban a 70-es évektől kialakult börtön-iparról. Mint mondta, jelenleg kb. 2 millió személy tölt szabadságelvonással járó büntetést az USA-ban (a Föld összes elítéltjének egynegyede!), további 1 millió fő pedig próbára bocsátott, illetve feltételes szabadságra bocsátott, tehát hozzávetőleg 3 millió fő van a büntetés-végrehajtás látókörében.

Az európai szemmel nézve óriási szám főleg a kábítószerrel összefüggő, a nemi erkölcs elleni és az erőszakos bűncselekmények szigorú büntetésének a következménye. A tengerentúli ítélkezési gyakorlatban nőttek továbbá a büntetési tételek, valamint törvényileg szabályozták a kötelező legkisebb büntetés mértékét számos bűncselekmény esetén. Bevezetésre került továbbá az a gyakorlat, hogy csak a szabadságvesztés tartama 85%-ának letöltése után bocsátható az elítélt feltételesen szabadságra, a feltételes szabadság kizárása, valamint a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (LWP - life without parole) jogintézménye is. Az USA-ban jelenleg kb. 160 ezer életfogytig tartó szabadságvesztést töltő elítélt van, kb. 50 ezer az LWP-t töltő elítélt. Az USA számos tagállam ismeri a halálbüntetést, a valós emberi életkort meghaladó ítéleteket is. A reintegráció égető fontosságát jelzi, hogy évente mintegy 600 ezer fogvatartott szabadul a különböző büntetés-végrehajtási intézetekből.

A fiatalkorúakat illetően a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek minősítette a fiatalkorú elkövető bizonyos bűncselekmények elkövetése miatti kötelező, valamint – az emberölést kivéve – más bűncselekmények elkövetése miatti mérlegelési jogkörben kiszabható LWP-re ítélését.

Elítéltek a szövetségi és állami börtönökben (prison), korrekciós intézetekben vannak elhelyezve, a megyei börtönökben (jail) pedig előzetes letartóztatást töltő fogvatartottak vannak. A professzorasszony elmondása szerint az amerikai börtönrendszer fenntartása nagyon drága, 2013-ban több mint 50 milliárd USD-t emésztett fel. Az utóbbi években a büntetés-végrehajtási politika változása folytán megfigyelhető a fogvatartotti populáció csökkenése. Problémát okoz azonban a börtönök működtetésében érdekelt számos magánvállalt, amelyeknek a kevesebb elítélt kisebb hasznot jelent. Ennek okán egyre több illegális bevándorló kerül szabadságelvonással járó intézkedés hatálya alá ezekben az intézetekben. További probléma az USA-ban, hogy a törvényhozás lassan reagál a társadalmi igényekre, folyamatokra.

A fogvatartottak számának csökkenését hozhatja megával a próbára bocsátások számának növelése, illetve az utógondozás, felügyelet fejlesztése. Colorado államban átvették a Kanadából származó gyakorlatot, amely szerint a hosszú ítélettel rendelkező elítéltekkel speciális mentorok, illetve korábbi hosszú ítéletet töltő, már szabadult elítéltek foglalkoznak. A professzor asszony szerint a következő változások szükségesek az elítéltek számának csökkentéséhez:

• az LWP eltörlése,
• LWP-t töltő elítéltek feltételes szabadságra bocsátásának felülvizsgálata,
• a befogadóképességet és a költségvetést vizsgáló Ítélkező Bizottságok létrehozása,
• közvetítő intézmények alapítása, a feltételes szabadságra bocsátás kiterjesztése,
• a mellékbüntetések elévülése
• elmeállapot-megfigyelés és függőség-gyógyítás költségvetésének növelése
• a társadalom felismerje a tömeges bebörtönzés problémáját,
• álláskereséskor a büntetett előélet kötelező jelzésének eltörlése.